Mindig is borzasztóan lusta gyerek volt. Az iskolába ugyan bejárt, de csak annyit tanult, amennyit muszáj volt. Nem erőltette meg magát - fakadt ki a fiú anyukája a Mumsneten.

A külsejét is totálisan elhanyagolja; egyáltalán nem érdekli, hogy néz ki. Ami pénze van, azt is folyton elszórja mindenféle vacakra. De legalább nem alkoholra és drogokra - teszi hozzá. Üdítőket, csokikat, gumicukrokat vesz,

Személyi edzőnek készül, de hogy őszinte legyek, nem látom át, mi lesz ebből. Ő maga semmit sem sportol, nem edz és egészségtelenül táplálkozik. A szobája kész katasztrófa; ahányszor csak nyitva felejti az ajtaját, elképesztő büdös árad ki onnan. Gondolhatjátok, milyen szinten, ha már a kisebb tesói is panaszkodnak rá. Ha beteszem a tiszta, vasalt ruháit hozzá, azokat is fél pillanat alatt összekutyulja a mosnivalóival.

Sokszor eszik is ott, fölviszi magával a kaját. Ezzel még önmagában nem is lenne különösebb probléma, csakhogy az ételmaradékos, piszkos tányérokat aztán napokig ott aszalja, mert még lehozni is lusta. Az öccsével közös fürdőről nem is szólva, hogy ott is milyen kupit képes maga után hagyni.

Számtalan kísérletet tettem; próbálkoztam azzal, hogy takarítsunk együtt ki nála, én segítek. Amikor készen lettünk, mondtam neki, hogy nézze meg, milyen szép így a szobája, tisztán, rendezetten – hogy mégiscsak jobb így… de semmi. Pár nap múlva nyoma sem volt az erőfeszítéseimnek. Próbálkoztunk a férjemmel szép szóval, majd hangosan, kiabálva, egyikkel se értünk el semmiféle hatást.

Most van egy barátnője, azt gondoltam, hátha legalább miatta változtat a dolgain; jobban fog adni magára, a higiéniára. De amikor ezt szóvá tettem, rávágta, hogy neki is ugyanígy néz ki a szobája otthon. Egyre többet van ennél a lánynál, inkább ő megy át; őszintén, én ilyenkor fellélegzem. Torkig vagyok már vele, ugyanakkor teljesen tanácstalan is. Ha néha hazajön, akkor is az első dolga az, hogy pénzt pumpoljon tőlem pedig számtalanszor megmondtam már neki, hogy felejtsen el. Próbálja inkább beosztani, amit így is tőlünk kap.

Ne tömjétek plusz pénzzel, meg kell tanulnia, hogy felelősséget vállaljon a saját dolgaiért – írta válaszul egy kommentelő. Vállaljon valami olyan munkát, amit a tanulás mellett csinálhat, akkor lesz neki is saját pénze, amiből akár a lakbérbe is nyugodtan beszállhat.

Adj neki ultimátumot; kapjon mondjuk 2 hónap türelmi időt, hogy szedje rendbe a szobáját, önmagát. Vagy ha ez nagyon nem megy, el lehet menni szépen máshova, albérletbe – írta egy másikuk. Jogotok van egy tiszta, rendes házban élni, ha ő egy disznóólban szeretne inkább, tegye; csak ne veletek egy fedél alatt – zárta a kommentelő.

Ha pedig eljön a pillanat, amikor a kamaszod elhagyja a családi fészket, a következő tanácsok segíthetnek, hogyan vészeld át!