Az első szakasz: rózsaszín szemüvegben

A szakirodalomban egymásra találásnak, szimbiózisnak vagy az összefonódás szakaszának is nevezik ezt a viszonylag rövidebb időszakot, amelynek fő jellemzője a „rózsaszín köd”, amelyben az újdonsült párunkat olyan tulajdonságokkal ruházzuk fel, melyek igazából nem is léteznek (vagy csak részben). Ebben a szakaszban hisszük azt, hogy megtaláltuk életünk szerelmét, aki pont olyan, mint mi. Ám ha azt gondoljuk, ez valami eleve elrendeltség, hatalmasat tévedünk, mert a nagy szerelem nem más, mint színtiszta biológia. Helen Fischer, neves szerelemkutató bebizonyította, hogy a szenvedélyszerelem tulajdonképpen nem is érzelem, hanem egy motiváció, ami biológiailag van belénk kódolva (különböző hormonok aktiválódásával), többek között azért, hogy utódokat hozzunk létre és azokat fel tudjuk nevelni együtt. A túlfűtött érzelmeket, a szenvedélyt jellegzetes agyi változások támogatják, melyek bizonyos hormonok – az örömérzetét felelős dopamin, a kötődést elősegítő oxitocin és a jó hangulat hormonja, az epinefrin – termelődése által indulnak be.

Ezek a hormonok gondoskodnak róla, hogy a szerelemtől az orrunkig se lássunk. Kétségtelenül kellemes időszak ez, ám veszélyes is, mert hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni mindent, ami nem arra utal, hogy a másik tökéletes és még a legdurvább vészjelzéseket sem vesszük figyelembe. Éppen ezért a szakemberek óvva intenek mindenkit attól, hogy ebben a szakaszban hozzanak meg a jövőre vonatkozó komoly döntéseket. Például ne házasodjanak és ne vállaljanak gyereket, mert ezt lehet, hogy később nagyon megbánnák. És ha mégis kiderülne, hogy a pár valóban egymásnak lett teremtve, évekkel később is ugyanúgy meghozhatja – immár nem a szerelem mámorában lebegve – ezeket a fontos döntéseket.

A második szakasz: az eltávolodás

Miután az első szakasz hatalmas „hormontűzijátéka” lecsengett, kezdjük a választottunkat egyre reálisabban látni – lekerül a rózsaszín szemüveg, már észrevesszük a hibáit is – és elkezdődik a két fél „összecsiszolódása”, a kapcsolaton belüli hatalmi pozíció kialakítása és megszilárdítása. Gyakran előfordul, hogy most éppen azok a tulajdonságok lesznek idegesítők a másikban, amelyeket az első szakaszban annyira imádtunk. Egyre jobban megismerjük egymást, elmélyül a kapcsolat, ugyanakkor gyakoribbá válnak a viták is. Tulajdonképpen ez az időszak a párkapcsolat első igazi próbatétele: ekkor dől el, hogy képesek vagyunk-e társként funkcionálni, együttműködni és ha kell, kompromisszumot kötni úgy, hogy közben önmagunkat sem adjuk fel. Ilyenkor már nem akarunk minden percet együtt tölteni, egyre több külön programot szervezünk. A szakemberek szerint ez a kapcsolati szakasz a legveszélyesebb párkapcsolati szempontból, mert ilyenkor már felmerülhetnek olyan komoly problémák, alapvető nézeteltérések, amelyek alapjaiban ássák alá a kapcsolatot. Éppen ezért ez az időszak a kapcsolat új alapokra helyezéséről vagy éppen befejezéséről szól. Ám, aki itt nem adja fel, az sikeresen átjuthat a következő szakaszba.

A harmadik szakasz: az újraközeledés

Miután kicsit eltávolodtunk egymástól és objektívebben ráláttunk a kapcsolatunkra, meghozzuk a döntést, hogy külön vagy együtt folytatjuk az életünket. Amennyiben az együtt maradás mellett döntünk, a harmadik szakaszban ismét elkezdünk közeledni a párunkhoz. Elkezdődik az egyezkedés, a kapcsolaton belüli „helyezkedés” időszaka. Ekkor kezdjük el kialakítani és egyensúlyba hozni az egyéni – ami csak rólunk szól- és a közös szokásokat – amelyeket a párunkkal együtt csinálunk. A harmadik szakasz legnagyobb feladata, hogy az én- és a mi tudatot egyaránt erősítsük és azok összhangban legyenek. Időt és energiát kell fektetni nemcsak saját magunk, de a társunk érdeklődésének fejlesztésébe is. Ennek eredményeként felismerhetjük, hogy attól, hogy más elképzeléseink vannak, még nagyonis jól működhetünk együtt, mint egy pár és a kapcsolat újra harmonizálódik. Ekkor lépünk át a negyedik fázisba.

A negyedik szakasz: a szabad és kölcsönös együttműködés

Minden szakaszra igaz, hogy amennyiben nem sikerül az abban felmerülő problémákat megoldani, a párkapcsolat megreked azon a szinten és ennek gyakran szakítás a vége. Ha viszont sikerül túllendülni a nehézségeken, a kapcsolat elérkezik az érett párkapcsolat szakaszába, amelyben már képesek vagyunk teljesen elfogadni a másikat, még akkor is, ha látjuk a hibáit és tudjuk, hogy ő sem tökéletes. Az érett kapcsolatok egyenrangúságon, kölcsönösségen alapulnak és kellő teret biztosítanak a bennük lévők igényeinek. Ehhez pedig nagyfokú bizalomra és rugalmasságra van szükség mindkét fél részéről. Az érett kapcsolatokban nem a versengés, sokkal inkább egymás elfogadása és támogatása jellemző. Persze az ilyen kapcsolatokban is vannak konfliktusok, veszekedések, de függés, rivalizálás helyett a szabadság, együttműködés jellemző.

Nagyon fontos, hogy a párkapcsolat különböző fázisaiban megjelenő problémákra ne fenyegetésként tekintsünk, hanem lehetőségként, melyek segítségével a kapcsolatunk épülhet, fejlődhet, pozitív irányban változhat (velünk együtt). Minden szakaszban tanulhatunk valamit, egy azonban bizonyos: a hatékony kommunikáció elsajátítása, a másik iránti pozitív érzések és tisztelet kimutatása mindig csodákra képes.

Forrás 1.; Forrás 2.

Íme 4 dolog, ami a szakértők szerint nélkülözhetetlen a boldog és elégedett párkapcsolathoz!