A falu széli kis házikóban Zsófi épp a lefekvéshez készült, és megkérte az anyukáját, hogy meséljen neki a kedvenc karácsonyi könyvéből. Anyukája szépen betakargatta őt, de mielőtt olvasni kezdett volna, Zsófi megszólalt:

– Édesanyám, amikor kimentem a tűzifáért, láttam, hogy már sok helyen járt a Jézuska. Hozzánk vajon mikor jön el, mikor hozza nekünk a karácsonyfát? Szerinted reggelre ideér?

Az édesanyjának könnybe lábadt a szeme, de hirtelen elfordította a fejét, hogy kislánya meg ne lássa. Szívében fájdalommal próbálta összeszedni gondolatait, hogy miként is mondja el egyetlen kicsikéjének, hogy az idén hozzájuk nem jön a Jézuska és nem hoz karácsonyfát, sem ajándékokat.

Nagyon nagy szegénységben éltek, hiszen amikor Zsófi megszületett, elhagyta őket az apukája, az édesanya pedig éjt nappallá téve dolgozott, hogy el tudja látni kislányát. Ám ez az év különösen nehéz volt, mert elvesztette a munkáját, és sajnos több csapás is érte őket, ami felemésztette a nehezen összekuporgatott kis pénzüket.

Összeszedte minden erejét, sóhajtott egy nagyot, majd odafordult kislányához és beszélni kezdett:

– Édes kicsikém, ugye tudod, hogy mennyire szeretlek téged? – kérdezte.

– Igen, anya! – jött hamar a válasz!

– Akkor azt is tudod, hogy erőmön felül igyekszem, hogy neked mindent megadhassak!

– Tudom, édesanyám! – szólalt meg Zsófi azzal az édesen csilingelő hangjával.

– Tudod, hozzánk sajnos nem jön idén a Jézuska! – mondta az anya, sírástól elcsukló hangon.

Próbálta elmagyarázni kislányának, hogy most nekik nagyon nehéz, örülnek, hogy legalább egy kis ételt tudtak venni az ünnepre. Elmesélte, hogy nem a külsőségek adják a karácsony értelmét, hanem az, hogy ők mennyire szeretik egymást, és hogy mindig együtt lehetnek! Majd megígérte Zsófinak, hogy reggel az első dolguk lesz kimenni a közeli erdőbe, ahol megkeresik a legszebb és legillatosabb fenyőágat, és azt fogják együtt feldíszíteni. Most ez lesz az ő kis szobájuk ünnepi dísze.

Zsófi egy kicsit sírdogált, mert nagyon szerette a karácsonyt és szomorú volt, hogy az idén nem lesz igazi karácsonyfájuk, ám okos kislány lévén megértette, és nem akarta további kérdésekkel szomorítani édesanyját, ezért így szólt:

– Nem baj anyukám, reggel megkeressük azt az ágat, és nekünk lesz a legeslegszebb fenyőágunk a világon! – majd átölelte édesanyját.

Ám ahogy az anyja kiment a szobából, Zsófi még sokáig sírdogált, mert eszébe jutott, hogy az ovis társaival milyen izgatottan beszélgették, hogy kinek milyen szép karácsonyfája lesz... Az anyuka a másik szobában szintén álomba sírta magát...

Reggelre hatalmas hó hullott! Hamar felöltöztek, majd elővették a szánkót, és azzal indultak el az erdőbe. Együtt keresgélték a legszebb fenyőágat, a friss hóban hóangyalt csináltak, majd lassan elindultak hazafelé! Ám ahogy a házukhoz közeledtek, énekszóra lettek figyelmesek!

Szaporábban kezdték szedni a lábukat, mert az ének az ő házuk felől jött! Ahogy odaértek, elámulva látták, hogy a falu lakossága énekel. Kezükben csomagokkal, gőzölgő süteményekkel, ééés Jancsi bácsi, az óvodamester pedig egy hatalmas fenyőfával várta őket!

Az anyuka elsírta magát, Zsófi pedig megszeppenve szorongatta édesanyja kezét. A falu népe az óvodai tanítónő szervezésével összefogott értük, mert tudta, hogy milyen nehéz helyzetben vannak! Mindenki szépen sorban odaadta az ajándékát, volt sok-sok finomság, ruhák, játékok, de Zsófi a karácsonyfának örült a legjobban!

Az anyuka nem győzött hálálkodni, és egyre csak potyogtak a könnyei a meghatottságtól! Boldog karácsonyt kívántak egymásnak, együtt elénekelték a Mennyből az angyalt, majd a sokadalom magára hagyta a kis családot, hogy legyen idejük feldíszíteni a karácsonyfát. Boldogan neki is fogtak, és közben az anyuka így szólt kislányához:

– Látod, Zsófikám, az emberekből még nem veszett ki a szeretet! Az egész falu összefogott értünk, és egy emberként segítettek nekünk ezekben a nehéz időkben! Nekik köszönhetően csodaszép karácsonyunk lesz, igazi karácsonyfával! Soha ne felejtsd el, hogy a világon minden nehézség leküzdhető szeretettel és összefogással, s ha majd nagy leszel és megteheted, te is tégy így, mindig segíts a rászorulókon!

– Megígérem anyukám! – mondta Zsófi, majd feltette az utolsó díszt is a fára.

A mese hangoskönyv formájában is meghallgatható: