Ez nem csak a 24-e estére, de a céges karácsonyi partikra is igaz.

A karácsony számomra minden év legbensőségesebb napja. Ezt a varázst még a drasztikusan előrehozott karácsonyi előszezon sem tudja megzavarni. Az indokolatlan mennyiségű ajándék beszerzése után előkerül az örök kérdés: mit vegyek fel? A megjelenésünk a viselkedésünk és a gondolataink összességének vizuális kivetülése. Ez a legfontosabb használati útmutató.

A családi asztalnál a visszafogottságnak és a tradíció meghittségének van helye. Ilyenkor kimondottan nem ízléses harsogni és a márkák rabsága által hirdetőoszloppá válni. Helyette a kifinomultság üzenetét érdemes hordozni, amit sosem egy brandtől kapunk meg. Hiszek az ünnepek erejében és szellemiségében, amit méltó módon illik megtisztelni, mind öltözékben, mind viselkedésben.

A férfiak legszebb ünnepi viselete márpedig az öltöny. Egy sötét – de nem fekete! – öltönyben, egy szép sötét bőrcipőben és egy hófehér ingben egészen más méltósága van a karácsonyi ebédnek vagy az ünnepi vacsorának.

Ettől a bensőséges családi békétől messze, Mordor földjén is túl, már gyülekeznek a viharfelhők: a céges karácsonyi rendezvények. Itt történnek a legtragikusabb stílus-tömegkarambolok, már ami a megjelenést, de különösképpen ami a viselkedést illeti. A céges partik jellemzően megmutatják a dolgozók igazi arcát. Ilyenkor lecsorog a máz és előkerül az emberek valódi énje. Az évek során számos ilyen rendezvényen volt szerencsém részt venni, ahol nem egyszer azzal szembesültem, hogy a vezérigazgató a hat órakor kezdődő évzáró rendezvényen már hétkor buta arccal támasztja a pultot, miközben nyálbuborékok jelennek meg a szája szélén. Egy jó tanács: nem kell tíz perc alatt katatón állapotba kerülni!

Az ünnepek alkalmával számomra a cipőtisztításnak is megemelkedik a rangja. Miközben gondosan bepasztázom kedvenc lábbelimet, visszagondolok édesapám mozdulataira, ahogyan anno tőle láttam. Vagy akár a roppanós hófehér ing frissen mosott illatára, amit a vasaló gőze mámorosan felerősített, miközben édesanyám vasalta. Végül pedig egy finom illat, ami lezárja az összképet és kerekké teszi.

A karácsonyi bulik céges dress code-ja – a legtöbb esetben – kimerül a csúnya pulcsikban, túlméretes öltönyökben és kockaorrú cipőkben. Ebből érdemes lenne már végre kilépni, és legalább ezen a napon megmutatni, hogy férfiak vagyunk, nem pedig nagycsoportos óvodások, akik véletlenül eltévedtek a napközi után. Az öltözékünk már azelőtt pozicionál minket, hogy bármit is mondanánk vagy tennénk.

Legalább ilyenkor, az év legfontosabb napján adjuk meg az esélyt, hogy megjelenésünkkel megtiszteljük magunkat és a környezetünket. Nem utolsósorban: egy férfinak küldetése a fiatal generációnak átadni a stafétabotot, de annak elemi feltétele, hogy legyen mit átadni. A mai társadalomban a férfiak magukra maradtak, így még inkább szükség van a stílusos és példamutató férfiakra.

Most egy tradíciónak vége szakad, aminek egy kis része lehettem az elmúlt másfél évben. Köszönöm a lehetőséget és a figyelmet. A Playboy által közvetített nagyvilági gondolkodásmód itt Magyarországon, az én lelkemben és cselekedeteimben biztosan tovább él.