„Imádom az esküvőket, tényleg! Azzal együtt, hogy szingliként bizony hatalmas kihívások elé állíthat egy ilyen esemény. Vegyük csak a menyasszonyi csokor elkapásának rituáléját; amiből kínosan igyekszem kimaradni, nem kockáztatok: nehogy véletlenül az én kezemben landoljon a bokréta.

Tavaly egy barátnőm esküvőjén történt. Éppen el akartam slisszolni, hogy megússzam az ominózus jelenetet, amikor is a menyasszony észrevett és a tömegen átkiabálva, mindenki füle hallatára vont kérdőre, hogy mégis hová megyek?!

Azt füllentettem, hogy csak a mosdóba. Mire ő közölte, hogy arról szó sem lehet, mivel most készül eldobni a csokrát! Vagy, menjek csak és intézzem el a dolgomat villámsebesen, ő megvár…

Ott álltam, teljesen leforrázva, gondolhatod. Ahogy sokat sejtetően rám mosolygott, biztos voltam benne, hogy mintha csak nem tudná, mégis direkt felém fogja hajítani a virágokat. Persze így is lett, bármennyire igyekeztem félre húzódni, csak sikerült fejbe kólintania vele úgy, hogy az egyébként csodaszép sárga rózsái szirmokra hullva peregtek szanaszét a parkettán.

Tudod, mindig ledöbbenek ennek a szokásnak a passzív-agresszív mivoltán. Mert nekem azt üzeni, mintha minden egyes szingli csakis arra várna, hogy valaki végre gyűrűt húzzon az ujjára. Mintha az egyedülálló nők mindegyike csak pártában maradt, szerencsétlen hajadon lenne. És ez néha még engem is nagyon tud bántani; mázli, hogy leginkább csak az ilyen kiélezett helyzetekben.

Őszintén szólva én borzasztóan élvezem ezt az állapotot, teljesnek érzem a napjaimat. Saját akaratom és döntésem szerint élem így az életem. Egyáltalán, miért is kell úgy éreznem, hogy magyarázkodnom kellene? Ha pedig nekem megfelel ez az állapot, akkor vajon másnak; a szélesebb társadalomnak miért nem?

Ezek után viszont senki ne várja tőlem, hogy belemenjek ilyen és ehhez hasonló játékokba.”

Galériánkban 10 tippet adunk, amivel frappánsan visszavághatsz a rokonoknak, ha kérdezgetik, miért vagy még szingli