Állati jó, ha az embernek vannak állatai.
Nálunk, a vágyaink szerint, kisebb állatkertnek kéne nyüzsögnie, egértől kezdve kacsán, tyúkon át a lóig. A vágyaknak nyilván határt szabnak a lehetőségek, de azért így is van két gyíkunk, két teknősünk, két macskánk és egy kutyánk. Vidámabb velük az élet.

A gyerekeké feltétlenül az. A miénk nem mindig. Mert például kifejezetten őrjítő tud lenni, ha az ember autójában húsz tücsök ciripel egyszerre. Az ember autójába azért kerülnek tücskök, mert a gyíkok azt eszik. Néha sáskát is, meg perui gyászbogárlárvát, de a tücsök a kedvenc. Az élő tücsök. Ketten heti harmincat nyomnak be. Így az ember rendszeresen jár az állatkereskedésbe, beszerez, szállít, és ha véletlenül kiborul a kocsijában a tücskös doboz, igyekszik nem megőrülni. Aférjem mondta, hogy semmi gond, tegyük be a kocsiba a gyíkokat is, és azok majd kizabálják az elrejtőzött tücsköket. De én nem akartam vérfürdőt az autómba, így nyitva hagytam az összes ajtót, és reggelre a tücskök kiköltöztek.
Amióta gyíkunk van, az állattartás egy magasabb szintjére léptünk. Jó lett volna ott maradni, ahol voltunk, de hát a kölykök gyíkokat akartak. Így most ott tartunk, hogy tücsköt etetünk, hogy a gyík megehesse. Tehát táplálni kell a táplálékot. Persze az ember is eteti a csirkét, aztán meg befalja, de mégiscsak más macskakajával és almaszeletkékkel tücsköt, répakarikákkal meg gyászbogárlárvát etetgetni, mint magot szórni egy csirkének. A gyíkok pedig nőnek. Gyorsabban, mint a gyerekek.
Hamarosan egeret vacsoráznak. Szép lesz. De legalább a kölykök egészen világosan fogják érteni, mi is az a tápláléklánc.
Egyébként tényleg állati jó állatot tartani, oldalakon át tudnám mesélni a pozitív élményeimet. Emberek, állatok, viszonyok. Erről is írunk a legfrissebb Évában.
És írhatsz te is. Küldd el nekünk saját kedvenc állatos történetedet!

Szöveg: Pócsik Anita, fotó: Emmer László