Történelem és Mozart-hatás

Már a sámánok és a táltosok is felismerték, hogy a zenével (énekkel, dobokkal, sípokkal) az ember akár meg is gyógyítható. Az emberiség egész történelme során használta a ritmust és a dallamokat gyógyító eszközként az ókori görögöktől a középkori udvarokon át egészen a modern társadalmakig, hiszen felszabadító, ellazító vagy akár lelkesítő és felpörgető jellemzője lelkünkre és testünkre is alapvető hatást gyakorol. A zene befolyásolással bír viselkedésünkre és idegrendszerünkre, érzelmeket, örömöt, katarzist vált ki belőlünk, nem véletlen tehát, hogy számos tanulmány szorgalmazza a gyerekek zeneoktatását egészen kiskortól kezdve, illetve a zenét gyakran használják terápiás céllal is.

Az 1990-es években született meg az ún. Mozart-hatás nevű kifejezés, amely elmélet szerint a nagy osztrák zeneművész alkotásai fokozzák az agyi aktivitást, és jelentősen előremozdíthatják az intellektuális fejlődésünket. Azóta kiderült, hogy nemcsak Mozart zenéje, hanem általában a muzsika az, legyen szó sanzonokról, menüettről vagy heavy metalról, ami növeli - többek között - a tanulási képességeket, és jobb iskolai teljesítményre ösztönöz. Ezenkívül fejleszti a figyelmet, a koncentrációs képességeket, tágíthatja a fájdalomküszöböt, elősegíti a nyelvi és olvasási készségeket, és jelentősen javítja a kedélyállapotot, időskorban is.

Zene az, amin felnőttünk

Kiminobu Sugaya idegtudós és Ayako Yonetani világhírű hegedűművész 2006 óta tartja a "Zene és az agy" című kurzusát a Közép-Floridai Egyetemen. A két tudós elsősorban azt vizsgálja, hogyan hat a zene az agyműködésre és az emberi viselkedésre, mennyire befolyásolja többek között a stresszt, a fájdalmat és képes-e csökkenteni a depresszió tüneteit. Sugaya és Yonetani azt tanítják, hogy a zene nemcsak az átlagemberek, hanem a súlyos neurodegeneratív betegségekben, például az Alzheimer- és a Parkinson-kórban szenvedők számára is pozitív hatással bír.

"Általában a kései stádiumban lévő Alzheimer-kóros betegek nem reagálnak semmire." - mondta Sugaya. "De amint felrakjuk a fejhallgatót, amely [a kedvenc] zenéjüket játssza, a szemük felragyog. Elkezdenek mozogni és néha énekelni. A hatás talán 10 percig tart, még azután is, hogy kikapcsolod a zenét."

Sugaya és Yonetani szerint a Mozart-hatás elmélete nem feltétlenül igaz, a legújabb vizsgálataik alapján ugyanis azt találták, hogy a demenciában szenvedő emberek jobban reagálnak arra a zenére, amelyen felnőttek. "Ha valakinek a kedvenc zenéjét játsszuk, az agy különböző részei felgyulladnak" - magyarázza Sugaya. "Ez azt jelenti, hogy a zenéhez kapcsolódó emlékek érzelmi emlékek soha nem halványulnak el - még az Alzheimer-kóros betegeknél sem".

Forrás

Galériánkban olyan zenéket hallgathatsz, amiknek klasszikus zenei alapjuk van!