„Sally marad, és bele is hal” – villáminterjú Szilágyi Csenge színésznővel a Kabaréról
A színészt az ikonikus Liza Minnelli-filmről, a szerep felépítéséről és Sally Bowles további sorsáról is kérdeztük.
A zenés műveket gyakran mostoha műfajként kezeli a közvélemény: kellemes szórakozást látnak bennük, és semmi többet. Te mit gondolsz? Lehetséges egy zenés darabot is a magaskultúrába sorolni?
Mivel zenés színész osztályba jártam a Színművészetin, számomra egyértelmű, hogy nem kezelem külön műfajként a zenés színházat. Egy dalnak akkor kell megszólalnia az előadásban, amikor a prózai szöveg már nem elég ahhoz, hogy a színész megfelelően kifejezze az érzelmeit. A zene akár szavak nélkül is hatással van az ember egész lelkére, és hozzásegíti őt a katarzis átéléséhez. Mi nem zeneszámok közti jeleneteket játszunk, hanem egy olyan színdarabot, amiben néha megszólalnak dalok is. Számomra nincs kategorizálva, hogy pontosan mi a „magaskultúra”, és úgy gondolom, a nézők között sem lehet, és nem is szabad különbséget tenni. A színház feladata az, hogy hatással legyen mindenkire.
Mit tartasz a Kabaré üzenetéből a legfontosabbnak, mi az, ami a leginkább foglalkoztat benne?
Nem tudok elvonatkoztatni Sally Bowles karakterétől. Sally számára a színház a legfontosabb dolog az egész világon. Bármi áron. Ez a kérdés engem is ez érdekel. A másik fontos üzenetnek azt tartom, hogy minden külső körülmény ellenére az embernek a saját dolgával kell foglalkoznia. És akkor nem lehet baj.
Olvastad a Christopher Isherwood-szöveget (ő teremtette meg novelláiban Sally Bowles karakterét – a szerk.)? Láttál korábbi musicalelőadást a Kabaréból, esetleg megnézted a Bob Fosse-filmet? Milyen volt velük az első találkozásod – már ha volt? Merítesz egyáltalán az előzményekből ihletet?
A filmet természetesen láttam, bár nem igazán szeretek előzményekkel foglalkozni egy ilyen „ikonikus”, „legendás” színdarabbal kapcsolatban, hiszen mindenkinek valamilyen módon köze van hozzá. Szeretem a nulláról és mindenféle prekoncepció nélkül felépíteni a saját kis világomat.
Béres Attila Tatabányán rendezett Kabaréját akkor nem is láttad?
Nem, nem láttam.
Fontos állomásnak tartod a karrieredben Sally eljátszását? Hogyan építetted fel a szerepet? Milyen Szilágyi Csenge saját Sally-je?
Az, hogy milyen történés mennyire volt fontos az ember életében, szerintem csak a későbbiekben dől el. Annyi bizonyos, hogy a szerepek, amiket kapok, néha kövek, néha pedig sziklák abban a patakban, amin épp át szeretnék kelni. Azt hiszem, Sally Bowles az én utam során inkább sziklát jelent, mint követ.
Miben lesz ez az előadás aktuális? Mit üzen a mai nézőknek? Az eredeti mű ezer szállal kötődik a második világháború közeledéséhez…
Minden néző üres zsákkal érkezik (jó esetben) minden este a színházba. Azt gondolom, erre a Kabaré nagyon jó példa, hiszen mindenki azt pakol belőle a saját zsákjába, amit csak szeretne. Egy örökérvényű, univerzális mondanivalójú műről beszélünk, kort és színteret nem is váltottunk, a mi előadásunk az eredetihez hű közegben valósul meg.
Mi történik a hősnővel, miután véget ért az utolsó dal? Megy vagy marad? Milyennek képzeled Sally Bowles további sorsát?
Az én történetem, azt hiszem, viszonylag egyértelmű. Sally marad, és bele is hal.