Borítókép: „Sally marad, és bele is hal” – villáminterjú Szilágyi Csenge színésznővel a Kabaréról Forrás: Dömölky Dániel

„Sally marad, és bele is hal” – villáminterjú Szilágyi Csenge színésznővel a Kabaréról

Szilágyi Csenge Dobó Enikővel felváltva játssza Sally Bowles szerepét a Vígszínházban Béres Attila rendezésében.

A színészt az ikonikus Liza Minnelli-filmről, a szerep felépítéséről és Sally Bowles további sorsáról is kérdeztük.

A zenés műveket gyakran mostoha műfajként kezeli a közvélemény: kellemes szórakozást látnak bennük, és semmi többet. Te mit gondolsz? Lehetséges egy zenés darabot is a magaskultúrába sorolni?

Mivel zenés színész osztályba jártam a Színművészetin, számomra egyértelmű, hogy nem kezelem külön műfajként a zenés színházat. Egy dalnak akkor kell megszólalnia az előadásban, amikor a prózai szöveg már nem elég ahhoz, hogy a színész megfelelően kifejezze az érzelmeit. A zene akár szavak nélkül is hatással van az ember egész lelkére, és hozzásegíti őt a katarzis átéléséhez. Mi nem zeneszámok közti jeleneteket játszunk, hanem egy olyan színdarabot, amiben néha megszólalnak dalok is. Számomra nincs kategorizálva, hogy pontosan mi a „magaskultúra”, és úgy gondolom, a nézők között sem lehet, és nem is szabad különbséget tenni. A színház feladata az, hogy hatással legyen mindenkire.

Mit tartasz a Kabaré üzenetéből a legfontosabbnak, mi az, ami a leginkább foglalkoztat benne?

Nem tudok elvonatkoztatni Sally Bowles karakterétől. Sally számára a színház a legfontosabb dolog az egész világon. Bármi áron. Ez a kérdés engem is ez érdekel. A másik fontos üzenetnek azt tartom, hogy minden külső körülmény ellenére az embernek a saját dolgával kell foglalkoznia. És akkor nem lehet baj.

Olvastad a Christopher Isherwood-szöveget (ő teremtette meg novelláiban Sally Bowles karakterét – a szerk.)? Láttál korábbi musicalelőadást a Kabaréból, esetleg megnézted a Bob Fosse-filmet? Milyen volt velük az első találkozásod – már ha volt? Merítesz egyáltalán az előzményekből ihletet?

A filmet természetesen láttam, bár nem igazán szeretek előzményekkel foglalkozni egy ilyen „ikonikus”, „legendás” színdarabbal kapcsolatban, hiszen mindenkinek valamilyen módon köze van hozzá. Szeretem a nulláról és mindenféle prekoncepció nélkül felépíteni a saját kis világomat.

Béres Attila Tatabányán rendezett Kabaréját akkor nem is láttad?

Nem, nem láttam.

Fontos állomásnak tartod a karrieredben Sally eljátszását? Hogyan építetted fel a szerepet? Milyen Szilágyi Csenge saját Sally-je?

Az, hogy milyen történés mennyire volt fontos az ember életében, szerintem csak a későbbiekben dől el. Annyi bizonyos, hogy a szerepek, amiket kapok, néha kövek, néha pedig sziklák abban a patakban, amin épp át szeretnék kelni. Azt hiszem, Sally Bowles az én utam során inkább sziklát jelent, mint követ.

Miben lesz ez az előadás aktuális? Mit üzen a mai nézőknek? Az eredeti mű ezer szállal kötődik a második világháború közeledéséhez…

Minden néző üres zsákkal érkezik (jó esetben) minden este a színházba. Azt gondolom, erre a Kabaré nagyon jó példa, hiszen mindenki azt pakol belőle a saját zsákjába, amit csak szeretne. Egy örökérvényű, univerzális mondanivalójú műről beszélünk, kort és színteret nem is váltottunk, a mi előadásunk az eredetihez hű közegben valósul meg.

Mi történik a hősnővel, miután véget ért az utolsó dal? Megy vagy marad? Milyennek képzeled Sally Bowles további sorsát?

Az én történetem, azt hiszem, viszonylag egyértelmű. Sally marad, és bele is hal.

Nézegess színésznőket, akik Diana bőrébe bújtak!