Kora gyerekkorunkban rendszerint aktívak, érdeklődők és motiváltak vagyunk, de mégsem emlékszünk arra, amit ez idő alatt tapasztaltunk. Nem emlékszünk sem az első, sem a második születésnapunkra, az első szavainkra, az első lépéseinkre, a kedvenc ételeinkre vagy a csecsemőként, kisgyermekként eltöltött nyaralásokra sem. Vajon, miért foszlanak szerte a korai emlékeink még az előtt, hogy igazán öntudatunkra ébrednénk?

Amikor az éntudat még nem létezik

Éltünk korai szakában az emlékezés nem foglalkoztat bennünket, csupán éljük a mindennapokat, nincs szükségünk arra, hogy hosszan tároljuk az információkat. Az emlékezésnek csak később lesz szerepe az életünkben, akkor viszont kiemelt jelentőséggel bír, hiszen jó memória nélkül nem lehet teljes életet élni.

A gyerekkori amnézia és az emlékezés képességének kialakulása olyan összetett folyamat, amit több kutatás is vizsgált. Robert N. Kraft, kognitív pszichológiával foglalkozó professzor szerint a jelenséget nem jó patologizálni, sokkal inkább érdemes más szemmel nézni rá. A legfontosabb tényezők között szerepel az agy fejlődése: az agyban a korai években a neuronok száma folyamatosan nő, és a hippokampusz - ami az emlékek kialakulásában kulcsfontosságú szerepet játszik -, jelentős fejlődésen megy keresztül.

A fejlődési folyamat közben végbemenő változások azonban felülírhatják és befolyásolhatják a korábbi emlékeket. A neuronok számának növekedése megzavarja az élet korai szakaszában kialakult emlékeket azáltal, hogy új szinapszisokat hoz létre, amelyek átveszik a meglévő kapcsolatok helyét. Ezért lehet az, hogy egy 2 éves gyerek emlékszik, mi történt 6 hónapja, de ezt évekkel később már nem feltétlen tudja majd felidézni.

Az emlékezet kialakulásának egy másik fontos tényezője az én fogalmának a megjelenése. A kora gyerekkorban még nincs kiforrott személyiségünk, nincs meg az autonomitás érzése, így nem is vagyunk képesek emlékezni a saját jelenlétünkre életünk különböző eseményein.

Gyerekként minden ugyanolyan fontosnak tűnik

A korai emlékek felidézését tovább nehezíti az, hogy kisgyerekként az életünkben még nincsenek mérföldkövek, amik segítenének az emlékek rögzítésében. Gondolj bele: nem egyszer úgy emlékezünk vissza például egy zenére, egy emberre, egy utazásra, egy történésre, hogy összekötjük más emlékünkkel, vagy egy időszakhoz kapcsoljuk - azaz viszonyítjuk, kötjük valamihez. Kora gyerekkorban ezt még nem tudjuk megtenni, mint ahogy azt sem, hogy különbséget tegyünk kiemelkedő és átlagos események között.

Ez azért fontos, mert az emlékezést az átlagostól, megszokottól eltérő ingerek segítik. Egészen kicsi gyerekekként viszont nem tudunk eleget ahhoz, hogy felismerjük, mi a jellegzetes, mi az, amire „érdemes” emlékezni: minden új, és éppen ezért semmi sem tűnik ki. Kivétel ez alól, ha valami valóban kiemelkedő dolog történik: ilyen a 2 éves gyerek életében a kistestvér születése, de egy kórházi kezelés is lehet maradandó.

Egyes nézetek szerint az emlékezet kialakulásának folyamatát befolyásolja az anyanyelvünk elsajátítása is. A nyelvhasználat képessé tesz bennünket az emlékek strukturálására és értelmezésére, de a szakember kiemeli, hogy nem akkora a jelentősége, hogy a hiánya megakadályozza az emlékezést. A rég elfeledett emlékek sokszor könnyen előhívhatók nem nyelvi jelzések segítségével, mint például egy jellegzetes szag, fények vagy egy régi dallam.

A kora gyerekkori folyamatok megértése a felnőttkori memóriafejlesztésben is segíthet

A fentiek mindegyike szükséges ahhoz, hogy megértsük, miként alakul ki és válik elérhetővé a memória. Az emlékezésünk a személyes történetünk is egyben, éppen ezért nagyon érdekes az, hogy ki, mire emlékszik, és az is izgalmas kérdés, hogy idővel hogyan lehetne visszahozni az elfeledett emlékeket. Az emlékeink hatással vannak az énképünkre, az énképünk pedig befolyásolhatja, hogy milyen emlékeket tárolunk.

Az első gyerekkori emlékek a memóriánk kezdetét jelentik, és az új megközelítések, a tudományos kutatások fényében érdemes lehet tovább vizsgálni őket. A folyamat megismerése nemcsak a gyerekek fejlődését segítheti jobban megérteni, hanem arra is rávilágíthat, hogyan fejleszthetjük és erősíthetjük saját emlékezetünket a későbbi években.

Már a nyári szabadságoláson töröd a fejed? Nézd meg a lenti galériánkat! 8 álomszép kis eldugott hely a Dunakanyarban: festményre illik a látvány.