Mégis mi történt velem? – a személyiségünkben történő változást sokszor csak utólag vesszük észre

Borítókép: Mégis mi történt velem? – a személyiségünkben történő változást sokszor csak utólag vesszük észre Forrás: Getty Images
Egy reggel, zombi önmagamra ébredve kávét csináltam, majd leültem a géphez dolgozni. Akkor láttam, hogy hajnali 5 óra van. Még csak. Hajnali nekem, másnak normális idő. De én egész életemben „bagoly” voltam, nem „pacsirta”.

Hogyan és mikor lett a későn fekvő, hajnalig bulizó vagy dolgozó Boriból kilenckor elalvó, a nappal együtt lenyugvó, anti-éjszakai kisállat? Erre választ kellett találnom.

Úristen, Bori! Te semmit nem változtál! – mondta nekem egy volt osztálytársam az aktuális érettségi találkozón. Jól esik az ilyesmi, persze, de a nyakgödörben felbukkanó ráncokat és a furcsa, mentális átalakulásokat nem lehet letagadni. A testi és a lelki fordulatok feladják a leckét, hogy hogyan éljük meg önmagunkat.

Vajon a személyes újdonságokat elcsúnyulásnak, vagy természetes átalakulásnak vesszük? Persze ahhoz, hogy egyáltalán értékelhessük ezeket, fel kell őket ismerni. Én biztos voltam benne, hogy mindenki rádöbben egy ilyenre, mint én a váltásomra bagolyból pacsirtává.

Ezért kikérdeztem az ismerőseimet, meséljék el, milyen meglepő újdonságot vettek észre magukon.