Szerdán éreztem az első tüneteket, pénteken már Covid teszten voltam

Borítókép: Szerdán éreztem az első tüneteket, pénteken már Covid teszten voltam Forrás: Getty Images
A leggyakoribb beszámoló, amit covidos ismerőseinktől hallhatunk, az a fel nem vett telefonokról, elmaradó visszahívásokról, hosszú várakozás után érkező válaszokról szólnak. Olvasónk, Ági viszont nem várt gyorsasággal lett túl a Covid-teszten, amire saját lábán ment el, egy szűrőpontra. Történetét szerzőnk tollából olvassátok.

Szerdai nap volt, amikor először éreztem magamon a tüneteket. Az a hamisíthatatan rossz közérzet, kicsi hidegrázás, ami idővel fokozódott. Fáradékonyság, ami idővel szintén annyira felerősödött, hogy délutánra már úgy érzetem magam, mintha egy vagon szenet pakoltam volna egész nap. Mindezek mellett talán a legrosszabb az egyre erősödő fejfájás volt. Eddig a pontig még bőven lehetett volna azt hinni, hogy a téli influenza ért utól. De mivel március óta a korona-vírus napjaink jeletős részét befolyásolja, idős családtagjaimra gondolva és egy ismerős tanácsára azonnal felhívtam a háziorovosomat, remélve, hogy ezzel a gyors lépéssel hamarabb hívnak be vagy küldenek ki valakit hozzám tesztvételre.

Nem egy sztorit hallottam elérhetetlen háziorvosi rendelőkről, így azt hiszem szerencsés vagyok, hogy az enyémmel első próbálkozásra tudtam beszélni.

Elmondtam a tüneteimet, addigra már gyenge lázat is produkáltam, majd az orvos jelezte, hogy maradjunk otthon mindannyian, csillapítsam a lázam, ha felszökne. Kérte továbbá, hogy emailben írjam meg neki milyen tüneteim vannak, mikor jelentkeztek azok, majd ezt követően ő lejelentett engem, mint nagy valószínűséggel covidos beteget.

Amellett, hogy fizikailag kezdtem igazán tompán érezni magam, a tudat és a jelző, hogy covidos vagyok egy percig nem volt megnyugtató.

Annyi borzalmas esetről hallani, a rádió, tv sokkolóan önti magából a számokat, a kirívó eseteket is megemlítve, hogy még a 40-es éveim elején járva is egy bénító félelmet kellett tudatosan visszaszorítanom, hogy ne boruljak ki teljesen.

A történethez hozzátartozik, hogy még aznap, szerdán az anyósomtól is jött a telefon, hogy ő sincs jól, lázas és hogy ő is beszélt a háziorvosával. Mi egy egymást segítő család vagyunk, mi segítjük őt, és ő is segít a gyerekek körül és még ápolja a dédipapát is. El se tudtam hirtelen képzelni, hogy hogy lesz a bevásárlás és minden, ami a házi karanténon kívüli élethez köt minket.

Nekem olyan 37.6-37.8 között ingadozott a hőm. A gyerekek persze éhesek voltak, házizni is kellett, fél percenként ment az 'anya, anya'. Szerencsére a férjem ekkor még jól volt. Igen, ekkor még jól, de péntekre ő is gyengeségre panaszkodott és estére már belázasodott. Egy nehéz hétvégének néztünk elébe. A kistini lányunknak hőemelkedése lett. A férjem meglévő enyhe köhécselése viszont felerősödött. A köhögése az 5. napra sem javult, viszont már aznap ő is túl volt a tesztelésen.

Hogyan jutottunk el a mintavételre ilyen gyorsan?

Anyósomat a bejelentést követően másnap már hívták, hogy mehet mintavételre vagy megvárja, amíg kimegy hozzá valaki. Mivel szerencsére ő már 1 nap után sokkal jobban volt- ebből gondoltuk, talán ő nem is covidos- így a gyorsabb megoldást, a szűrőközpontot választotta. De mivel tudta, hogy én is erre a hívásra várok, kérte hadd mehessek én is vele. Így jutottunk el mindketten a tesztre, a tüneteink megjelenése utáni 2. napon.

A tesztvétel nagyon gördülékenyen és jól szervezetten ment. Kedves, figyelmes hozzáállást tapasztaltam. Ha nem jutottam volna be az anyósommal, biztos vagyok benne, hogy engem is hamar hívtak volna. Ezt abból gondolom, hogy a férjemet is péntekről hétfőre felhívták, és másnap már ment is a tesztre.

Most a 7. napon elmondhatom, hogy jobban vagyok. Napról napra jobban. Már van étvágyam, a szédülés, levertség érzése múlófélben. Ma már eszembe jutott az is, hogy a fürdőszobát alaposabban áttakarítsam és a konyhapulton is nagy rendet raktam. A lányunk hőemelkedése már nem jellemző, A kisebbik gyerekünk nem is panaszkodott semmiről. A férjem eredményére még várunk és várjuk azt is, hogy a köhögése csillapodjon.

És, hogy mit kérdeztek tőlem az ismerősök telefonon a leggyakrabban?

Hogy hol kaphattam el...

A válaszom erre: Bárhol.

Közértben, gyógyszertárban, kisboltban a legszükségesebbekért mindenki jár, mi is. Iskolába járnak a gyerekek, ahol 28 másik gyerekkel és pedagógusokkal biztosan találkoznak. Maszkot hordunk, elővigyázatosak vagyunk. Számtalan forrása lehet a vírusnak még úgy is, hogy semmi kirívó dolgot nem csinálunk. Nem lehet megmondani, hogy hol kaptam el, bárhol megtörténhetett ez.

De ennek ellenére is, változatlanul fontosnak tartom a rendelkezésre álló védekezési módok betartását: magunk és mások védelme érdekében.