Pócsik Anita októberi szerkesztői levelében megfogalmazott felszólítására már érkezett is egy helyes-kedves történet olvasónktól! Köszönjük Benyhe Ildikónak (és persze Sütinek)!

Süti várja, hogy hűljön a tarhonya... :)

"Süti, a kétszínű beagle már 4 éve családtag, és az ő vadászkutya lelkéhez is közel áll a természetjárás, csakúgy, mint a miénkhez. Így ha a család kirándulni megy, ő sem maradhat otthon. Édesapám pedig horgászember lévén szívesen választ vízparti helyeket a kirándulás színhelyéül. Idén nyáron, ahogy a Tiszán csónakáztunk, találtunk egy nagyon klassz kis homokzátonyos helyet, ahol kikötöttük a motorcsónakot. Nem tudtunk a parton kikötni, mert elég sekély volt, ezért a combig érő vízben kidobtuk a horgonyt, és indultunk a part felé. Süti nagyon utálja a vizet, de tudja, hogy ilyen kirándulások alkalmával valamilyen mértékig elkerülhetetlen a vízzel való érintkezés. Fel is dolgozta, hogy csak úgy bóklászhat a parton, hogy bele kell ugrani hozzá a vízbe, és kiúszni a partig. Ha kiúszik a partra, akkor az első dolga elvetni magát a homokban, és jó alaposan ledörzsölni magáról azt a fránya vizet – ez nagyon mulatságos látvány, főleg, ha a part lejtős, és Süti háton fekvésből hengerbucskázik rajta. Amikor azonban a parti bóklászás véget ért, és úgy döntöttünk, továbbállunk, már nehezebb volt a helyzet, nem volt ott a víz túloldalán a part csábító ereje az új szagok varázsával. A gazdik vészesen távolodtak, már nem is csak bokáig, hanem térdig gázoltak a vízben a csónakhoz közeledve. Süti nyüszögve téblábolt a parton teljesen kétségbeesve, hogy most vagy itt marad, vagy vizes lesz, míg végül bátran belegázolt a vízbe, és odaúszott a csónakhoz. Mi kihúztuk, és egyidejűleg nagyon megdicsértük, ő pedig szemrehányó pillantásokat küldött felénk a csónak orrából."

Süti a csónak orrában szárad

A ti történeteiteket is várjuk! Írjatok nekünk az [email protected] címre!