Rugalmasság vagy önmagad háttérbe szorítása a kapcsolatban? Ebből tudhatod, ha túlzásba estél

Borítókép: Rugalmasság vagy önmagad háttérbe szorítása a kapcsolatban? Ebből tudhatod, ha túlzásba estél Forrás: pexels/Streetwindy
Ha érzelmileg instabil családban nőttél fel, nagyobb az esélyed a túlzott rugalmasságra, azaz a saját igényeid semmibe vételére. Erről ismerheted fel, ha te is érintett vagy. A gyerekkori mintáinkat felnőttként is visszük tovább, egészen addig, amíg tudatosan meg nem szakítjuk a belénk kódolt hiedelmeket.

Az embereknek tetsző viselkedés hajlamos visszaütni

A rugalmasság jó és szükséges is minden emberi kapcsolatban, de csak akkor, ha nem visszük túlzásba. Fontos megkülönböztetni a rugalmasságot attól, amikor valakinek nincsenek énhatárai.

A kapcsolataink békéjének megőrzése érdekében előfordul, hogy engedünk a másiknak, miközben figyelmen kívül hagyjuk a saját szükségleteinket. Például feláldozhatjuk saját vágyainkat, hogy a partnerünk kedvében járjunk, azonban ez az áldozat negatív hatással lehet a közérzetünkre és a kapcsolatunkra is. Míg néhányunk aktívan mond le személyes preferenciáiról, hogy a párja kedvében járjon, addig mások ezt passzívan teszik, azaz hallgatnak, nem tiltakoznak, szó nélkül alávetik magukat a másik akaratának. Nagy eséllyel ilyet már mindannyian tettünk, és ha ez csak néha fordul elő, nagy problémát nem jelent, a rendszeresség viszont komoly gond.

A túlzott rugalmasság egy gyerekkori minta

Ha már gyerekkorod óta hozzászoktál ahhoz, hogy a legtöbb helyzetben úgy kell viselkedned, mint aki tojáshéjon lépked – mert soha nem tudhattad, mikor, mi lesz a szüleid reakciója –, akkor nagy eséllyel felnőttként is ezt a mintát viszed tovább.

Amikor egy gyerek annak ellenére, hogy a lehető legsimulékonyabban igyekszik viselkedni, de mégsem sikerül teljesen alkalmazkodnia, és találkozik a szülő heves reakciójával (düh, hibáztatás), akkor ezt úgy próbálja enyhíteni, hogy enged az érzelmi zsarolásának, bárminek, amit a szülő kér, követel. Természetesen ekkor még más lehetősége gyerekként nincs is.

Forrás: pexels/vjapramata

Akik így nőnek fel, hajlamosak a konfrontáció kerülésére, felvenni a békefenntartó szerepét, azonban az, hogy mindig a másikat helyezik előtérbe a saját szükségleteink helyett, káros. Az évek során ez válik mintává, és a szorongás miatt olyan képességet fejlesztenek ki, ami által előre tudják a másik szükségleteit, így már azelőtt el tudják oltani a tüzet, hogy az valójában fellángolna.

Belenyugvás és az ellenállás hiánya

Az évek során akár a legmélyebb meggyőződéseinket és értékeinket is elnyomhatjuk, aminek a vége az, hogy elveszíthetjük az önbecsülésünket, sőt, akár az identitástudatunkat is, ami egyértelműen romboló. Ha nem vesszük figyelembe a saját vágyainkat, álmainkat, szükségleteinket csak azért, hogy a másik kedvében járjunk, az hosszú távon egy végtelenül keserű életet eredményez.

Egy közelmúltban végzett, több mint 2500 fős vizsgálat során a kutatók azt találták, hogy azok, akik belenyugodtak az első rossz szexuális élménybe, rosszabb fizikai egészségről és magasabb szintű pszichés szorongásról számoltak be életük későbbi szakaszában, mint azok, akik számára az első szexuális élmény jó volt.

Forrás: pexels/Josh Willink

A kutatók a szexuális belenyugvást úgy határozták meg, mint „a nemkívánatos szexuális tevékenységgel szembeni ellenállás hiányát”, a „nem kívánt szexuális tevékenységet” pedig olyan helyzetként határozták meg, amelyben egy személy szabadon beleegyezik a partnerrel folytatott szexuális tevékenységbe anélkül, hogy ezzel együtt vágyna a megkezdett szexuális tevékenységre.

Ez tipikusan annak az esete is lehet, amikor a nők csak azért bólintanak rá a szexre egy ismerkedés során, hogy ne okozzanak csalódást, mert úgy gondolják, ez az elvárás feléjük.

Érzelmi letapogatók

Az Advances in Mental Health című folyóiratban megjelent legújabb tanulmány szerint sok olyan gyerek, akinek szülei valamilyen mentális betegségben szenvedtek, igazi érzelmi letapogatóvá válik, azaz előre látja mások szükségleteit, ugyanakkor elfedi a sajátjait.

„A gyerek nemcsak megtanulja, hogyan tegye félre saját szükségleteit, de végül elveszíti azt a képességét, hogy egyáltalán felismerje a saját szükségleteit.”

Ez az egészségtelen viselkedés a tanult megküzdési mechanizmusa az instabil környezetben felnőtt gyereknek. Ahhoz, hogy megállítsuk ennek a viselkedésnek a saját életünkre és a jövő generációjára gyakorolt ​​negatív hatását, fontos, hogy megtörjük a bevett viselkedési mintáinkat. Ez természetesen, nem megy egyik napról a másikra, de ha elkezded – akár szakember segítségével –, a változás pozitív hatásait már rövid időn belül érezni fogod.

Galériánkban mutatjuk azt az 5 jelet, ami arra utal, hogy saját magaddal élsz mérgező kapcsolatban!