Elkezdtem a sportolást, megint. Félve a közelgő ünnepektől és ami ezzel jár (finom ebédek, sok forraltborozás, disznótoros ésatöbbi), kipróbáltam gyorsan az egyik budapesti konditerem Fight elnevezésű óráját.

Jason Bourne óta akarok valamit vagy valakit püfölni. Sohasem voltam a “lassú” sportok híve, olyan kell ahol felmegy a pulzusszám. Próbáltam én a jógát többször is, de nem bírtam koncentrálni mert a talpam és tenyerem is szétcsúszott a jógaszőnyegen, idegesített a halk, meditatív zene, és a végén még röhögnöm is kellett mikor azt mondták, hogy akkor most mindenki fogja meg a mellettük álló kezét és mosolyogjunk a másikra. A feszültséget levezetendő egy aktívabb mozgásforma után kezdtem kutakodni, ahol lehet rúgni ütni, vágni mégha az Matt Damontól olyan távol is áll. Kicsit negatívan álltam hozzá a dologhoz, mert ezek a csoportos ugra-bugrálások üvöltő zenére nekem eddig csak a kedvemet szegték a további próbálkozásoktól.

Most viszont másképp alakult: az erősebbik nem képviselője tartotta az órát, aminek kifejezetten örültem, mivel egy férfitól nekem még mindig hitelesebb egy bunyót imitáló műveletsor bemutatása. Ami persze nem jelenti azt, hogy egy harcosabb amazon ne tudná őt péppé verni. Beálltam a hátsó sorba a sok-sok tükörrel szembe, és vártam, mi fog kisülni ebből. Bekapcsolta a zenét, és már üvöltött is a magnóból valamelyik mai trendi diszkó szám. És egy, két és há: “Üsd!" És bemelegítés ürügyén teljes erejéből püfölni kezdte a levegőt. Én lelkesen forogtam, rúgtam, ugráltam, kihagyva a “csalás” lehetőségét – próbáltam utánozni a feladatsorokat. Az első 20 perc után arra gondoltam: "Úristen, még csak ennyi idő telt el?" 40 perc múlva viszont már teljesen felszabadultan boxoltam a semmit magam előtt! A dübörgő discó, trance, house (fene se tud a sok műfaj között kiigazodni) nem zavart annyira, de sokkal jobban örültem mikor valami zúzósabb rock zene következett. Az óra végére teljesen fellelkesültem: jóleső érzés volt megdolgoztatni rég elfeledett izmaimat, megizzasztott rendesen az edzés. Másnap nem a jajgatós izomlázat éreztem, hanem azt, hogy a hátam kevésbé fáj, a hasam laposabb, és a lábam is mintha formásodott volna. Számomra is hihetetlen, de megtetszett ez a fajta ugrabugrálás! Ennek ellenére egyelőre nem ragadok le, hanem kipróbálok más óratípusokat is, hogy aztán a végén egyről biztosan elmondhassam: Ez-az, ő az Igazi!
Következő alkalommal önvédelmi órára látogatok el, amit egy nagyon magas, izmos leányzó fog tartani. Naná, hogy arról is beszámolok.

Szöveg: Kosina Anett, fotó: photl.com