Most miért érzünk jóval kisebb súlyúnak sok olyan dolgot, amit régen nehéznek éltünk meg? És miért van az, hogy egy bizonyos életkoron túl kevesebb a pozitív élményünk? Egy új kutatás szerint sokat számít, hogy melyik emléket mikor idézzük fel. Nem mindegy, hány évesen emlékszel vissza fel egy-egy emlékre. Ha visszagondolsz az eddigi életedre, és elmeséled az élettörténetedet, biztosan emlékezni fogsz a boldog és a boldogtalan időszakokra is. Természetesen, mindenki élettörténete egyedi, de az közös pont mindannyiunknál, hogy vannak kifejezetten boldog és kifejezetten boldogtalan időszakok. Egy nemrégiben publikált tanulmány érdekes következtetésre jutott: a Memory & Cognition folyóirat 2023-as cikkében megjelent tanulmányban Theresa Martin, Nina Kemper, Florian Schmiedek és Tilmann Habermas azt vizsgálták, hogyan befolyásol egy-egy emléket az, hogy milyen életszakaszunkban idézzük fel.

Például a serdülőkor az életünk nehéz időszaka, amikor minden történés fontosnak tűnik, és mindent sokkal felfokozottabban, intenzívebben élünk meg. Amikor azonban utólag visszatekintünk az életünk ezen időszakára, akkor rendszerint nem tűnik olyan negatívnak és nehéznek, mint amikor benne voltunk.

Miért szépülnek meg a negatív élmények?

A kutatások során fiatalabb és idősebb felnőttek csoportjait arra kérték, hogy négyévenként mondják el az életük történetének zanzásított változatát. A legfiatalabb résztvevők 8 évesek voltak a vizsgálat megkezdésekor, a legidősebbek 65 évesek. A résztvevők azzal kezdték, hogy felidézték a 7 legfontosabb emléküket, majd elmesélték az életüket 15 percben, amely tartalmazta az általuk felsorolt 7 mérföldkövet. A történeteket ezután boldog, semleges vagy boldogtalan emlékként kellett bekategorizálniuk. A kutatók is elemezték, hogy egy adott kor emlékei boldogok-e vagy boldogtalanok, miközben elkülönítették a mesélő életkorától (mivel ugyanaz a személy élete több különböző pontján is felidézte azokat). Az elemzésből több érdekes következtetésre jutottak: egyrészt úgy találták, hogy a nők emlékei összességében kevésbé pozitívak, mint a férfiaké – korosztálytól függetlenül. Ráadásul általános tendencia volt, hogy a férfiak és a nők az életkor előrehaladtával kevésbé ítélik meg pozitívan az életük történéseit (egy bizonyos pontig), így összességében az idősebb felnőttek rendelkeznek a legkevésbé pozitív emlékekkel.

A 20-as éveink után több negatív emlékünk van?

Másrészt a korai emlékek – különösen a serdülőkorról – kevésbé voltak pozitívak, mint a késő tinédzser és a 20-as életévek elejének emlékei. A pozitív emlékek ezt követően körülbelül 50 éves korig csökkentek, majd ismét pozitívabbá váltak. De a kutatók összességében úgy találták, hogy a 20- as éveinkben vagyunk a legpozitívabbak. Az élettörténeteket úgy kellett felépíteni, hogy a résztvevők elmondták, hogyan jutottak el oda, ahol most vannak. Ennek eredményeként a narratívák általában olyan szerkezetűek voltak, amelyben a résztvevők sok korai kihívásról beszéltek (betegségek, csalódások, veszteségek, küzdelmek az iskolában), amik későbbi aztán a sikerhez vezettek. Ez részben magyarázatot adhat arra, hogy az emlékek miért lettek pozitívabbak az idősebb korosztályban.

A korai negatív élmények általában akkor „szépülnek meg”, ha a visszaemlékezéskor azt tudjuk mondani, hogy most már sikeresek vagyunk, vagy a saját megítélésünk szerint egyenesbe került az életünk. Ha képesek voltunk levonni a tanulságokat, azáltal úgy érezzük, nem volt hiábavaló a negatív tapasztalás. Tehát akkor, amikor visszaemlékezünk az életünkre, nagyon sok múlik azon, hogy abban az életszakaszban, amikor ezt tesszük, mennyire vagyunk elégedettek az életünkkel – ez az, ami nagyban befolyásolja azt, hogy milyennek ítéljük meg az emlékeinket. Másrészt hozzá kell tennünk, hogy a kamaszkort mindannyian intenzíven éljük meg, azonban utána sok olyan tapasztalásunk lehet, ami jóval embert próbálóbb, mint amit kamaszként megéltünk – vagyis az azóta átélt tapasztalatok is sokat nyomnak a latba, hiszen mindig viszonyítunk valamihez.