Aki maga is sportolt gyerekkorában, biztos, hogy rendszeres testedzésre fogja majd lányát, fiát. 
Szakembereket kérdeztünk: hogyan válasszunk?

Perjámosi Kata – úszás
Kinek ez a sportág fekszik jobban, kinek az, de a lényeg a rendszeres mozgás – mondja Perjámosi Kata, a Jövő Sc szakedzője, aki az elmúlt tizenhét évben több tehetséget is tréningezett már, például az olimpiai bajnok Gyurta Dániel is az ő kezei közül került ki.

Kata szerint a tapasztalat azt mutatja: ha valaki az utolsó óvodás évben már naponta sportol, akkor nem lesz nehéz összehangolnia a sportolást az iskolával.
Hány éves korban érdemes elkezdeni az úszást?
Háromévesen már el lehet kezdeni, de azért ez gyerekfüggő. Ilyen kicsi korban elég heti egy úszás, aztán fokozatosan növelhető a mennyiség.
Miért döntsünk pont az úszás mellett?
Ez a sport minden testrészre hat, mégsem terheli külön egyik ízületet sem. A szakemberek a legjobb mozgáskoordinációs fejlesztésnek tartják. Remek eredményeket lehet elérni vele figyelemzavaros gyerekek esetében is.

Sokan visszariadnak attól, hogy télen uszodába vigyék az amúgy is folyton taknyos gyereket.
Az biztos, hogy a gyerek nem az uszodában fázik meg. Ráadásul a rendszeres sportolásnak immunerősítő hatása is van. Azokra a gyerekekre, akik hajlamosak a fülgyulladásra, érdemes odafigyelni, de már remek füldugókat lehet kapni, ez bevált módszer.
Sok versenyzővel találkoztál. Honnan lehet tudni, hogy kinek érdemes komolyan foglalkoznia az úszással?
Van tehetséges úszó meg van szorgalmas: ha a kettő összejön, akkor nyert ügyünk van. Muszáj követnem őket, meg amúgy is tyúkanyó típus vagyok. Viszont kemény.
Mit tehet a szülő, ha a gyerek tehetséges, jól megy a sport, de egyszer csak elege lesz a kölyöknek, és nem akar többet edzésre járni?
Ilyenkor szülőnek és edzőnek közösen kell átsegíteni a holtponton. A csapat, a társaság nagy vonzerő. Ez megint egy nagy plusz a sport javára: a csapatban nem kérdés, hogy a gyerekek megtanulják, mi az empátia, segítik, vigasztalják egymást. Ugyanakkor természetes, hogy kialakul egy egészséges versenyszellem is. Arról nem is beszélve, hogy a gyerek megtanul küzdeni, megismeri, milyen is az, ha kitűz egy célt maga elé, és azt meg is valósítja. De ugyanilyen fontos, hogy a sport fejleszti a kudarctűrő képességet, ami az élet más területein is nagyon hasznos.

--pagebreak--

Király István – kick-box
A gyerekek figyelme és önfegyelme sehol sem tud olyan gyorsan és látványosan fejlődni, mint a küzdősportokban.A kick-box legelterjedtebb stílusát, az úgynevezett pointfightingot oktató iskolában a szigorúan szabályozott ütések és rúgások végrehajtásánál a gyorsaság és a kreativitás a fő – a brutalitás kifejezetten tiltott. De az ütéseken túl mást is tanulnak itt a gyerekek. A nagyobb tudás feltétel nélküli elfogadásán kívül azt is tapasztalhatják, hogy egy szigorú hierarchiára épülő szervezetben is érezheti jól magát az ember.
A Csepeli Kick-box Egyesületben a jó tanulás ugyanolyan fontos, mint a sporteredmények. Tanárok, szülők és edzők sokszor elfelejtik, hogy a gyereknek több fronton, több szerepben is bizonyítania kell. Pedig lehet ezt együttműködve is csinálni, állítja Király István, aki edzőként minden félévkor és év végén ellenőrző-ellenőrzést tart, és aki javul a tanulásban, annak bizonyos versenyeit az egyesület finanszírozza.
De nem csak az iskoláig nyúlnak utána a gyerekeknek. A 25 éve Csepel közepén működő egyesület mára kisebbfajta megoldó központtá nőtte ki magát. A válogatott szintű kick-box szakedzők mellett gyerekorvos, kineziológus, szociális munkás és civil jogász is segíti a munkát. „Az a célunk, hogy a hátrányos helyzetű, mélyszegénységben élő gyerekeknek ne a csellengés legyen az egyetlen elfoglaltságuk.” A lassan kiépülő mentori hálózatban olyan segítők dolgoznak, akik egykor maguk is az utcán várták, hogy valahogy elteljen az élet. „Az a legfontosabb, amikor egy srác látja, hogy egy ugyanolyan csóró cigány gyerekből, mint ő, akár országos kick-box bajnok is lehet.”
Aki egyszer belépett ebbe az egyesületbe, azt nem hagyják eltűnni. Ha valaki egy ideig elmarad az edzésekről, annak utánamennek.

--pagebreak--

Bácsalmási Gábor – kosárlabda
Bácsalmási – miután utánpótlás-, majd később NB I-es edzőként komoly sikereket ért el – néhány éve főleg a gyerekekre fókuszál: hat és tizennégy év közötti iskolásoknak tart kosárlabdaedzést. Nagyjából száznegyven–százötven gyerek jár a ma már kétgyerekes apukához kosáredzésre hetente kétszer. Herceghalom, Biatorbágy és Páty ad helyszínt afoglalkozásoknak.

Az edző szerint az úszás mellett a labdajáték a lehető legjobb választás a kisiskolásoknak. A labda már óvodáskorban a legjobb képességfejlesztő eszköznek számít, fontos szerepe van a kondicionális vagy motoros képességek, valamint a koordinációs képességek fejlesztésében. Ezek a készségek feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy a gyerek iskolaérett legyen, és rendkívül fontos szerepük van a tanulási zavarok megelőzésében is.
A kosárlabdaedző szerint a labdázást nem lehet elég korán kezdeni, de ha valaki versenysportnak szánja a kosarazást, akkor legkésőbb tizenkét éves koráig el kell kezdenie komolyan edzeni. Igaz, van egy-két ellenpélda, mint az amerikai kosárlabda-bajnokságig, az NBA-ig (tehát alegmagasabb szintig) jutó Dávid Kornél, aki csak tizenhat évesen kezdett kosarazni. Én pedig, meséli Bácsalmási Gábor, tizenhét éves koromig karatéztam, és csak utána léptem a pályára. Sok múlik a szülőn, amikor arról va szó, megmarad-e a gyerek egy-egy sportág mellett. Ha ő elégedett, büszke, az visszahat a gyerekre, és a kölyök szeretni fogja az adott sportot.
Nem kétséges persze, hogy az edző személye is meghatározó, a gyerekek ugyanis nem feltétlenül egy-egy sportághoz, hanem egy-egy emberhez kötődnek. Ezért én nem lehetek beteg és nem hiányozhatom, teszi hozzá Gábor. Ráadásul akit rám bíztak, azt nem csak edzem, hanem nevelem is, mondja arról a különleges kapcsolatról, ami a tanítványokkal és a szülőkkel is kialakul munka közben. Játék közben sok minden előjön, és sok mindenre van gyógyír is, állítja az edző.

Szöveg: Fülöp Virág, Hevesi Flóra, Pataki Katalin, Tomsits Timea, fotó: Galgóczy Németh Kristóf, fotóasszisztens: Balázs András, Ligárt Balázs archívuma, illusztráció: damroka