Egy átlagos amerikai várható élettartama a következő évtizedekben a mainál 5 évvel is rövidebb lehet a kövérség okozta egészségügyi problémák miatt – olvassuk Avárható élettartam lehetséges csökkenése az USA-ban a21.században című kutatásban, melyet 2005-ben végzett a National Institute on Aging (magyarul Nemzeti Öregedési Intézet).

Ha megnyugodva hátradőlünk, hogy a tengerentúli életforma hozzánk csak fáziskéséssel ér el, csalódnunk kell. Az Európai Unióban már 2003-ban napvilágot láttak hasonló adatok: Hollandiában a Groningeni Egyetemen kimutatták, hogy atúlsúly még a dohányzásnál is nagyobb kockázattal fenyegeti avárható élettartamot. A most felnövekvő generáció még veszélyesebb helyzetben van. A jelenleg folyó kutatások a gyerekkori elhízás hosszú távú következményeit keresik. Szakértőinket a hazai helyzetről és a lehetséges megoldásokról kérdeztük.

Mennyire jellemző ma hazánkban a gyerekkori elhízás?
Dr. Molnár Judit, II. kerületi gyermekorvos: A II. kerületben az elmúlt két évtizedben nem nőtt az elhízott gyerekek száma, hála a szülők országos átlagnál magasabb képzettségének és egészségtudatosságának. Az ilyen gyerekek arányát én is 20 százalékra becsülöm, ami alatta marad a felnőtt népesség 40 százalékos mutatójának. Gyermekkorban nem árt némi óvatosság a testsúly megítélésében: ekkor a fejlődés periodikus, növekedési és hízási szakaszok váltják egymást. Ma azonban sajnos ott tartunk, hogy a finomított cukor mértéktelen fogyasztása és a mozgásszegény életmód miatt a metabolikus szindróma, ezen belül a 2. típusú diabétesz járványos méreteket ölthet.

Genetika vagy helytelen táplálkozás: melyik a „főbűnös”?
Dr. Csávás Anna, IX. kerületi gyermekorvos: A körzetemben azt tapasztalom, hogy azokban a családokban, amelyek elhízott gyermeket nevelnek, a szülők maguk is elhízottak, de az is előfordul, hogy a gyerek a családi problémák miatt növeszt „bánathájat”. De még az előbbi esetben – ahol több családtag is súlyproblémákkal küzd – sem egyértelmű a genetika szerepe: ugyanúgy okolható az egészségtelen életmód is.

Milyen családi hibák vezethetnek egy fiatal elhízásához? Hogyan javíthatjuk szokásainkat?
Dr. Füzi Rita egészségfejlesztő koordinátor (az ÁNTSZ I., II. és XII. kerületi intézete): Már a csecsemőnél melléfogunk, ha minden sírására – az okok tisztázása nélkül – etetéssel reagálunk. A gyerekben így kialakul a reflex, és felnőttkorában is evéssel kompenzálja élete kudarcait. Amikor az anyatejes táplálás során elkezdődik a csecsemő hozzátáplálása, nem szabad felnőtt ízvilágunkhoz szabni a gyermek ételeit. Cukrozni, sózni fölösleges! Sok a hibás berögződés: lehetséges például, hogy amikor a gyerek éhesnek érzi magát, akkor tulajdonképpen szomjas. Az édességéhséget friss gyümölccsel is lehet csillapítani! Sokkal finomabb a friss gyümölcsből otthon kevert gyümölcsjoghurt vagy jégkrém, mint a boltban kapható. Ami nagyon fontos: ne jutalmazzunk vagy büntessünk ennivalóval!

--pagebreak--

Fotó: Claudia Gaiotto/500px.com

Dr. Molnár Judit: A családi behatások – szokások, étkezések, együttlétek, ünnepek – meghatározó erejűek a kisgyerek későbbi életében, ezért óriási a szülői felelősség. Ne engedjük gyermekeinket reggelizés nélkül az iskolába, ragaszkodjunk a meleg ebédhez (akár az iskolai menzához), a családi vacsora pedig legyen szerény, vitamindús, és legalább két órával előzze meg a lefekvést. Soha ne kutyafuttában egyen a család! Ha kényelmesen, alaposan megrágjuk a falatokat, jobban emésztődik a bevitt táplálék, és előbb érezzük magunkat jóllakottnak. Minden jobban esik, ha megadjuk a módját, és hétvégéken szépen terített asztal körül ebédel a család. Inkább együnk többször, de kevesebbet. Lehet nassolni is: gyümölcsöt, olajos magvakat, joghurtot. Kerüljük az édes italok fogyasztását. Bármilyen korú fogyókúrázóról van szó, fontos a kis lépések politikája: olyan változásokat léptessünk életbe a táplálkozásban és a mindennapokban, amelyeket nem kampányszerűen, ideig-óráig lehet csak betartani, hanem egész életünk során. Acél, hogy aválasztott kicsi, de betartható lépések életünk részévé váljanak, és így vezessenek tartós súlycsökkenéshez. Az egészséges táplálkozás mellett törekedjünk a rendszeres testmozgásra is. A diéta (nagyrészt) az izomszövetből fogyaszt, a mozgásban leadott kilogrammok viszont kizárólag a zsírszövetből származnak!
Dr. Füzi Rita: A gyermek magába szívja környezetének szavakon túli metakommunikációját is. Hiába beszélünk kiegyensúlyozott táplálkozásról, ha egészen mást lát! Elárasztják az üres kalóriákat népszerűsítő reklámok, és gyakran a családtagok is egészségtelen, mozgásszegény életmódot folytatnak. Életvezetésünkkel akarva-akaratlan mintát nyújtunk akörnyezetünkben élő fiataloknak!
Dr. Csávás Anna: A szociális helyzettel is összefügg atúlsúlyprobléma. A szegényebb családok inkább akiadósabb, egészségtelenebb, de olcsóbb termékeket választják. Nincs havi 4–8 ezer forintjuk, hogy gyermeküket délutáni iskolai sportfoglalkozásra járassák. A szünidei programoknál is a pénz a legfőbb akadály, szórakozásnak marad a „villanypásztor”, vagyis atelevízió. Gyakran tapasztalom, hogy egy-másfél éves kisgyerekek otthoni lekötésére bekapcsolják a szülők atévét, amit órákig bámul a kicsi, ahelyett, hogy életkorához illően felfedezné a világot. Nem csoda, hogy később is a képernyőt vagy a számítógépet választja ahelyett, hogy a barátaival focizna a parkban. Azt is nagyon sajnálom, hogy a fogyókúrás táborok megfizethetetlenek a szerényebb anyagi helyzetűek számára. Jó lenne, ha létezne olyan alapítvány, önkormányzat, amely segítene a rászoruló, duci gyerekes családoknak egy ilyen táboroztatásban.

