Ami a tévén keresztül féktelen, önfeledt parádénak hat, az a valóságban kíméletlen verseny a dollármilliókért a szambaiskolák között. A riói karnevál pénzgyára zakatol - aki bújt, aki nem.

Barack Obamát ábrázoló testfestés a belső combon, a lábak között egy négycentis takarótapasz. A testen ruházat híján egy „Vende se” (Eladó) felirat. A figyelmet a lényegre irányítani tudni kell, ahogy tette azt a szóban forgó brazil szambakirálynő a riói karneválon, tiltakozván az Amazonas amerikaiaknak való kiárusítása ellen. Mivel azonban a viselt intimtapasz átlátszó volt, a hölgy megsértette a karneváli felvonuláson érvényes meztelenségi tilalmat, és csapatának pontlevonást okozott.

HAJSZÁLON MÚLHAT

Nem is gondolnánk, hogy ami a híradókban gondűző fenékrázásként jelenik meg riói karnevál címen, az valójában kőkemény verseny. Egyetlen pont levonása ugyanis könnyen a győzelembe és dollárszázezrekben mérhető veszteségbe kerülhet. Míg a milliónyi turistát az extázis érdekli, a karnevál csúcspontját képező felvonuláson a legjobb tánciskolák a bajnoki címért harcolnak a kilencvenezres Sambodromóban, a szamba szentélyében.

A produkciókat értékelő bírák élet és halál urai. Nüansznyi részleteken dőlhet el, hogy az adotttéma köré felépítettkoreográfia, az évente komponált csapatdal, a jelmezek vagy az összhatás alapján kit segítenek a trónra. Három ligában, az alsó- és felsőházban, illetve az elitligában zajlik a versengés. A legkevesebb pontot kapó csapat kénytelen egy ligával lejjebb folytatni, viszont a feljutás esélye is nyitotta lentről támadóknak. Az elitliga győztesei megdicsőülnek, a veszteseknél hullanak a fejek.

DÖGÖS NEGYVENESEK AKCIÓBAN

A tánciskolák struktúrája egyébként is a profi sportklubokat idézi. A kulcsszereplőket hatalmas pénzekért próbálják leigazolni a riválisok. A produkció lelkéért felelős carnavalesco (dizájner-koreográfus) például havi 14 000 dollárt is zsebre vághat, de a csapatok élén táncoló zászlóvivő hölgy és annak férfi kísérője szintén minden pénzt megérhet. Megfordul a logika a dobosok előtt haladó, „királynőként” emlegetett művésznők esetében, hiszen gyakran még ők fizetnek a lehetőségért – 100 000 dolláros nagyságrendben. Ez a szerepkör ugyanis celeb státusznak felel meg Brazíliában, és valóságshow-ba illően követik minden mozdulatukat, majd halmozzák el őket reklámszerződésekkel. Többnyire modell szintű színésznők kerülnek e pozícióba.

Az életkor tekintetében viszont lehetnek meghökkentő húzások, hiszen küldhetnek dögös negyveneseket is a frontvonalra (akiknél egy Playboy-címlapos előélet azért előny). De volt már 7 és 63 éves királynő bevetésére is példa. A királynőket csapatonként négy-ötezer táncos és zenész kíséri, több ezer dolláros kosztümökben. Mellettük kellékesek hada dolgozik azon egész évben, hogy a nyolcvanperces performansz tökéletes legyen. Nem meglepő tehát, hogy egy elitligás fellépés költsége 2–4 millió dollárra rúg. Kell tehát a bevétel. A televíziós közvetítésekből és az ajándéktárgyakból befolyó összegeket muszáj kiegészíteni némi szponzori apanázzsal.

ZENGJEN A DALUNK ANDERSEN MESÉIRŐL!

Nehezítik azonban a céges megjelenést a karneváli kiírás szabályai, miszerint a show központi témája Brazíliához kell hogy kötődjön, és céges logók sem szerepeltethetők a felvonuláson. A szponzori furfang diadala, hogy a Danone a joghurtok történetére fűzetett fel témát, a Nestlé mottót vásárolt, míg a dán kereskedelmi kamara a meseíró Andersen évfordulójára íratott refrént a csapatdalba. Dél-Amerikáról lévén szó, csalódást keltene, ha nem tűnne fel egy maffiaszál a pénzmozgások labirintusában. Nos, egy illegális állatviadal-szervező hálózat évtizedekig pénzelte az iskolákat, de ennek vége, amit az is alátámaszt, hogy az iskolák immár évi 800 ezer dollár közpénznyi támogatást kapnak a kieső maffiapénzek pótlására.

