Szinte évről évre nő azoknak a pároknak a száma, akiknél nem vagy csak nagyon sokára jön össze a baba. Mi lehet ennek az oka?

Sokan egészen egyszerűen túl sokáig várnak az elköteleződéssel, akár azért, mert önhibájukon kívül nem találták meg a megfelelő társat, vagy mert nem elégedettek az anyagi helyzetükkel, nem merik bevállalni a gyereket a bizonytalan állás, lakhatás mellett. Az idő pedig telik, egészen addig, míg a teherbeesés egyre nehezebb és nehezebb lesz. A kései gyermekvállalásnál ráadásul már olyan betegségek is gyakrabban felüthetik a fejüket, amelyek akadályozhatják a fogantatást. Ugyanakkor nagyon gyakori az ismeretlen eredetű meddőség, vagyis, amikor az orvosok nem találják a probléma okát.

Hogyan függnek össze a testi és lelki okok a meddőség hátterében?

Sokszor kérdezik tőlem, hogy vajon lelki blokk áll-e a termékenység zavarának hátterében, de erre nem lehet igennel vagy nemmel válaszolni, ugyanis az orvostudomány bio-pszicho-szociális modellben gondolkozik. Ez azt jelenti, hogy vannak bizonyos biológiai hajlamok bizonyos betegségekre, van a pszichénk, a lelki alkatunk illetve a környezeti hatások, amelyek mind befolyásolják ezt az állapotot. A krónikus stressz szomatikus betegséget okozhat, s ha ezek a betegségek kapcsolatban állnak a reprodukciós szervekkel, akkor meddőség alakulhat ki. A krónikus stresszre való hajlam gyökerei jellemzően a gyermekkorból erednek, például a szülőkkel való kapcsolatból, kötődésből, a szülői bánásmódból és az ezekre kialakított megküzdési stratégiákból. Ezek a megélt és fel nem dolgozott traumák hozzájárulhatnak a krónikus stressz fennállásához. Ha valakinek vannak biológiai hajlamai, jobban szorong vagy hosszabb távon nagyobb distressz éri, akkor bizony megjelenhetnek olyan problémák, amelyek miatt nem történik meg a teherbeesés.

Miért fontos, hogy időben szakemberhez forduljunk?

Volt egy páciensem, aki egy sikertelen lombik után jött hozzám és az ülés végén bevallotta, szégyelli, hogy már egy sikertelen lombik után itt van nálam. Elmesélte, hogy előtte három inszeminációja volt, és a harmadik után elment egy szakemberhez, aki értetlenül fogadta. Azt mondta, hogy nála a hetedik-nyolcadik sikertelen próbálkozás után szoktak megjelenni a páciensek. Nem értek egyet ezzel a szakemberrel, mert ez egy nagyon nehéz helyzet, egy ismétlődő, elhúzódó, krónikus krízis. A siker pedig nagyban függ attól, hogy mennyire tudja betartani az ember az életmódbeli változtatásokat, elmegy-e orvoshoz, mennyire próbálkozik újra a lombikokon. A lombikról az az általános vélekedés, hogy az rögtön megoldja a problémát, de a statisztikák nem ezt mutatják, általában minden harmadik-negyedik lombik az, ami sikerrel jár. Fontos, hogy a segítő szakember minél hamarabb be tudjon kapcsolódni ebbe a folyamatba, a legjobb, ha már akkor, amikor elkezdődik ez az út. Mindenkinek érdemes minél hamarabb reprodukciós tanácsadóhoz fordulni, mert egy jó szakember meg tudja könnyíteni a megküzdést. Sokan magától a mesterséges beavatkozástól is megrémülnek. Van bennük egy hatalmas félelem az ismeretlentől. Sokan fogalmazzák meg, hogy ez nem természetes és ők nem ezt képzelték el maguknak. Félnek az injekcióktól, a hormonoktól, az egész kiszolgáltatott helyzettől. Ha már akkor eljönnének, amikor kiderül, hogy szükségük van mesterséges segítségre, akkor ezeket a félelmeket lehetne csökkenteni, hiszen válaszokat kapnának a kérdéseikre. Ha nincs mellettünk segítség, nagyon kiszolgáltatottnak érezhetjük magunkat. Pedig nem kell egyedül maradnunk a fizikai és a lelki terhekkel! És fontos is, hogy legyen egy kísérőnk, aki megóv bennünket attól, hogy egészen a depresszióig, a mentális hanyatlásig jussunk.

Aki nincs benne, az nem tudja, hogy milyen hihetetlen veszteség minden beültetés után újra meg újra negatív tesztet tartani a kezünkben. Fontos lenne, hogy a párok valamilyen szertartást találjanak ki maguknak minden egyes sikertelen lombik után, egy olyan jelképes búcsút, amivel le lehet zárni az előző folyamatot. Hogy ne csak úgy folytatódjon minden, mintha mi sem történt volna.

Mi történik, ha minden próbálkozás ellenére sem lehet közös gyermeke egy párnak? Jellemzően hogyan küzdenek meg ezzel?

Ilyenkor felmerülhet, hogy hogyan tovább együtt. Egyáltalán együtt maradjanak-e. A krízis ugyanis nagyon megterheli a párkapcsolatot. Gyakran ráhúzódik a szexualitásra, hiszen az örömteli, intim együttlétek feladattá válnak. Akkor sikeresebb a megküzdés, ha a pár úgy tud együttműködni, hogy az mindkettőjüknek jó. Gyakran tapasztalom azt a helyzetet, hogy a nők szeretnék megosztani az érzéseiket, a fájdalmukat, a félelmeiket a párjukkal, de a férfi, mivel nem tud erre a problémára megoldást találni, ezért inkább elzárkózik, a munkájába menekül, vagy a barátaival tölti az időt. Vagyis kihátrál ebből a helyzetből. És ezáltal a párkapcsolat egyre rosszabb állapotba kerül.

