Én és a szexualitásom. Mi befolyásolja a biológiai folyamatainkat?

Borítókép: Én és a szexualitásom. Mi befolyásolja a biológiai folyamatainkat? Forrás: Getty Images (DejanKolar)
Az emberi szexualitásra úgy gondolunk, mint ösztönös, természetes, így aztán magától értetődő cselekvésre. Ezzel szemben nagyon is összetett dolog, s egyaránt alakítják testi folyamatok, pszichés tényezők, illetve a neveltetésünkből eredő és a kulturális hatások. Ráadásul mindezek egymással kölcsönhatásban. Tomsits Tímea írása

Március 18-tól már megvásárolható a 2023-as tavaszi Éva magazin! Ha legközelebb szeretnéd, hogy rögtön postaládádba érkezzen kedvenc magazinod, akkor fizess elő rá ITT! Digitálisan is megszerezheted a legfrissebb, de akár régebbi számainkat is, ezt ITT teheted meg!

Egyéni temperamentumunk az egész személyiségünket áthatja, így a szexuális vágyat és aktivitást is. A szexhez való viszonyunkat befolyásolják a családi és társadalmi gyökereink, hogy hogyan viszonyult hozzánk személy szerint a környezetünk, hogyan kezelték a szexualitás témáját, ki és hogyan világosított fel, milyen csoportnormáknak próbáltunk megfelelni gyermek és kamaszkorunkban, milyen vizuális és egyéb ingerek értek a szexszel kapcsolatban, milyen volt az első szex és az első szexuálisan meghatározó kapcsolat, hogyan kezeljük az érzelmeinket, menynyire vagyunk önazonosak, mennyire a saját testünk/lelkünk igényei, illetve mennyire a másoknak való megfelelés hajt minket, milyen beragadt traumákat hordozunk. Meghatározó az életkorunk, élethelyzetünk, életmódunk is. És a lista ezekkel korántsem teljes. „Mivel a szexuális viselkedésünk – vagyis hogy kinek mi esik jól, mit szeret – igen széles spektrumon mozog, a vágyott szexuális élmény is nagyon sokféle lehet – mondja Füredi Krisztián szexuálpszichológus, párterapeuta, a Magyar Szexuálpszichológusok Egyesületének elnöke. – Szexualitásunk megélését ráadásul jelentősen befolyásolja az, hogy mit sugall számunkra a kultúra, a romantikus filmektől egészen a pornóig. Kérdés, hogy mennyire merjük az elvártnak tekintett szexuális forgatókönyvekkel szemben kifejezni a saját igényeinket és összehangolni azt a párunk igényeivel.”

Az alapján, ahogyan a kultúránk a szexualitást kezeli, úgy tűnhet, hogy a szex automatikusan megy nekünk. Nincs rajta mit tanulni, sem megérteni. A kamaszok talán még esetlenkednek, de aztán mindenki belejön, mígnem középkorunk körül majd adódhatnak fiziológiás problémáink, amiken segíthet az orvostudomány. Akik párosan élnek, természetesen csinálják, sokat, amíg alább nem hagy a vágy, mert akkor keveset. De ez így természetes, nem? A szex célja pedig az, hogy jó legyen. És sok. Ennyi. Megannyi sztereotípia tapad a témához. És mivel mindez az információ felszínes, s nem elég ahhoz, hogy messzire jussunk vele, szexuális evolúciónkat gyakran alapozzák meg illúziók. Talán ebből fakad, hogy a szexről, a vágyainkról, a teljesítményünkről sokszor hazudunk másoknak – és magunknak is. A szeretkezés folyamatáról – a vágytól a beteljesülésig – sokféle elképzelésünk lehet: mindez jelentősen befolyásolja a szexuális élményünket és a szeretkezéseink stílusát, lényegi elemeit.

„Nem mindegy, hogy milyen koncepciónk van például a szexuális vágy kialakulására. Gyakori hiedelem például, hogy egy férfi mindig vágyik a szexre és mindig kezdeményező, egy nő pedig kevésbé fantáziál a szexről és kisebb mértékben vágyik rá. Az egyéni különbségek azonban jóval nagyobbak ennél, ráadásul már maga ez a hiedelem jelentős szorongást okozhat azokban, akik nem így működnek”
- mondja Füredi Krisztián.

A szexuális vágy sokféleképpen alakul, sokféleképpen természetes és egészséges. Ha azt hisszük, mindenképp spontán kell felébrednie, az jelentősen gátolhatja a jó szexuális működést. Ebben is nagyok az egyéni különbségek, de ez leggyakrabban egy új kapcsolatban a legintenzívebb, ahol a páros újszerűsége, a másik jelenléte, testi közelségének a hatása nagyon erős, és ez jelentős szexuális vágyat biztosít. Tartós kapcsolatban ez már nem törvényszerű és így nem is elvárható.

A szexuális élményt és a szexuális problémákat az is nagyon jelentősen befolyásolja, hogy mit tekintünk kielégítő élménynek. Például nagyon sok problémát okoz, ha elfogadjuk a szex klasszikus forgatókönyvét: a gyengéd vagy szenvedélyes előjáték létrehozza a szeretkezéshez szükséges testi folyamatokat (merevedés, nedvesedés), majd következik a behatolás és ennek következményeként mind a két fél orgazmusa. Ez az idealizált kép szorongáshoz és teljesítményelváráshoz vezethet. A nő szégyellheti, hogy őt nem ilyen egyszerű csúcsra juttatni, a férfi pedig úgy, hogy mindig tettre készen kell állnia és ez mindkettejük esetében szexuális zavarokat, gátlásokat okozhat. Vagyis a pszichés hatások és a kultúra által sugallt hiedelmek, elvárások jelentősen hatnak a szexualitást meghatározó biológiai folyamatokra.

