Ebből tudtam, hogy véget ért a házasságom – elvált férfiak vallomásai

Bár általában a szemünk sem rebben, ha egy újabb válás történik a környezetünkben, annyira gyakorivá vált a házasságok felbomlása, néha azért mégis meglepődünk: “Nahát, még ők is? De hát úgy tűnt, hogy minden rendben volt.” Egy házasság azonban általában szép lassan jut el a végső fázisba, hosszú hónapok vagy évek feszültsége és rossz kommunikációja vezet el hozzá. És hogy hol van az a pillanat, amikor egyik vagy mindkét fél úgy érzi, hogy innen már nincs tovább? Nyilván nincs erre általános recept, minden párnál máskor és más helyzetben következik be. A Huffington Post elvált férfiakat kérdezett meg arról, mikor és mitől érezték úgy, hogy a házasságuk végérvényesen befuccsolt. Következzenek a tanulságos történetek! Elvált férfiak vallottak a házasságuk végéről Az affér &bdquo;Nekem az volt az utolsó csepp, amikor megtudtam, hogy a kislányom találkozott a feleségem szeretőjével. Valószínűleg mindent át tudtam volna vészelni, ezen a ponton viszont egyszerűen megundorodtam a házasságomtól. A legjobb most az, hogy látom, mennyivel jobb ember és apa lettem. Sosem voltam rossz szülő, de a válásom után jobb apa lett belőlem, mint valaha is gondoltam, hogy lehetek.” – Daniel D. A kölcsönös függőség &bdquo;Nekem az a kölcsönös függőség tett be, amit a családtagjaival tanúsítottak egymás iránt. Az anyósom hetekeig vagy hónapokig nálunk volt, mániákusan takarította az otthonunkat és mosta a ruháinkat. A volt feleségem nem tudott az anyja segítsége nélkül gondoskodni a gyerekeinkről. Eközben az én családomnak időpontot kellett egyeztetnie bármilyen futó látogatásra. Azután váltam el a feleségemtől, miután a testvére 16 hónapig nálunk lakott – anélkül, hogy beszállt volna a rezsibe vagy bármilyen módon kivette volna részét a háztartási teendőkből. Soha nem voltunk igazi pár, mert mindig a családja állt az első helyen, a gyerekek a másodikon és én csak a harmadik helyen kullogtam jól lemaradva.” – Drew L. A smoothie &bdquo;Az utolsó csepp a pohárban nem egy vita vagy veszekedés volt. Még csak nem is egy félreértés vagy kommunikációs zavar. Az otthonunkban a reggelek hektikusak voltak, folyton kapkodtunk. A feleségem általában igyekezett valami kaját összedobni a gyerekeknek és nekem, én pedig bepakoltam az autóba és elvittem egy gyors sétára a kutyát, mielőtt mindannyian együtt elindultunk otthonról. A legtöbbször a feleségem gyümölcssmoothie-t készített nekem reggel, amit én mindig értékeltem is. Pillanatok alatt meg is ittam, hogy ne kelljen az autóba magammal vinnem. Egy napon, amikor sietve reggeliztem, egy fadarabot köhögtem fel, ami a poharamból került a torkomra. Öklendeztem, ahogy próbáltam kipiszkálni a számból. Először fogalmam sem volt, mi az... amíg meg nem láttam a pulton egy fakanalat, aminek a végét megtépázta a turmixgép kése. Felemeltem és megmutattam a feleségemnek, aki csak megvonta a vállát. Aznap nagyon csöndben autóztunk dolgozni, és én főleg arra gondoltam, hogy milyen kevéssé számítok én a feleségemnek.” – Bill F. Levelek a válóperes ügyvédnek &bdquo;A feleségem megkért, hogy tegyem a szelektív hulladékgyűjtőbe a hivatalos papírjai egy részét. Előtte átnéztem őket, hogy eltüntessem róluk a nevünket és a lakcímünket – és közben rábukkantam egy levelezésre közte és egy válóperes ügyvéd között. A levelezés a házasságunk kezdete óta tartott. A levelekben próbálta a legjobb tervet kieszelni arra, hogyan tudná a lehető legtöbb pénzt kiszedni belőlem, az egyik levélben pedig egy titkos értékpapírszámláról is szó esett. Abban a levélben azt kérdezte az ügyvédtől, hogy hogyan tudna a közös számlánkról a saját számlájára értékpapírokat. Miután túljutottam a sokkon és letöröltem a könnyeim, elmentem egy hosszú sétára a hideg éjszakában: közben megállapítottam, hogy teljesen átvert és félrevezetett, és innentől kezdve elhanyagolható az esélye annak, hogy a házasságunkat rendbe lehet hozni.” – Matt S. Egy év a kanapén &bdquo;Akkor éreztem, hogy betelt a pohár, amikor már egy éve a kanapén aludtam. Pánikrohamok kezdtek rám törni, az éjszaka közepén arra ébredtem, hogy kalapál a szívem, kiver a hideg veríték, és azt hittem, hogy a stressztől szívrohamot kapok. Tudtam, hogy változtatnom kell, különben belehalok.” Steve R. A telefonhívás &bdquo;A volt feleségem és én a házasságunk nyolc éve alatt mindketten sokat jártunk külön utakon. De aztán elérkezett egy pont, amikor megegyeztünk: ha bármelyikünk újra félrelép, a házasságunknak vége. Nem sokkal ezután felhívott a feleségem szeretőjének barátnője. Megadta a pasija személyi hívójának a számát. Azt mondta, hogy a feleségem most az ő barátjával van, és ha rögtön rájuk csörgök, két percen belül vissza fog hívni a feleségem. Amikor így is történt, a házasságunk hivatalosan is véget ért.” – David A. Az ajándékkosár &bdquo;Akkor telt be a pohár, amikor kezdtek elromlani a dolgok, és ezt elmondta a barátnőinek. Nem sokkal ezután egy este otthon voltunk a két gyerekkel, amikor csengettek. Valaki egy nagy ajándékkosarat hagyott az ajtónk előtt. Sör volt benne meg még néhány dolog és egy üzenet. A lányom, aki akkor 8 éves volt, felvette a levélkét és olvasni kezdte. A válla felett átnézve láttam, hogy a levél alján 'A banyák' aláírás áll. A barátnői küldték, arra nem emlékszem pontosan, mi állt benne. Őt bátorították, engem pedig ócsároltak. Tudták, hogy otthon vagyunk mindannyian, a gyerekek és én is. Éppen vacsoraidő volt. Az egészet direkt így időzítették. Azt akarták, hogy én is lássam. Nem is jöhetett volna rosszabbkor, hiszen a családunkban éppen elég nagy volt így is a bizonytalanság. A gyerekek viszont nem sejtették, mennyire megromlott a viszonyunk a feleségemmel. Ami viszont teljesen odavágott, az a feleségem reakciója volt, miután a lányunk elolvasta a levelet. A volt feleségem azt mondta: 'Na, most már lealább tudja a lányunk, milyen az, amikor az embernek jó barátai vannak' – és mosolygott. Nagyon élvezte a helyzetet. Ekkor tudtam biztosan, hogy a házasságunk az ő számára már véget ért.” – Mark P.