A pasim rég halott, de aztán történt valami szörnyű, amitől elbizonytalanodtam

Borítókép: A pasim rég halott, de aztán történt valami szörnyű, amitől elbizonytalanodtam Forrás: Getty Images
Olvasónk levele némileg átszerkesztve - elég hátborzongató történet, annyi bizonyos!

Sokan hitték, hogy elment az eszem, de egy ideig olyan volt, mintha egy horrorfilm kellős közepébe cseppentem volna.

Húszévesen jöttem össze Bandival. Baromi nagy szerelem volt, épp olyan szenvedélyes, amilyenbe húszéves emberek tekerik bele magukat. Sajnos igen rövid ideig tartott. Fél év után – épp levest főztem, amit aztán sikerült magamra borítani - jött a hír, hogy a szerelmem tömegkarambol áldozata lett. Nagyon sokáig tartott, amíg összekapartam magam valahogy. Ezt csak az tudja átérezni, aki egyik pillanatról a másikra vesztett már el valakit, akit szeretett.

Az idő azonban nem áll meg. Fél év szinte teljesen kiesett az emlékezetemből, aztán egy év múlva már kicsit jobban éreztem magam. Négy évvel később megismerkedtem Ferivel, és úgy éreztem, végre kellően meggyászoltam Bandit. Feri is nagy szerelem volt, és sok időmbe és pszichológusomba telt, amíg meg tudtam magam győzni, hogy nem feltétlenül hal meg tragikus körülmények között.

Újabb néhány év telt el, és mi együtt maradtunk. Lassan már házasságot és gyereket kezdtünk tervezni, amikor beütött a ménkű.

Hétköznap volt. Épp bevásároltam az egyik közeli plázában, cipeltem a sok csomagot a mozgólépcső felé, amikor úgy torpantam meg, mint akit gyomorszájon vágtak. Bandi jött a szemközti lépcsőn lefelé.

Lehetetlen, szaladt ki a számon hangosan. Elálltam a mozgólépcső útját, az emberek nem tudtak fellépni rá, méltatlankodó hangok vettek körbe. Bandi nem nézett rám. Szépen lelépett a saját mozgólépcsőjéről, és elsietett.

Csak akkor álltam odébb, amikor egy férfi már-már belém lökött. Álltam a szatyrokkal a kezemben, mint egy rakás szerencsétlenség, és megbabonázva bámultam az alak után, akit elnyelt a pláza mélye.

Hazafelé próbáltam meggyőzni magam, hogy csak képzelődtem, de nem sikerült. Olyan élesen láttam mindent. Minden vonását, a haja, a szeme színét. Bandi volt az, valamivel idősebb kiadásban. De hát ez nem volt lehetséges! Ott voltam a temetésén. A saját szememmel láttam, ahogy leeresztik a koporsóját a földbe, még ha patakzottak is a könnyeim. Bandi meghalt, a földben nyugszik. De akkor ki volt ez a fickó ma a plázában, aki szőröstül-bőröstül eltulajdonította a testét? Megőrültem volna? Vagy egy Stephen King-szerű horrorhistóriába kerültem?

Estére nagyjából lehiggadtam. Elmeséltem Ferinek az egészet, de láttam, hogy nem hisz nekem. Fáradt vagy, drágám, képzelődtél, legyintett. Másnap egy kolléganőmnek beszéltem róla, ő azt mondta, biztos félek az elköteleződéstől, azért hallucinálok ilyesmiket. Azt, hogy akár igaz is lehet a történetem, senki sem gondolta. Talán én magam sem.

Megpróbáltam elfelejteni a dolgot, de nem hagyott nyugodni. Bárkinek is meséltem el, őrültnek nézett, vagy jobb esetben megmosolygott. Kivéve Eleket. Nos, Elek a mostohaapám. Nagyon jó viszonyban vagyunk, mert sosem kezelt butus gyerekként, akkor sem, ha anyám szemében egy csecsemő szellemi szintjével értem fel. Most is végighallgatott, aztán nem hazudtolta meg önmagát: nem nézett komplett hülyének, hanem egyszerű, logikus tanácsot adott.

-Miért nem nézel utána a Facebookon? Ha életben van, és valami tévedés történt, jó eséllyel megtalálhatod. Ha meg nem, hát kitalálunk valami mást.

Azonnal leültem egy számítógép mellé, beléptem a Facebookra, és beütöttem Bandi nevét. Mivel elég ritka keresztneve volt, gyorsan láttam, hogy ezzel a névvel nem regisztrált senki. Ugyanakkor az egyik profilkép, bizonyos Béla azonnal megragadta a figyelmemet. Annyira, hogy fel is kiáltottam.

Eleknek köszönhetően megtaláltam a megoldást. Bandi nem jött vissza síron túlról, hogy kísértsen, és féltékenységében megakadályozza Feri iránti elköteleződésemet. Nem. Egyszerűen csak volt egy Béla nevű ikertesója. Ott volt fehéren-feketén a születésnapja a profiljában, ugyanaz az év, ugyanaz a hónap, ugyanaz a nap.

Miért nem tudtam róla, hogy Bandinak van egy ikertestvére? A szüleit alig ismertem, a húgát még kevésbé, hisz a kapcsolatunk sajnos nem tartott túl sokáig. Abban viszont szinte biztos vagyok, hogy ez a Béla nem volt ott a temetésen. Az okokról azonban fogalmam sincs.

És most már nem is fogom megtudni. Egy másik fiúhoz megyek feleségül, a múltat pedig lezárom. Mindörökre.

Galériánkban híres embereket találsz - ikertesókkal!