Ez a cikk az Éva magazin egy korábbi számában jelent meg.

Miért jók a családi nyaralások?

Azért, mert másképp lehet együtt lenni, mint az év többi részében. Mi két családi nyaralást is szoktunk szervezni. Az elsőt közvetlenül az iskolaév után. A nyári szünidő első hetében elutazunk, és ettől rögtön nyári hangulatunk kerekedik. A másik nyaralás hagyományosan augusztus utolsó hetére esik, és 40–50 fő vesz rajta részt: ezt pedig a nyár lezárásának tekintjük.

Ez meddig mehet még így?

Nemrég leültem a nagy gyerekeimmel – tizennyolc és tizenhat évesek –, és kértem őket, hogy ha lehet, hagyjuk meg ezeket a közös nyaralásokat, mert nekem sokat jelentenek. Viszont alkalmazkodunk az ő életük változásaihoz, például szívesen elvisszük magunkkal a nagyfiam barátnőjét is. Ha pedig a gyerekek azt mondanák, hogy már nem olyan vonzók számukra a családi nyaralások, akkor azt kérném tőlük, hogy a kettő közül legalább az egyikre jöjjenek el.

Hogyan érdemes együtt nyaralni?

Mi eddig mindig vízpartra mentünk, azzal nem nagyon lehet hibázni. Aranyszabály, hogy csak minden másnapra szervezek programot, a közbülső napok a pihenésé: mindenki azt csinál, amit akar. A lazsálós napokon jellemzően este azért el szoktam menni sétálni a gyerekekkel, hogy legyen közös élményünk is. Mindig kitalálunk valamit, például azt, hogy teszteljük, hol lehet a városban a legfinomabb brownie-t enni.

És amikor nem nyaral a család?

Én úgy gondolom, hogy tizenhat éves kora felett hadd csináljon a gyerek azt, amit akar: például dolgozhat is egy kicsit. Ha mondjuk egy hónapig dolgozik, és két hétre eljön velünk nyaralni, akkor még mindig marad négy vagy öt hete szabadon.

Előbb-utóbb a szülő nélkül (is) el akarnak menni nyaralni. Mikortól engedjük?

Hozzáteszem, nem a vakvilágba, hanem lehetőleg – eleinte – egy ismerős nyaralójába, ahová többen együtt mennek. És mindig ügyelek arra, hogy meglegyen két haverjának a telefonszáma, amelyen elérhetem, ha kell.

Felhívod a gyereket, amíg odavan?

Nem hívogatom, de a lelkére kötöm, hogy minden nap „jelentkeznie kell” telefonon, hogy minden rendben, különben nincs több külön nyaralás. Előfordult, hogy este nyolckor ráírtam a fiamra, hogy még van négy órája hírt adni magáról. Rögtön észbe kapott és írt egy sms-t, hogy minden oké.

Másképp engeded el a lányodat, mint a fiadat?

Igen. Rá még inkább érvényes, hogy csak ismerőshöz engedem el. És azt kérem, hogy ha nem muszáj, ne menjenek szórakozóhelyre. Ha mégis bulizni mennek a barátnőivel, figyeljenek egymásra.

Aggódsz?

Hát persze! De nem terhelhetem rá az aggódásomat. Elengedem, és ez azt is jelenti, hogy bízom benne. Meg a mindenhatóban. Nem tehetsz mást. Ha nem engeded el, később ő maga sem mer majd mozdulni mellőled, ott ül a majd a szoknyádon felnőtt korában is.

Meddig menő a nagymamánál nyaralni?

Tapasztalataim szerint a vidéki, nagyszülős nyaralásokat egy idő után – úgy tizenkét éves koruk körül – kinövik a gyerekek. Ha nem akarnak menni, szerintem nem is érdemes erőltetni. Ennek ellensúlyozásaképpen én azóta a nagymamát hívom meg hozzánk egy hétre, hogy azért ne csorbuljon a nagyszülő-unoka kapcsolat.