A turistákat is a kasszához hívják rendesen. Az elitligás fellépésekre 153 dollárnál kezdődnek a jegyek, ehhez azonban fix ülőhely még nem jár. A felvonuláshoz közeli bokszok 535 dollárnál kezdődnek, míg a VIP-helyek 2574 dollárt kóstálnak – fejenként. A legelőkelőbb jegyekhez azonban a vastag pénztárca önmagában kevés lehet, hiszen értük Madonna, J. Lo vagy Paris Hilton kaliberű hírességekkel kell harcba szállni. Aki nem elégszik meg holmi tribünös jeggyel, 300 dollárért maga is maskarát ölthet és végigringhatja egy kiválasztott iskolával a szambastadion 700 méteres kifutóját, de hatszázért a kamionokra is felengedik.

KUKKANTÁS KRISZTUS HÓNA ALÁ

Ha nemcsak látni, hanem megélni is szeretnénk a karnevált, alighanem jobban járunk egy bloco felkeresésével, amely egy utcai fiestának felel meg és van belőle vagy 400 a városban. Itt ugyan bármikor egy sörlocsoló párbaj kereszttüzébe kerülhetünk, de az ingyenesség mellett a valós idejű karneválközelség kárpótol. A kavalkád pedig olyannyira magával ragadó, hogy a közelmúltban az egyik körözött drogbáró sem tudott ellenállni a csábításnak. Le is kapcsolták, mielőtt feltehette volna parókáját.

Tavaly a legnagyobb bloco mintegy 2,2 millió embert gyúrt izzadt masszává. Sokan valóságos bloco-túrákat tesznek, és a nonstop jelleg miatt nem ritka, hogy az emberek kispárnával a hónuk alatt közlekednek, hogy bármikor ledőlhessenek egy kis erőgyűjtésre. A leginkább kiforrott blocóknak még nevük is van, mint például a Suvaco de Cristónak, amely a „Krisztus hóna alja” fedőnevet azért kapta, mert a buli helyszínéről pont ez a testrésze látszik az emblematikus riói szobornak.

A PÉNZGYÁR MEG NEM ÁLL

Egy ilyen nagyságú turistatömeg természetesen vérkeringés-javító masszázst ad a gazdaságnak. A város 2012-ben mintegy 850 millió dolláros bevételre tett szert csak a karneváli turizmusból, a becslések azonban 3 milliárd körüli összegeket emlegetnek az egész brazil gazdaságra vetítve. Ez már külön súlycsoport, hiszen a Pricewaterhouse Coopers számításai szerint a londoni olimpia is 3 milliárdos bevételt hozott, míg a dél-afrikai focivébé 2010-ben 3,5 milliárdot. A csodálatos város, a „Cidade Maravilhosa” mind fényesebb pompában ragyog. A szamba a pénzeszsákok körül meg nem áll.

SEX IN RIO

A karneváli nőket látván az embernek óhatatlanul beindul a fantáziája. Joggal, hiszen a statisztikák is alátámasztják, hogy Rióban a férfiaknak nem kell külön kérvényt benyújtaniuk egy jó kis hancúrozáshoz. A 18–49 éves korosztályban minden hatodik ember naponta szexel, és a Durex felmérése szerint az éves alkalmak számát tekintve csak a nigériaiak előzik meg őket. Úgy tűnik továbbá, hogy nem kapkodják el a dolgot, mivel átlagban 45 perces menetekre kerül sor, ami mellett lelombozó a 3 perces brit adat. Brazília a szexturizmus egyik kedvelt célpontja is egyben.

Egymást érik a magukat masszázs- vagy szaunaszalonnak, illetve escort szolgáltatónak maszkírozó ügynökségek, de virágzik az utcai prostitúció is. A kuncsaftok gyakran online útinaplókban örökítik meg élményeiket, ami további forgalmat generál. Brazíliában a legnagyobb az orgazmust átélő nők aránya a földön. Ennek fényében nem csoda, hogy nemrég csak a pár napos karneválra 3 millió óvszert osztottak ki Rióban. A százharmincmilliós Japánban egy év alattvesznek 15 milliót. Igen ám, de Rióban el is használják – afelől ne legyen kétség!