Mégis mi történt velem? – a személyiségünkben történő változást sokszor csak utólag vesszük észre
Hogyan és mikor lett a későn fekvő, hajnalig bulizó vagy dolgozó Boriból kilenckor elalvó, a nappal együtt lenyugvó, anti-éjszakai kisállat? Erre választ kellett találnom.
Úristen, Bori! Te semmit nem változtál! – mondta nekem egy volt osztálytársam az aktuális érettségi találkozón. Jól esik az ilyesmi, persze, de a nyakgödörben felbukkanó ráncokat és a furcsa, mentális átalakulásokat nem lehet letagadni. A testi és a lelki fordulatok feladják a leckét, hogy hogyan éljük meg önmagunkat.
Vajon a személyes újdonságokat elcsúnyulásnak, vagy természetes átalakulásnak vesszük? Persze ahhoz, hogy egyáltalán értékelhessük ezeket, fel kell őket ismerni. Én biztos voltam benne, hogy mindenki rádöbben egy ilyenre, mint én a váltásomra bagolyból pacsirtává.