„Mindazok az élmények, amelyek túlmutatnak a szokásos, életkorunknak megfelelő alkalmazkodást igénylő tapasztalatokon, megterhelőek, adott esetben traumatikusak lehetnek. Trauma jellegüket nem elsősorban az adja, amilyenek, hanem hogy mennyire maradunk egyedül, támogatás nélkül ezekkel az élményekkel. Ha bármilyen szexuális jellegű élmény túl korán ér bennünket és nem kapunk segítséget a feldolgozáshoz, annak káros hatásai lehetnek szexuális preferenciáinkra, funkciókra, szokásokra” – mondja F. Lassú Zsuzsa szexuálpszichológus, egyetemi docens. Emellett a gyermek- és főleg a serdülőkori testszégyenítés is kihathat a testtel kapcsolatos önelfogadás, önszeretet élményére, gátolva a felszabadult szexualitás kiélését. Az első szexuális élmény is nagyon fontos minta lehet, ahogyan az is, a partner, akivel átéljük, hogyan viselkedik velünk. Kezdetben természetesek az ügyetlenségek, illetve a fiúknál a teljesítménykényszer vagy a túlzott izgalom miatt bekövetkező merevedési problémák vagy a korai ejakuláció, lányoknál pedig az orgazmus elmaradása. Ha ilyen esetekben a partner nem támogató, megértő reakciót mutat, ha a másikra hárítja a felelősséget, azzal olyan mintát ad, amely a problémával küzdő fél későbbi párkapcsolataiban is visszaköszönhet.

"Gyerek- és kamaszkori élményeink tehát erősen összefüggnek azzal, mit tekintünk kívánatosnak, kielégítőnek, egyáltalán: hogyan definiáljuk a szexet. Fontos ismernünk azt is, hogy milyen arányban határoz meg bennünket a szexuális izgalom és a gátlás.

Akik izgalmi túlsúlyúak, azoknak magas a libidójuk, nem okoz gondot indokot (és partnert) találni a szexre, sőt épp az lehet a problémájuk, hogy a gyors és erős izgathatóság miatt átgondolatlanul, egészséges gátlások nélkül is belemennek a szexbe. Nekik azt érdemes megtanulniuk, hogy lehet késleltetni, hogy érdemes szelektálni, figyelni a saját és a másik biztonságára, a környezetre is” – mondja F. Lassú Zsuzsa, hozzátéve, hogy akik inkább a gátlás túlsúlyával rendelkeznek, azoknál pedig akadályozott lehet a szexuális izgalom megjelenése vagy fenntartása. Ezek a tényezők gyakran korai traumaélmények lenyomatai, amelyek bekapcsolják a szorongást, akár teljes lefagyást is előidézve. Az ilyen gátlások nem fognak maguktól kioldódni, érdemes szakember segítségével kikapcsolni őket.

Szexuális szokásaink, ízlésünk sokkal inkább tanult, mint ösztönös jellemzőink. Nagyban hatással van rájuk, hogyan gondolkodunk a szerethetőségünkkel, vonzerőnkkel kapcsolatban, milyen információkat építettünk be arról, hogy működik a jó szerető, milyen a meghatározó férfi- és női mintánk, milyen korai szexuális és szociális ingerek értek. Amikor pedig bizonyos rutinokhoz már hozzászokunk, igen nehéz leépíteni őket. F. Lassú Zsuzsa azt a tipikus példát említi, amikor tiniként hozzászoktatjuk magunkat a maszturbáció egy bizonyos forgatókönyvéhez, és végül partnerkapcsolatban is kizárólag csak egy adott ingerléssel, fantáziaképpel tudjuk elérni az orgazmust.

A korai pornóhasználat, ami korunkban sajnos egyre hétköznapibb jelenség, sérült szexualitáshoz vezet. A gyerek lát egy aktust, amire mentálisan egyáltalán nincs felkészülve. Nem érett rá, hogy a helyén kezelje az ott látottakat, szégyen, zavarodottság, félelem, undor uralhatja el, amiért ilyen intim bepillantást nyert a felnőttek számára érthetetlen világába. Szorong, hogy egyszer majd neki is ezt kell csinálnia. Ez számára trauma. Aztán épp ezek miatt elhatalmasodhat rajta az ismétlési kényszer, és újra meg újra belehelyezkedik a traumájába, és pornót néz. Az is lehet, hogy a társas körében eluralkodott csoportnorma miatt nézi, mert a többiek is ezt teszik. „A korai pornónézés könnyen vezet függőséghez, egyre extrémebb ingerek igényléséhez az izgalom és a kielégülés érdekében, illetve súlyos érzelmi zavarokhoz, akár öngyilkossághoz” – mondja F. Lassú Zsuzsa. A mereven berögzült, adott esetben számunkra sem kellemes, vagy a partnert zavaró szexuális preferenciáink is többnyire ilyen tanult korai élményekből származnak, ezért is lenne nagyon fontos, hogy a gyerekeinket ne érjék idő előtt szexuális ingerek.

Milyen hatással van a szexualitásra a pornónézés? Nézd meg a lenti galériánkat!