Az öltönyt jobb esetben viseljük és nem hordjuk, ez egy vízválasztó attitűd. Nem hiszem, hogy minden magyar férfinak méretes, kézzel varrott olasz öltönyben kellene járnia, de a jól öltözöttség egy-két apró szabály ismeretével és alkalmazásával igenis bebiztosítható.

1.

Igenis a méret a lényeg! Legyen méretpontos az öltönyünk, még ha konfekciótermékről van is szó. Egy profi szabó rengeteget tud tenni azért, hogy egy tucatdarabból egyedi hangulatú, és a testet szolidan körbeölelő darabot varázsoljon.

2.

A vásárlásnál a legfontosabb szabály, hogy a vállöv mérete stimmeljen. Ez az egyetlen olyan pont, amin utólag nem lehet már változtatni – akkor sem, ha túl szűk, vagy ha túl bő.

3.

A zakó ujja általában hosszabb, mint amilyennek kéne lennie. Ilyenkor következik a magyar népmese heavy metal verziója, amiben a hentesből átképzett szabó levágja az ujját a megfelelő hosszra, természetesen alulról felfelé haladva. Igaz, hogy ilyenkor a gombsor fele eltűnik és így lesz 4 gombból másfél, de a cél szentesíti az eszközt. A zakóujj hoszszát kizárólag vállból szabad elvenni, de ennek az ára sok tízezer forintra rúg, amit általában sajnálnak kifizetni. Ettől függetlenül érdemes egy szakemberre bíznunk kedvenc páncélunkat, mert ez egy hosszú távú és jövedelmező befektetés lehet.

4.

A nadrághossz az öltönyviselés Bermuda-háromszöge. Itt többféle iskola létezik: van, aki azt szereti, ha nadrághossza nem éri el a cipőt, van, aki azt preferálja, hogy épphogy csak megnyalja a fényes lépőjét a pantaloni és van, aki klasszikusan azt kedveli, ha egyet bukik rajta a szövet. Olyan verzió viszont nem létezhetne, ami úgy fest, mintha egy harmonikáról mintázták volna a nadrágunk mintázatát.

5.

A slim fit őrület. Az öltönyviselés egyfajta életigenlés, amit a tradíciók hajtanak és a szabályok betartása tart életben. A business öltöny akkor szép, ha követi a testünk formáját, nem pedig szétrobban rajta. Ez akkor is igaz, ha nekünk van KeletEurópa legjelentősebb férfi felsőteste, de akkor is, ha úgy nézünk ki, mint egy Michelinbaba.

6.

A zakó hossza. Tom Ford mondta, hogy ha egy férfinak kilátszik a feneke a zakóból, akkor az az érzése támad, mintha egy légiutaskísérőt látna. Van benne igazság, ugyanis teljesen aránytalan torzót varázsol ez a fajta modern gondolat a testünkből.

7.

A brandtámasz mint jelenség még mindig sokkal erősebb, mint a minőségre való törekvés. Nem célravezető elájulnunk, ha egy divatmárka címkéje virít a zakónk belsejében, mert ebben a ligában az csak sokadrendű darab egy komoly nemzetközi szabóság termékéhez képest.

8.

A fekete öltöny mint business szín. Sajnos még mindig ez a beidegződés a magyar utcakép vonalvezetője. Helyette a kéket és a mélyszürkét ajánlom mind a hitelesség, mind a kombinálhatóság szempontjából – ezeken belül is az egyszínű verziókat.

9.

A gombolási rend. Elméleti síkon rendben vagyunk, de a gyakorlati eredmények csúfos statisztikáról árulkodnak. Pedig rendkívül egyszerű: mindegy, hogy két vagy háromgombos a zakónk, minden cselekedet elfogadott, kivéve az alsó gomb használata. Ott a kezekre csapok, még ha gondolati szinten is felmerül, hogy egyáltalán hozzáérjünk. Ezalól csak egy kivétel van: ha a zakónkon egyetlen gomb van csupán, akkor bátran gomboljuk be magunkat!

10.

Ha a zakónk szivarzsebébe gyárilag belehegesztettek egy instant díszzsebkendőt, akkor egy hanyag mozdulattal távolítsuk el azt, mielőtt még véletlenül egy óvatlan pillanatban eszünkbe jut majd használni, ami a stíluskarambolok örökös ranglistáján igen előkelő szerepet foglal el.

Egy konfekcióterméket is lehet stílusosan viselni, és egy nápolyi kézi manufaktúra csodáját is lehet slamposan hordani. A választás mindig a mienk, egy biztos: az öltöny viselése tartást és fegyelmet igényel, mint ahogyan maga a stílusos viselkedés és öltözködés is. Márpedig egy Playboynak tudni és alkalmazni érdemes ezeket a szép szabályokat, hiszen itt is érvényes Coco Chanel időtálló gondolata: „A divat változik, de a stílus örök.”