Ki a hibás?

„Valami nem hagy nyugodni. Érzed, hogy nem jó, érzed, hogy nem komfortos, de mintha már hozzászoktál volna ehhez az érzéshez, ezért legtöbbször csitítod magad, hogy biztosan benned van a hiba, te vagy túl sok, túl akaratos, túl követelőző, túl, túl, túl... Hiszen a partnered is ezt mondja. Te próbálsz változtatni, visszavenni, de minden csak egyre rosszabb lesz, a veszekedések egyre nagyobbak és te egyre kisebbnek érzed magad tőlük. Lassan mintha már szürkülnél, eltűnnél a színről. De azon a ponton, amikor megkérdőjelezed a létjogosultságod, egyszer csak bevillan: Mi van, ha nem velem van a gond? Elkezded figyelni magad, a másikat és meglátsz néhány intő jelet. Olyat, amit eddig észre sem vettél. Bár nehéz elválasztani a másik által rád vetített képet a valóságtól, ez most már befészkeli magát a gondolataidba, egyre jobban résen vagy. És jön a következő bukkanó. Hiába látod, hogy valami nem jó, még mindig fogalmad sincs, hogyan kerülj ki belőle” – osztja meg Éva saját tapasztalatait a Gyermekláncfű Anyaotthon Alapítvány munkatársával.

A bántalmazó dinamika általában nem egyik napról a másikra válik súlyossá, lassan veszi át az irányítást az életünk felett. Először csak apró manipulációkkal kezdődik, egy-egy erősebb szóváltással, aztán ezek egyre gyakoribbá válnak, súlyosbodnak. A bántalmazott fél ugyan lehet, hogy az első időszakban még megpróbál szembesíteni, ellenállni, de sikertelenségét látva legtöbbször végül úgy ítéli, hogy kevesebb lehet a konfliktus, ha ő vesz vissza önmagából. Óvatoskodik a másikkal, mintha tojáshéjakon lépkedne – ez azonban a bántalmazónak csak olaj a tűzre. A visszaélések egyre erőteljesebbek, a bántalmazott fél pedig kezdi elhinni, hogy vele van a gond. Állandó készenléti állapotot vesz fel, egyre gyakrabban kezd eluralkodni rajta a megfelelés, a görcsösség, a félelem, fenyegetve érezheti magát. Fél attól, hogy amennyiben nem csinálja jól, elhagyják. Önmagát hibáztatja, kívülről nem lát rá a helyzetre, emiatt pedig nagyon nehéz egy ilyen dinamikából kilépni.

A bántalmazó párkapcsolat tünetei

A bántalmazó párkapcsolati dinamika sajnos gyakoribb, mint hinnénk. Nem kell automatikusan fizikai vagy szexuális erőszakra gondolni, érzelmi vagy gazdasági bántalmazás is többször tetten érhető a párkapcsolatokban. Román Boglárka pszichológus, pár-és családterapeuta párokkal végzett munkája során nap, mint nap találkozik például érzelmi bántalmazással, férfi és női oldalról egyaránt. „Ha a jelenség jellemzőire gondolunk, észrevehetjük, hogy bárhol, bármikor, bármilyen emberi kapcsolatban előfordulhat eseti jelleggel, vagy akár hosszabb időn át – mondja a szakember. - A bántalmazás olyan jelenség, amely az egyoldalú és egyenlőtlen viszonyrendszerben rejlik. Nincs neme, életkora, társadalmi szintje, bárhol felütheti a fejét.”

Sajnos egy ilyen dinamikában jellemző lehet egyfajta visszatérő mintázat kialakulása és ismétlése.

A feszültség felgyülemlésének szakaszában a bántalmazó kötekedővé válik, gyakran verbálisan bántalmaz, ilyen esetben a bántalmazott igyekszik megfelelni partnere vélt vagy valós elvárásainak. A frusztráció ennek ellenére a csökkenés helyett növekszik, végül erőszakkitörés követi. Az erőszakkitörés szakaszában általában szóbeli, testi, szexuális bántalmazás történik. A bántalmazás kitörésével a bántalmazó nyugalmi pozíciót vesz fel, sok esetben mutat megbánást, kedvesen, szeretetreméltóan viselkedik, ígérget, udvarol: ezek a mézeshetek. A békés szakaszt később megint felváltja a feszültség felgyülemlésének szakasza és a ciklus folytatódik tovább. Jellemző lehet a folyamatra, hogy a bántalmazás mennyisége és minősége is változik. A szakaszok egyre többször követhetik egymást, a bántalmazás pedig egyre súlyosabbá válhat.

„Gyakori jel lehet az ilyen típusú kapcsolatban az is, ha mindenért egy személynek kell felelnie – magyarázza Boglárka. – Ilyen esetekben a bántalmazott fél egyszerűen semmit nem tud elég jól csinálni a másiknak. Az ilyen típusú dinamika további ismérvei az elhanyagolás, illetve az is, hogy a bántalmazó érzelmileg teljesen vagy részlegesen hozzáférhetetlenné, megközelíthetetlenné válik. Ez pedig megnehezíti a rálátást és a probléma megoldását is.”

Mit tehetünk egy ilyen helyzetben?

Amikor bántanak, senki másra nincs nagyobb szükségünk, mint saját magunkra, tehát az első lépés a tettenérés és a beismerés. Meg kell emészteni, hogy bár szeretetre vágynánk, bántanak minket. „Tettenéréskor, beismeréskor is szükséges kontextusban megvizsgálni a helyzetet – mondja a pszichológus. - Fontos megnézni, hogy ki honnan érkezett ebbe a kapcsolatba, milyen mintákat hoztunk, hol tartunk az önismereti úton, ki hol érzi a szerepét a helyzet létrejöttében, fenntartásában.”

És persze fontos feltárni a lehetőségeket is.

Meg kell vizsgálni, hogy érdemes-e újraértékelni, új alapokra építeni a kapcsolatot vagy érdemesebb védeni a saját határainkat és elengedni, hiszen változtatni csak azon lehet, aki önmaga is változni akar. Ehhez mindkét félre szükség van.”

A pszichológus azt tanácsolja, vegyük sorra a különböző lehetőségeket, forgatókönyveket. Kezdjük el megfigyelni mi történik a jelenben, az „itt és most”- ban. Figyeljük meg, hogyan érezzük magunkat a másik fél jelenlétében és távollétében. Tudatosítsuk, mennyire súlyos a helyzet. Keressük meg a saját mentőöveinket. Kezdjünk önbecsülést, énerőt, énhatékonyságot építeni és nyissunk meg önmagunk előtt mindent, amiben jók vagyunk vagy valaha jól éreztük magunkat. Keressünk egy bizalmast, aki nem oszt tanácsot, nem minősít, nem kritizál, inkább biztonságot nyújt, támogató és aktívan figyel. Segít információt szerezni, tájékozódni, dönteni, lépni. Ha pedig úgy érezzük, hogy nincs ilyen a környezetünkben, kérjünk segítséget szakembertől.

Nem a ruházattól függ, valakit bántalmaznak-e szexuálisan. Kattints a galériára és nézd meg, mit viseltek azok a nők, akik szexuális bántalmazás áldozataivá váltak!