Hogyan kezdtél el méhészkedni?

Gyerekkori barátommal, Varsányi Zolival mindketten multinacionális cégeknél dolgozunk, marketing területen. Mivel irodai munkát végzünk, ezért már nagyon régóta úgy éreztük, hiányzik valami kézzelfogható fizikai hobbi vagy időtöltés. Ezért kezdem bele a természetjárásba, teljesítménytúrákra jártam, aztán ahogy beütött a Covid, még több időm lett, amit a természetben töltöttem, és egyszer egy túra során szó szerint belefutottam a Pilisben egy méhészetbe. Beszélgettem a méhészekkel, és nagyon megtetszett a szakmájuk, amely tőlem egyébként teljesen távol állt, sosem volt méhész a családban vagy a környezetemben, de a mézet mindig is szerettem. Ezért elkezdtem utánajárni a hátterének, és valójában így született meg a gondolat, hogy mi lenne, ha a méhészet lenne a mi hobbink Zolival.

Mit szólt Zoli az ötlethez?

Azt hittem, hogy ki fog nevetni, de legnagyobb meglepetésemre nagyon tetszett neki az ötlet. Elvégeztünk egy tanfolyamot, aztán Budapest körül találtunk idősebb méhészeket, akik szívesen vették, hogy besegítünk nekik. Szerencsénkre a Bakonyban rátaláltunk Nórira és Sanyira, egy fantasztikus méhész házaspárra, és tulajdonképpen ők tanítottak meg minket mindenre. Ahogy belejöttünk a különböző folyamatokba, úgy alakult ki egyfajta függőség bennünk. Saját méheket szerettünk volna, így először három-négy családdal kezdtünk, és ahogy meséltünk róla másoknak, azt vettük észre, hogy nemcsak nekünk érdekesek ezek a történetek, hanem másoknak is, mert tátott szájjal hallgatták végig a beszámolóinkat. Ekkor született meg a Facebook oldalunk, amelyen egyfajta edukációs jelleggel videókat készítünk és tanácsokat adunk, illetve igyekszünk közelebbről bemutatni a méhek világát, megmutatni, hogy mennyire cukik, mert közelről nézve tényleg olyanok, mint a kis szőrös, plüss állatok. Az a baj, hogy az emberek nem így látják őket, csak azt nézik, hogy valami sárga, zümmög és repül, akkor biztos szúr is, úgyhogy általában félnek tőlük. Az egyik fő célunk, hogy megmutassuk az embereknek, hogy nem kell a méhektől félni. Így lett a hobbiból szerelemprojekt.

Akkor a méhészkedést valójában mai napig másodállásban végzitek?

Igen, ez tölti ki a szabadidőnk nagy részét. Egy év után az volt az álmunk, hogy létrehozzunk egy bemutató méhészetet, hogy ne csak a Facebookon tevékenykedjünk, hanem hogy akár családok vagy iskolák számára is legyen lehetőség bemutatni a méhek életét és a méhészkedést, mint szakmát.

Mit szerettek leginkább a méhészetben?

Mindketten városi kölykök vagyunk, először csak szerettünk volna közelebbi kapcsolatba kerülni nemcsak a természettel, az állatvilággal is. Háziállatunk van, nekem kutyám és macskám is, de mindig nosztalgikus érzékesekkel néztünk azokra, akiknek tehene, csirkéi vagy kecskéi vannak, de tudjuk, ez rengeteg munkával jár, és teljesen más életmódot igényel, mint amilyet mi folytatunk. Ezért választottuk a méhészkedést, mert nem kell hajnalban kelni, nem kell etetni őket, és mert ez az egyetlen állattartás, ahol az a cél, hogy minél tovább éljenek az állatok. A méhésznek tényleg az a feladata, hogy egészségben tartsa a családokat, így ennél környezettudatosabb hobbit nem is találhattunk volna, hiszen a méhek beporozzák a növényeket, abból gyümölcs lesz, illetve az állatok is tudnak belőle enni, tehát pozitív karmát teremt a világban. Mivel ez nekünk másodállás, nem az elsődleges megélhetési forrásunk, amolyan etikus méhészek tudunk maradni: annyi mézet veszünk el, amennyit a méhek feleslegesen termelnek, nem többet. Vigyázunk rájuk, és a mézelő méheken kívül a vad méhekre is igyekszünk felhívni a figyelmet, de volt már arra is példa, hogy bogárhoteleket kínáltunk a mézekkel egy csomagban, tehát igyekszünk edukálni az embereket.