Egy lerágott csont: a közétkeztetés és az iskolai büfé...
Dr. Füzi Rita: A gyerekek sokat panaszkodnak az iskolai ebédre. Ha megkérdezem őket, kiderül, hogy nemcsak az étel összetételével, ízével van baj, hanem a hőmérsékletével, atálalással, aszemélyzet viselkedésével, az idő szűkével is. Az Országos Élelmiszerbiztonsági és Táplálkozástudományi Intézet 2005-ben ajánlást készített az iskolai büféknek. Úgy látom, történt elmozdulás akínálatukban, nagyobb a teljes kiőrlésű termékek, atejtermékek részaránya, gyümölcs is sok helyen kapható, kevesebb a cukros-szénsavas üdítő. Akezdeményezés sikerességéhez azonban ki kell nevelni egy olyan generációt, amely nem a kakaós csigát és a csokit keresi, hanem fogékony az egészségesebb ételekre.

A ló túlsó oldala: anorexia és bulímia
Dr. Csávás Anna: Arra kérném a szülőket, hogy ne akkor jöjjenek segítségért, amikor a gyerek kórosan sovánnyá fogyasztotta magát, hanem már akkor vegyék fel szakemberrel a kapcsolatot, ha a gyerekük 3-4kilogrammot vesztett korábbi súlyából. Mivel fejlődő szervezetről van szó, a testmagasság növekedése már változatlan testsúly esetén is fogyáshoz vezet.

B. Judit, 35 éves, Székesfehérváron él családjával
„Kisfiam már csecsemőként elbűvölt minket tündéri, kerekded formáival. Egyéves volt, amikor visszamentem dolgozni, és örültem anyukám felajánlásának, hogy szívesen segít, így nem kell őt bölcsibe adni. Édesanyámnak időközben ízületi problémái támadtak, nehezebben mozgott, mint azelőtt, és örült, ha nem kellett levinnie Ferit a játszótérre. Nagyon jól megértették egymást. A nagyi sokat mesélt unokájának, és szívesen kényeztette főztjével.
Láttuk, hogy Feri kicsit ducibb a kortársainál, de nem foglalkoztunk vele, gondoltuk, majd csak kinövi. Az oviban nehezen ment a beilleszkedés, ritkán hívták magukhoz játszani az ovis társak. Amikor hétvégén a házimunkát végeztük, örültünk, hogy Feri elfoglalja magát egy logikai gondolkodást serkentő számítógépes játékkal. Valahogy észre se vettük, hogy egyre jobban kilóg kortársai közül a súlyával.
Másodikos korában egy nap sírva jött haza az iskolából. Hosszas unszolásra bökte ki, hogy az osztályban folyamatosan csúfolják és kiközösítik a súlya miatt (ekkor 130centiméteréhez 40 kilós volt). Sorolta sérelmeit, hogy Hájfejnek nevezik, hogy soha nem akad párja sorban álláskor, mert állítólag izzad a tenyere, hogy a szülinapi zsúrról, ahová majdnem az egész osztály meg volt hívva, őt kihagyták. Aférjemmel egymásra néztünk, és majdnem mi is elsírtuk magunkat.
Rögtön változtattunk egy sor dolgon. Reggel negyedórával előbb kelünk, ragaszkodom a közös reggelihez, aztán gyalog kísérjük Ferit a suliba. Ma már hetente kétszer eljár az iskolai délutáni focira, de kezdetben erre nem volt hajlandó, ezért fél évig rendszeresen mi labdáztunk, fociztunk vele. Este fél hétig lehetőleg megvacsorázunk, utána már nem eszik semmit. Fél év alatt nőtt három centit, de a súlya nem változott!”

Szerző: Lőrinc Hajnal