Pán Péter szindróma, avagy miért nem divat mostanában felnőni?

Borítókép: Pán Péter szindróma, avagy miért nem divat mostanában felnőni?
Se házasság, se gyerek, se karrier: tényleg ennyiben marad a felnőni nem akaró Y-generáció, vagy csak későn érnek? Nagyon-nagyon későn?

A Gyereklélek magazin korábbi cikke.

"Nemrég apámmal ebédeltem. Láttam rajta, hogy valamit nagyon mondani akar; valahol a paradicsomleves és a túrós csusza között ki is bökte, ami a szívét nyomta. Kislányom, mondd csak, lassan fontolgatod, hogy megállapodj valaki mellett, akinek esetleg gyereket szülsz? Netán egy házra gyűjtögetsz? Vagy most inkább a karrieredre koncentrálsz?" – záporoztak rám a kérdései. Én pedig csak kifejezéstelenül bámultam rá, a vállamat vonogattam és annyit mormoltam: hát nemtom’; pontosan úgy, mint ahogyan azt a kamaszok szokták. Azzal a kis különbséggel, hogy én 32 éves vagyok."

Barbara története nem egyedi. Egyre gyakrabban találkozni olyan 20-40 éves emberekkel,akik valahol a felnőttkor peremén kallódnak, a kamaszkorban rekedve – mondják szociológusok, akik a jelenséget Pán Péter szindrómának nevezték el. A mesében Pán Péter, a repülni tudó kisfiú soha nem akar felnőni, ezért Sohaországba viszi barátait; oda, ahol a gyerekek örökké gyerekek maradnak, ahol semmiért sem kell felelősséget vállalni, és ahol nem létezik olyan probléma, amit egy kis tündérpor ne tudna megoldani.

A Pán Péter szindrómások rettegnek a „felnőtt lét” összes kihívásától; a családalapítástól, az otthonteremtéstől, jó részük ezért még a szüleivel lakik és addig halogatja a házasságot, amíg csak lehet.

Más Y-ok pedig szingliként élik újra a kora húszas éveiket, átbulizva magukat középkorúságukba.

"A fesztiválok olyan élvezeti cikket nyújtanak, ahol komplexen, nagy választékban és hatalmas dózisokban érhetik el kedvenc „szerünket”, legyenek azok a „sztárok”, a társaság vagy akár a különböző kémiai szerek" – mondja Majer Balázs szenvedélybetegsegítő.

Elismeri, ennek fontos rekreációs szerepe van, ha mértékkel használjuk. Viszont, ha valaki állandóan elszalad a problémák és feladatok megoldása elől valami könnyebb, "puhább" viselkedési formába, megoldásba; akkor könnyen kialakíthat egyfajta álomvilágot, ahol az arányok, a realitásérzék eltorzulhat.

"A legtöbbször egyfajta belső ürességet, önbizalomhiányt kompenzálunk az intenzív erős ingerekkel, élvezetekkel" – véli a szakértő, aki szerint a mögöttes okok meglehetősen sokszínűek, és összetettek.

Egyre kevesebb akövethető és élhető minta; a szingli életmód, a futó kapcsolatok világában fogyatkoznak a pozitív megerősítések, ritkább a komolyabb elköteleződés, pláne a házasság iránt
fogalmaz.

"A „felnőtté” válás időszaka is kitolódott, egyre többen élvezik a „mama hotel” előnyeit. Egy ilyen életformába nehezen fér bele a családalapítás fogalma, ráadásul az is egyre homályosabb, hogy ki mit ért ezalatt. A gyermekvállalást sokszor helyettesíti a közös állattartás, és a „válások” után nem a gyerekhez megyünk láthatásra, hanem a közös kis kedvenchez" – összegzi Majer Balázs, aki hét éven át a Hivatásőrző Ház mentálhigiénés munkatársaként dolgozott, manapság pedig egyéni segítéseket és terápiákat végez más csoportokban.