Az utóbbi években sokszor lehetett hallani, hogy a méhek kihalása valódi veszélyforrás, mely az emberiség végét is jelentené. Ez valóban létező probléma?

Sajnos igen, tényleg így van. Mi méhészként csak a mézelő méhek számát tudjuk növelni vagy szinten tartani, de a többi méhek, mint a vadméhek vagy poszméhek, amelyek ugyanúgy a beporzásért felelnek, sajnos nagy számban áldozatul esnek a vegyszerezésnek, a nem megfelelő permetezésnek, tehát az emberek terjeszkedésének. Sajnos ez világszinten problémát okoz, nemcsak Magyarországon, és Kínát szokták elrettentő példának felhozni, ahol vannak olyan tartományok, ahol szó szerint kézzel poroznak be az emberek. Sajnos mi is ebbe az irányba tartunk, de nekünk vannak hosszú távú terveink, amelyek segítenék a természetes beporzást, például hogy ne csak azért rakjunk ki bogárhotelt a kertbe, mert jól néz ki, hanem mert olyan rovarok költözhetnek bele, amelyek segítik a beporzást.

Laikusként milyen egyszerű trükkökkel segíthetünk még?

Az itató nagyon fontos, főleg a madaraknak, de a beporzóknak is. Ez lehet egy tálacska, amelybe érdemes köveket és fadarabokat is tenni, hogy könnyebb legyen nekik rászállni és megkapaszkodni. Nagyon fontos, hogy sima, tiszta víz legyen, nem kell bele cukor. Illetve az is fontos, hogy ültessünk virágokat a kertben, amelyek őshonosak és sok nektárt adnak, tehát lényegében picit próbáljuk meg visszaadni az élőlényeknek azt az életteret, amit elvettünk. Szerintem nagyon jó érzés figyelni a kertben, hogy az állatok odajönnek, esznek-isznak, tehát egy kis állatkertet tud kialakítani az ember a saját kertjében, vagy akár a teraszán.

Adja magát a kérdés: méhészként te mennyire szereted a mézet?

Én magában is imádom, és mindenhez (is) szeretem. Reggel úgy kezdem a napot, hogy meghúzom az akácos üveget, mert az akác szinte teljesen folyékony, de mi már teljesen lecseréltük a cukrot, így mindenbe mézet teszek. Nagyon szeretem, mert nemcsak finom íze van, hanem nagyon egészséges, rengeteg pozitív hatása van, tele van antioxidánssal és vitaminokkal, tényleg egy immunerősítő superfood. Emellett még virágport is fogyasztunk multivitaminként és propoliszt megfázásnál, immunerősítőként. Sokszor hallom másoktól, hogy nem szeretik a mézet, de szerintem még nem kóstolták meg azt a fajtát, ami tetszene nekik. Azt tapasztalom, hogy sokan nem tudják, hogy mihez milyen méz illik.

Miket fontos észben tartani ezzel kapcsolatban?

Most ezt a vonalat szeretnénk erősíteni az edukációban is, és átpozícionálni a mézet, hasonlóan a borhoz, hiszen bor és bor között is hatalmas különbség van, példádul én is bizonyos borokat szeretek, van amit pedig egyáltalán nem. Ugyanez vonatkozik a mézre is: pontosan lehet tudni, hogy melyik ételhez, italhoz, vagy például a sütéshez milyen méz illik. Utóbbihoz a vegyes virágmézeket szoktuk ajánlani, amely kifejezetten ízes, ezért teába is nagyon finom, de például a kávéba már nem illik. Ezt az úgynevezett mézgasztronómiát szeretnénk újraéleszteni, mert tényleg nagyon gazdag ízvilág jellemezi a mézeket, amelyekkel az emberek többsége talán nem is találkozott még. Arról nem is beszélve, hogy mi minden cseppjét megbecsüljük és értékeljük, mert pontosan látjuk, mennyit dolgoznak érte a méhek, így nem pazaroljuk. Egy méh az élete során egy teáskanálnyi mézet gyűjt össze. Nem véletlen, hogy a régi időkben is luxustermék volt a méz, amelyhez csak a királyi udvarban lehetett hozzájutni.

Görgess lejjebb a galériáért, ha szeretnéd megtudni, mitől kristályosodhat ki a méz!