Már megvásárolható a 2024-es tavaszi Éva magazin!

Ha legközelebb szeretnéd, hogy rögtön postaládádba érkezzen kedvenc magazinod, akkor fizess elő rá ITT! Digitálisan is megszerezheted a legfrissebb, de akár régebbi számainkat is, ezt ITT teheted meg!

Mégis érdemes vele próbálkozni, mert csodás élményt jelenthet meglépni a látszólag lehetetlent, és végre kizárólagosan csak magunkra és szeretteinkre fókuszálni. Ráadásul új fényben tűnhet fel előttünk az, amiről azt hittük, már nem mutathat semmi újdonságot: mégpedig a saját országunk, vidékünk, városunk.

A staycation kifejezés széles körű elterjedése, valamint az otthon töltött vakáció népszerűvé válása a 2007–2008-as globális pénzügyi válsághoz köthető: az Amerikai Egyesült Államokban a 2008-as üdülőszezon kezdetére rekordmagasra törtek a benzinárak, ezért nagyon sokan döntöttek úgy, hogy visszafogják az utazással járó költségeket. Maga a fogalom a nyelvészetben szóösszerántásnak nevezett szóalkotási mód eredményeként született meg: a stay-at-home (otthon maradni) kifejezés és a vacation (vakáció) szó jelentésének montírozása lehetett a cél. Ha tökéletes magyar megfelelője nincs is, a jelentése ezen a nyomon haladva már könnyen kilogikázható: nyaralás otthon, vagy tágabb értelemben, belföldön.

Érdekes adalék, hogy a staycation története valójában régebbre nyúlik vissza, bár azt illetően megoszlanak a vélemények, hogy pontosan mennyire régre. A Merriam-Webster szótár 1944 nyaráról őrzi az első előfordulásokat, amikor is az USA-ban két Ohio állambeli újságban is használták nyomtatásban. A válságot gazdasági felfutás követte, így a 2010-es években egyre bővült a turizmus. Egyre olcsóbban juthatott el emberek nagy tömege egyre távolabb, kivirágzott a fapados repülőjáratok piaca, ugyanakkor a luxus óceánjáró körutazások és exkluzív üdülőparadicsomok is sosem látott népszerűségnek örvendtek. Mígnem 2020-ban minden leállt, és mindenki bezárkózott egy aprócska, láthatatlan, de annál félelmetesebb ellenség, az új koronavírus miatt. 2021-ben pedig, mikor megkaptuk az oltásokat, újra felütötte a fejét a vacation vs. staycation dilemma, de ezúttal már nem csupán pénzügyi okai voltak a latolgatásnak. Ilyen bizonytalan helyzetben hol okosabb kikapcsolódni? Ha maga a járvány is, legalábbis részben, a globalizációs folyamat és a vadállatok természetes élőhelyeit veszélyeztető ipari terjeszkedés eredménye, nem okosabb-e visszafogni magunkat, csökkenteni a fogyasztásunkat és a repülőjáratok számát?

AZ OTTHON ÖRÖM-E?

Nem úgy kell feltenni a kérdést, miért jó otthon maradni, hanem éppen fordítva: miért jó valami újat felfedezni, kitörni a napi rutinból, kimozdulni a komfortzónánkból? Ismét a koronavírus-járvány utóhatásaihoz kell viszszakanyarodnunk, hogy ezt a szemléletmódot egy kicsit jobban megértsük. Juan Pablo Zapata, a Washingtoni Egyetem Orvostudományi Karának, pontosabban az egyetem Pszichiátriai és Viselkedéstudományi Tanszékének rezidense a bezártság második évében arról beszélt az egyetemi lap riporterének, milyen sokakat érintett akkoriban a covidjárványt kísérő szorongás és depresszió. A szakember arra hívta fel a figyelmet, hogy rosszkedvünk teléből úgy a legkönnyebb kitörni, ha felrázzuk kicsit a hétköznapokat. A tanulmányok szerint ugyanis azok az emberek, akiknek sokféle új élményben van részük, nagyobb valószínűséggel élnek meg pozitív érzelmeket, és jobban kezelik a negatívakat. A középagyunkban található ugyanis az agy „újdonságközpontja” (az ún. feketeállomány), amely kapcsolatban áll a memóriáért és tanulásért felelős fontos agyi területekkel (az amigdalával és a hippokampusszal). Így, nagyon egyszerűen összefoglalva: az új élmények nemcsak hogy beindíthatják a dopamin-, adrenalin- és endorfintermelést, hanem ráadásul az agyunk rá is tanulhat arra, hogy tartósan jól érezze magát.

A hétköznapokból természetesen egy világ körüli út is kiszakíthat bennünket. A pandémia azonban megtanított minket rá, hogy utazni nincs mindig lehetőségünk, a kutatások pedig arra is rámutattak, hogy nincs is rá szükségünk ahhoz, hogy kalandokat élhessünk meg. Az érdeklődési körünknek, pénzügyi helyzetünknek és a rendelkezésünkre álló szabadidő mennyiségének megfelelő kikapcsolódást az otthonunk közelében is megszervezhetjük. Sőt, hosszú távon jól is járunk, ha rászokunk erre a fajta élménykeresésre, hogy megőrizzük mentális egészségünket.

