Szörnyűséges saját élmény

Amikor először éltem át, azt hittem, valahogy megelevenedett az életemben egy horrorfilm. Délután heveredtem le a díványra, csak egy órácskára. Akkor történt. A hátamon feküdtem. A szemhéjam félig felemelkedett, de nem tudtam teljesen kinyitni. Láttam magam körül a szobát, igaz, homályosan, de felismerhetően. Ott volt velem szemben a nagy ablak, jobbra a szekrény sarkát láttam, még a szomszéd épület sziluettjei is átsejlettek. A végtagjaimat viszont nem tudtam megmozdítani, és nehezen lélegeztem. Az öntudatom félig az álomidőben levitált, félig a valóságban. És akkor érkeztek a szörnyek. Csak az alig nyílt szemem sarkából észleltem a puha, elsuhanó alakokat. Ijesztően élethűek voltak. Próbáltam megmozdulni, elmenekülni, kiabálni, de valami a díványhoz béklyózott. Ott feküdtem tehetetlenül, kiszolgáltatva a természetfeletti erőknek, és nem tehettem ellene semmit.

Mi az az alvásparalízis?

Az alvásparalízis rémisztő jelenségének okaira a tudomány a mai napig nem tud választ adni. Az biztos, hogy alvási bénulás esetén összekeveredik a REM-állapot és az ébrenlét, és ez a vegyülék okozza a furcsa hallucinációkat. Az emberi agy ugyanis általában több fázison áthaladva ér el a gyors szemmozgással kísért REM-szakaszba, amikor álmodni szoktunk. Az alvásparalízis esetén azonban vagy rögtön a REM-szakaszba teleportálunk (ez a hipnagógiás vagy predormitális alvási bénulás), vagy azonnal ebből a szakaszból riadunk fel (ez a hipnopompikus vagy posztdormitális alvásparalízis). Az agyunk tehát teljesen összezavarodik, érti, hogy már a tudatunknál vagyunk, de a testünk ugyanakkor nem képes követni a tempót, szóval egyszerre alszunk és egyszerre vagyunk ébren – mint Schrödinger macskája.

Az alvásparalízis gyerekeknél

Az ijesztő jelenség gyerekeknél is előfordul: az egyik kollégám egyszer feldúltan mesélte, mennyire kiborította a kisfiát, amikor paralízisállapotban dementorokkal találkozott. Azóta nagyon ügyelnek rá, mit olvashat és mit nézhet elalvás előtt.

Mivel a kicsik igen hevesen reagálhatnak, amikor kiszabadulnak a bénult állapotból, figyeljünk oda az ágyukra és a szoba állapotára, nehogy megsérüljenek. Biztosítsuk számukra a nyugodt körülményeket, lefekvés előtt pedig lehetőleg ne érjék őket stresszt okozó tényezők. Mivel az alvási bénulás a narkolepszia tünete is lehet, ismétlődés esetén nem árt a kivizsgálás.

Mi okozza?

A tudomány egyelőre jórészt széttárja a kezét, és leginkább a stresszre, a rossz alvásra, a kialvatlanságra, a szorongásra (esetenként a narkolepsziára) gyanakszik. Az alvási bénulásnak szervi okai tudomásunk szerint nincsenek, így az ijesztő pszichés élményen kívül semmilyen negatív hatást nem gyakorol az életünkre. Érdekes adalék, hogy az egész rémélmény mindössze néhány percig tarthat, ugyanakkor a szubjektív időnkben sokkal hosszabbnak tűnik – velem komplett horrorfilmek forogtak le legalább két és fél órán keresztül.

Mivel csökkenthető a bénulás előfordulása?

Lehet, hogy az alvásparalízisnek nincs negatív hatása, arra azonban figyelmeztethet, hogy életmódváltásra van szükségünk. A sok alvás elengedhetetlen a mentális egészséghez, és bár közhelyesnek hangzik, a stressz kiküszöbölése (vagy legalábbis minimalizálása) is fontos ahhoz, hogy csökkentsük az alvási bénulások esélyét az életünkben. Annak idején, amikor végre kiszabadultam a félálom-fél ébrenlét szörnyű fogságából, azonnal rákerestem online a jelenség okaira (természetesen valamilyen halálos kórra gyanakodtam), és mivel az internet ezúttal megnyugtató választ adott, a legközelebbi csapást már teljes pszichés fegyverzetben fogadtam. Másodszorra már nem rettegtem tőle, és elkezdtem jobban figyelni arra, hogy eleget aludjak, ezért az alvásparalízis az én esetemben két támadással beérte (és szerencsére a kollégám gyerekét is békén hagyják a dementorok). Lekopogom, de kettőnél többször nem kellett a díványomon szörnyekkel találkoznom.

Hogyan aludj jól reptéren? Galériánkból kiderül!