Azzal is gyakran találkozom, hogy a nők próbálnának beszélni erről a nehéz témáról, a férfiak pedig jószándékkal igyekeznek megnyugtatni őket, hogy minden rendben lesz. Viszont a nők úgy érzik, nincs együttérzés, egyedül vannak hagyva a problémával, mintha bagatellizálva lenne az ő fájdalmuk. Úgy élik meg, hogy a férfinek ez nem is fontos.

Hatékonyabb megküzdés, ha egy védőhálót tudunk egymásnak létrehozni: tegyük meg a másikért, amire szüksége van, vagyis a férfi hallgassa meg a nőt, a nő pedig tartsa tiszteletben, ha a férfi időnként szeretne elvonulni, visszahúzódni, hogy a gondolatait rendezze. Ha pedig ez nem megy egyedül, akkor kérjünk segítséget párkapcsolati mediátortól, párterapeutától.

Milyen szakember segítségét érdemes igénybe venni sikertelen próbálkozás esetén?

A meddőségi specialista mellett egy jó dietetikus képes olyan diétát összeállítani, ami növeli a teherbeesés esélyét. Pszichés támogatásra, a mentális egészség megőrzéséhez pedig azt szoktam javasolni, hogy a pár keressen fel egy olyan szakembert, aki végig tudja őket kísérni a meddőségi kezelés nehéz útján, ami leginkább egy érzelmi hullámvasúthoz hasonlítható, rengeteg stresszel. A pszichológus különböző technikákkal tud segíteni, hogy a megélt stressz csökkenjen, ezáltal a hatékony megküzdés megmaradjon és a siker esélye nőni tudjon. Nálam ez úgy zajlik, hogy első találkozás alkalmával csinálok egy állapotfelmérést online kérdőív és egy beszélgetés alapján, amiből látom, hogy kialakult-e már esetleg depresszió vagy szorongás illetve azt is látom, hogy egy krónikus stresszhelyzetben az adott páciens mennyire hajlamos arra, hogy nehezen küzdjön meg ezzel, ezáltal elinduljon egy ördögi kör. Annak megfelelően, amit ezen az első konzultáción látok teszek javaslatot szakember felkeresésére, egyéni vagy csoportos formában. Van, aki relaxációs technikát tanít, van, aki a veszteségek feldolgozásában tud segíteni, van, aki trauma-feldolgozásban. Van nálunk reprodukciós szaktanácsadó is, akivel meg lehet beszélni a kérdéseket, tanácsadással is kíséri a pácienseket az úton és támogató csoportot is vezet. Ha pedig úgy látom, hogy párkapcsolati munkára van szükség, akkor mediátort vagy párterapeutát javaslok. Súlyosabb pszichés állapotok esetén már hosszabb pszichoterápiára vagy akár gyógyszeres kezelésre is szükség lehet, ami miatt el kell halasztani a következő lombik protokollt, így telik az értékes idő. Ezért javaslom, hogy időben kérjenek pszichés támogatást a páciensek, hogy ne legyen pszichés hanyatlás, ami a helyzettel való megfelelő megküzdést s ezáltal a siker esélyét csökkenti.

Lehet-e pozitív hozadéka annak, ha nehéz az út a gyermekvállalás felé?

Sokszor tapasztalom, hogy a hozzám forduló pár úgy gondolja, hogy az ő terméketlenségük hátterében bizonyára az univerzum akarata áll vagy valamilyen blokk, amiért ők nem méltók arra, hogy szülővé váljanak. Persze az ember minden elakadásban, minden nehézségben valamilyen okot, értelmet keres. Ugyanakkor téves hiedelmek aktiválódnak, mert nem arról van szó, hogy valamilyen céllal nem érkezik meg a magzat, hanem valami egyéb dolog állja az útját.

Az idegrendszerünk három esetben tud nagyon rugalmasan fejlődni, alkalmazkodni a változáshoz: csecsemőkorban, kamaszkorban és amikor szenvedünk. Amikor szenvedésnyomás alatt állunk, az idegrendszerünk, az idegpályáink nagyon rugalmasan tudnak változni. Ez a neuroplaszticitás jelensége. Ezért érdemes felhasználni ezt az időszakot önfejlesztésre, önismereti útra. Azok a pácienseim, akik bejárták ezt az utat és visszatekintenek, azt mondják, hogy bár nehéz volt az út, de akivé tette őket, azzal az új énjükkel nagyon elégedettek.

Van olyan életkor, ami felett már nem éri meg próbálkozni?

Kétségtelenül a húszas éveinkben és a harmincas évek elején a legkönnyebb természetes úton teherbe esni, de az is fontos, hogy elég jó párkapcsolatban éljünk ahhoz, hogy családot alapítsunk. És bizony az ilyen minőségű párkapcsolat sokszor nem érkezik meg a húszas éveinkben. Nagyon gyakran keresnek meg hölgyek azzal a kérdéssel, hogy 35-40 éves korban milyen esélyeik vannak a teherbeesésre. Ilyenkor már gyakrabban van szükség kisebb-nagyobb orvosi beavatkozásra, több vizsgálaton, több orvosi terápiában kell részt venni, de azért jók az esélyek még ilyenkor is. 42 éves kor után már a lombik sikerességének az esélye is jelentősen csökken, ezért javaslom meddőségi centrum felkeresését, ha 35 éves korban fél év aktív próbálkozás után nem történik meg spontán módon a teherbeesés.

Nézd meg, melyek a leggyakoribb tévhitek a termékenységgel kapcsolatban!