A HÁTSÓ KERTBEN A VÉGTELENT

Az otthoni nyaralás nem mindenkinek való. Aki csak úgy tud teljesen kiszakadni a munkahelyi stresszből, ha biztosítja saját maga és a főnöke között a megfelelő, lehetőleg több száz vagy ezer kilométerben mérhető távolságot, illetve akinek nagyon sok háztartással, kertészkedéssel, állattartással járó otthoni feladata van – ők jobban teszik, ha nem a staycationben gondolkodnak. A többiek számára a lehetőségek tárháza végtelen! Rendezhetünk otthoni spa napot, hogy kényeztessük kicsit a testünket és lelkünket, vagy szervezhetünk házi filmfesztivált, amelyre áthívhatjuk a barátokat is. Ha nem hagynánk el a települést, ahol élünk, de jól jönne egy kis környezetváltozás, egyszerűen lakást vagy házat cserélhetünk egy hétvégére egy szintén otthoni nyaralásra vágyó közeli barátunkkal. Kempingezhetünk a kertben, így akár szinte ingyen nyaralhat együtt az egész nagycsalád is, esténként a bogrács vagy a tábortűz mellett beszélgethetünk, majd ámulhatunk, hogy a felénk boruló bársony égbolton hogyan táncolnak a csillagok. Szervezhetünk sportos vagy kulturális programot, egynapos kirándulást vagy túrát a közeli vidéken, de egyszerűen nekivághatunk biciklivel is a végtelennek. Vagy lehetünk turisták bárhol, tarthatunk céltalanul buszozó, villamosozó, vonatozó napot, ezt ráadásul sok helyen többféle akciós jegytípus kifejezetten támogatja is. Részt vehetünk tematikus sétán, látogathatunk helyi fesztivált, végigjárhatjuk az összes helyet, amelyekről olvastunk vagy hallottunk, de sosem volt rájuk időnk, hogy magunk is eljussunk.

Ha nincs kedvünk őrizni a házat, még mindig őrizhetjük a hazát! A belföldi utak is megengedettek ugyanis a staycation nem kifejezetten szigorú szabályai szerint. Ha az országunkban maradunk, és tágabb otthonunkban vesszük igénybe a turisztikai szolgáltatásokat, azzal segíthetjük a helyi kisvállalkozásokat és a helyi kultúrák virágzását is.

Az nagyon fontos, hogy ha igazán jót akarunk pihenni, megéri előre megszervezni a minél nagyobb fokú zavartalanságot: például jó ötlet lehet előre főzni, vagy a staycation idejére befizetni egy házhoz szállítós szolgáltatásra, gondoskodni előre a házimunkáról, kinézni a programokat és megvenni a belépőket. Ha több napra tervezünk kicsit elbújni a kötelezettségeink elől, akkor okos dolog ugyanúgy meghagyni a legfontosabb munkakapcsolatainknak, hogy nem leszünk elérhetők, és hogy kit tudnak szükség esetén keresni helyettünk, mintha valóban elutaznánk.

Hogy megértsék, nemcsak valami fura hóbort tört ki rajtunk, hanem komolyan így fogunk pihenni, tényleg nem lehet majd minket beugrasztani az irodába, és nem fogunk csak 10 percre odaülni a gép elé. Talán még ennél is fontosabb, hogy merjünk kicsit álmodni. Nem az a lényeg, hogy valami egészen fantasztikus, egyenesen katartikus élményben legyen részünk. Hanem az, hogy képesek legyünk új módon, ártatlan tekintettel, türelemmel, szeretettel kapcsolódni önmagunkhoz és a környezetünkhöz. Az is lehet, hogy elsőre nem fog jól menni, nem tudunk majd megpihenni, nem leszünk képesek kikapcsolni, és végül mégis inkább kimossuk azt a sárga foltot a fiók aljáról. De akkor sem lesz semmi baj. Egyszerűen tanulunk valamit magunkról. És a foltról. Utóbbiról remélhetőleg azt, hogy csak odaszáradt sampon volt.

Az a legjobb az egészben, hogy ez nem olyan visszahozhatatlan, megismételhetetlen alkalom, mint az a bizonyos sokat emlegetett egy hét volt négy éve nyáron, amelyiket végig a hotelszobában töltöttük, mert az első nap beleléptünk valamibe a tengerparton, és mérges vörösre dagadt a lábunk. Ezt bármikor kipróbálhatjuk újra. Sőt, gyakorolhatjuk egészen addig, amíg meg nem tanuljuk igazán élvezni.

A folytatás és a teljes cikk az ÉVA magazin tavaszi lapszámában olvasható! Már kapható!