Olyan nőt választottam, aki megadja nekem a kritikusságot, próbál kimozdítani, hogy legyek férfiasabb, ami viszont mégsem segít, mert pont ettől zárkózom be, és élem meg, nem vagyok elég jó. A mindennapokban nagyon figyelmes vagyok, talán túlságosan is. Kedves, odaadó, törődő, türelmes, toleráns. – A terapeutám azt mondaná, hogy túlontúl megértő.

Inkább megfelelek, másokat helyezek magam elé

Nem tartok határt. Inkább megfelelek. Azt tanultam, hogyan elégítsem ki mások igényét. És ha ők elégedettek velem, akkor talán én is megengedhetem magamnak, elhihetem, hogy végső soron szerethető és elfogadható lehetek. Mások pozitív visszajelzése fontos. Igazából elengedhetetlen az életemben. Ettől teszem függővé magam. Elmondhatom, hiányos az önértékelésem. Önbizalomhiány jellemez, különösen az érzelmi kapcsolataimban. Függök a másik elismerésétől, visszajelzésétől, megerősítésétől, és legtöbb cselekedetem e köré fonódik. Amit így kimondva, szinte szánalmas. Rosszul érzem magam ettől. És nagyon szeretnék változtatni. Mert nem jó egy ilyen függő viszonyrendszerben létezni. Szeretném megtalálni azt, ki lehetek magabiztos férfiként. Szeretnék a hangomra és az erőmre találni.

Alárendelődve, önmagam értékét csökkentve, elégedetlenséget érezhetek

Elégedetlen vagyok a férfiasságommal, és azt is a nőtől várom, hogy megerősítse. Csak be kell lássam, hogy ha én nem vagyok a „helyemen” férfiként, akkor a nő sem tud nő lenni mellettem. Elkezd úgy viselkedni, mint anyám, amitől meg én viselkedek úgy, mint otthon, gyerekként. Látva ezt a párkapcsolati dinamikát, kezdem megérteni eddig mit rontottam el. Már értem, hogy az én felelősségem és lehetőségem beleállni a férfi szerepembe, és nem várhatom a nőtől, hogy majd ő kezdeményez helyettem, vagy irányít, vagy a javaslatok, megjegyzések által terel, nyom, hogy mozduljak már meg. Mert eddig magamtól nem ment.

A kedvesség leple alá bújtatott alárendelődés

Hát ebből a mintából és ördögi körből szeretnék kilépni. A kedvesség leple alá bújtatott alárendelődésből, megakulvásból, önfeladásból. Félelmetesnek élem meg képviselni, érvényesíteni magam. Egyszerűbb beszéltetni a másikat, figyelni, hallgatni, és csak reagálni. Nem szeretek irányítani. És akkor valószínűleg a felelősséggel is problémám van.

Most, hogy beszélgetünk, közben is szorongást élek meg. Szorongok, mert jól akarok válaszolni. Folyton a megfelelés van bennem. Azt keresem, hogyan legyek elfogadható. Keresem a morzsákat, amik visszajelezhetik, nincs nagy baj velem. Így is jó vagyok. Így is elfogadható vagyok. Miközben odabent szinte üvöltenék, hogy de az istenit! Nagy a baj! Nem tudom megdugni a párom! Nem tudunk szeretkezni!!!! Elutasít. Amikor közeledek, nem elég jó. Legtöbbször nem tudom táncba hívni.

Kedves vagyok, de nem férfias

Elég lehet ez a nőnek egy párkapcsolatban?! A bőrömön tapasztalom, hogy sajnos nem! Nem tudom, te is küzdesz-e hasonló problémákkal…. De nekem a szorongásom végett, kétségeim vannak a férfiasságom és a teljesítőképességem miatt. Folyton keresem, mi baj lehet. A baj pedig nem kerül el ilyenkor. Bizonytalan érintés, amiben szinte azonnal keresem a megerősítő visszajelzést, hogy elég jó volt-e. Hát persze, hogy nem…. Ez így sajnos nem túl vonzó. Látom a párom fogadtatásán, hogy ez bizony kevés lesz. Nem hozza lázba. De azért próbálkozunk tovább. Nehezen, de jutunk a behatolás irányába, amikor is leáll a rendszer. Erekciós zavarral küzdök. A párom pedig fél a behatolástól. Fél, hogy ki lesz használva, fél bízni a férfiban. Korábbi kapcsolataiból hozza ezeket a sérüléseket, én pedig igyekszem nagyon megértő lenni. És mégis az egész folyamatot egy szóval úgy tudnám jellemezni, hogy görcsös. Feszülünk, szorongunk. Nincs lazaság, önfeledtség, öröm, élvezet, kielégülés. Helyette van belső monitorozás, állandó kontroll, és azt érzem, az elmém nem tud csitulni egy pillanatra sem. Ezt adom át a páromnak is, aki szintén rástresszel az együttlétre. Én pedig kedvesen megértem, ha legközelebb inkább elutasít. Mert tudom, hogy ez így kevés. És ha őszinte akarok lenni, nekem is könnyebb, ha ezt az egészet nem kell átélnem. Sem magamban, sem a párom tükrén át, a tekintetében.

A túlzott megértéssel nem lehet vezetővé válni

Ugyanakkor azt fedeztük fel a terapeutámmal, hogy a túlzott megértés szexuális helyzetben nem mindig jó. Mert a nő, a férfiúi magabiztosság hiányában a félelmeire hagyatkozik, és az elkerülést választja. Úgy fogalmaz, azt érzi, a férfi nem tudja megtartani. Így inkább elutasítja a férfit, attól félve, és óvva magát, nehogy még egyszer csalódnia kelljen a férfiban vagy a szexuális aktusban.

Fura dolog ez a bizalom… Azt gondoltam, hogy a kedvességgel, a megértéssel, a szexualitásban való óvatoskodással, a kezdeményezések időzítésével segítem a párom bizalmának és biztonságtudatának a kiépülését. És közben kiderült, hogy gátlom. Mert férfiként, ha én elkerülöm a határozott, irányító szerepemet, akkor a nő is elkerüli a befogadó, odaadó női szerepét. És mindaz, amire egyébként nagyon vágyunk, egyre távolabb kerül térben és időben.

Hát innen igyekszünk most felállni, és mindketten azon dolgozunk, hogy a jól beágyazódott mintáinkat új tudással írjuk felül, és közelebb kerüljünk ahhoz a férfihoz és nőhöz, akik nem szorongást hoznak egymás lelkébe, hanem képesek egymást szexuális minőségben is táplálni, megerősíteni, összetartani. Hogy nem egymástól függünk, hanem saját választásainktól. Azt kell jól, jobban csinálni.

Ha te is szeretnél az önismeretedben fejlődni, vedd fel a kapcsolatot Lacsny Éva, szexuálterapeuta és párkapcsolati tanácsadóval.