Sajnos nem csak akkor, azt és annyit eszünk, amikor, amit és amennyit (!) a szervezetünk kíván. Ennek sokféle összetett oka van; az egyik, pszichés ok a hedonikus éhségben keresendő.

Az éhségérzet nem egyszerű dolog; az agyunk és a testünk egymásnak adott jelzései befolyásolják, hogyan és mikor érezzük magunkat éhesnek. De hogyan érthetjük meg – és tarthatjuk kordában – az éhségérzetünket?

A livescience.com megkérdezte Michael Lowe pszichológus professzort, a philadelphiai Drexel University tanárát, aki szerint a pszichológia tudománya kétféle éhséget különböztet meg. Az egyik a homeosztatikus éhség (amikor a szervezetünknek megnő a kalóriaigénye, a gyomrunk korogni kezd és így tovább).

A másik a hedonikus éhség; ezt a kifejezést maga Lowe „találta fel”, legalábbis ő használta először egy tanulmányában. Hedonikus éhségről lehet szó például, ha egy laktató ebéd után megőrülsz egy kis édességért.

Az orvostudomány és a pszichológia berkeiben a legtöbben egyetértenek abban, hogy a hedonikus éhség jelenlétéhez nagy mértékben hozzájárul a tény, hogy társadalmunk eléggé ki van téve a „túlságosan ízletes”, túlízesített, magyarul feldolgozott ételeknek. A zsírokban, cukrokban és ízfokozókban gazdag pizzákba, csipszekbe és édességekbe gyakorlatilag bele van kódolva, hogy a fogyasztó egyre többet és többet kívánjon belőlük.

Ugyanakkor, feldolgozott ételek ide vagy oda, az evés öröm, és az örömérzet a homeosztatikus és a hedonikus éhségérzet csillapításakor egyaránt jelentkezik. Ezért amikor a fizikai éhség gyötör minket, akkor az érzelmi, hedonikus éhségérzet is jelentkezik vele együtt: nem csak jól akarunk lakni, de finomat is szeretnénk enni, mondja Lowe.

A probléma a pszichológus szerint az, hogy ritkán érhető tetten az a pont, amikor a homeosztatikus éhség elmúlik, és már csak az evés öröme iránti vágy van jelen.

Akkor hát mi a legjobb módja annak, hogy kordában tartsuk a hedonikus éhségérzetünket (hovatovább túlegyük magunkat)?

Nyilvánvalóan az, hogy kizárjuk a háztartásunkból a feldolgozott ételeket, és minél több tiszta fehérjét, növényi rostot fogyasszunk.

Ha képtelenek vagyunk kidobálni az egészségtelen hozzávalókat a spájzunk polcáról vagy a fagyasztónkból – mondja a pszichológus –, akkor legalább figyeljünk az adagokra: példáulosszuk fel gombócnyi egységekre a kedvenc jégkrémünket és egyszerre csak egy adagot együnk meg belőle.