Fogadalom, de minek?

Sokan rákészülnek január elejére, mondván, ők bizony most megváltoznak. Tabula rasa. Mérséklik az alkoholfogyasztást, komolyabban veszik a munkát, jobban odafigyelnek emberi kapcsolataikra, a cigit is leteszik. Van, akinek bejön. Én viszont rendszeresen kudarcot vallok a fogadalmakkal, és így vagyok a legtöbb muszájjal, kényszerítéssel, meg kell lennie-vel, bármennyire is gyerekesen hangzik ez, ahogy most leírom.

Egyszer például kitaláltam, hogy január elsejétől minden egyes nap tornázom. Minden egyes nap. Ez természetesen már az első alkalommal megdőlt, amikor zúgó fejjel megpróbáltam kimászni az ágyból, majd inkább úgy döntöttem, inkább délig benne maradok. Máskor a „jobban odafigyelek másokra és türelmesebb leszek” erényét igyekeztem magamra ölteni, a szellemi fejlődés transzcendens áhítatát azonban gyorsan félresöpörte egy immanens kihívás, amikor egy félrészeg sofőr majdnem elgázolt a zebrán. Egyszer azt is megfogadtam, hogy pótlom ezeréves kulturális lemaradásomat, és a covid óta felszaporodott Netflix-sorozatokat a filmtörténet nagy klasszikusaira cserélem. De ami huszonévesen úgy ment, mint a karikacsapás, hajszolt negyvenesként megugorhatatlan akadállyá vált: isten bocsássa meg nekem, de úgy bealudtam Tarkovszkij Solarisának első húsz percében, mint a pinty, pedig csak délután négy óra volt.

A nyári alak télen készül

A kedvenc történet mégse magamtól származik, egyik jó ismerősömmel esett meg. Aki kitalálta, hogy január elsejétől a testére fordít komoly figyelmet, hiszen a nyári alak télen készül, nem igaz?

Ennek szellemében, nehogy meggondolja magát, karácsonyra sportfelszereléseket kért, előfizetett valami online tornára, és boldog-boldogtalant a majdani csodás életmódváltásával traktált. Amikor legközelebb beszéltünk, napok óta a padlón aludt, mivel a hirtelen és felelőtlenül nagy sportmennyiségtől keserves lumbágót kapott szegény.

Nyomasztó január

Ennyit a privát hajtűkanyarokról. Január elseje különben is az év legnyomasztóbb napja, csak az üresség kong az ember fejében, mint egy félkész szobor, ha megkopogtatják. Az ember lerogy a tévé elé, jöjjön, aminek jönnie kell, kabaré, szól a nóta, Gordon Ramsay. Nem értem, miért pont egy ilyen sivár napon kell új életet kezdeni? Amikor az ember örül, hogy túlélte az ünnepeket, a családi karácsonyt, a szilveszteri petárdázást, és még minden tagja megvan. Érthetetlen.

De hogy mégse ezekkel a borús gondolatokkal zárjam a cikket, megemlékeznék egyik barátnőm máig emlegetett fogadalomélményéről is, ami a deus ex machina határát súrolja. Hosszú évek láncdohányzása után január elsejével letette a cigit, néhány héttel később pedig két csíkot mutatott a terhesteszt. 40 éves volt akkor, nem igazán hitt már a gyerekben, aki kilenc hónappal később megszületett.

Szóval ilyen január elseje is van. Úgyhogy továbbra is megfogadok néhány dolgot, csak a rend kedvéért, aztán vagy betartom, vagy nem.

Hogy ne legyen annyira nehéz: itt van 10 könnyen betartható fogadalom!