10 nem szokványos kérdés házasság előtt

Akartok-e gyereket és hányat? Mit jelent számotokra a hűség ? Ki mekkora részt vállal a házimunkában? Zavar-e, ha nem egyezik a véleményetek minden politikai kérdésben? Legyen-e közös bankszámlátok? Ugyanabba a templomba jártok-e (ha egyáltalán)? Ezek mind kardinális kérdések, amiket nem árt tisztázni, mielőtt ásó-kapa-nagyharangot kiáltanátok. De léteznek még kevésbé evidens szempontok is, amikre talán nem is gondoltál és amiket szintén figyelembe kell venned. Ebben segít a következő galéria – kattints és tudd meg, hogy a kapcsolatotok készen áll-e a házasságra: 10 nem szokványos kérdés házasság előtt Fair kapcsolatban élek? A legtöbb pszichológus egyetért abban, hogy a jól működő tartós kapcsolat titka a kölcsönösség. De ez nem csak korrekt pénzügyi megállapodásokat jelent vagy egyenlő arányban végzett házimunkát, bár ezek is fontosak. Mi a helyzet az érzelmi házimunkával ? Egyformán figyeltek egymásra, a másik szükségleteire, egyformán készek vagytok a kompromisszumokra? Ha nem egyenlő mértékben fektettek be a kapcsolatba, az bizony visszaüthet. Önmagában is túl nagy terhet jelenthet az egyik fél számára, ha mindig ő próbál alkalmazkodni a másikhoz, és akkor még nem beszéltünk a későbbi stációkról, amikor már gyerekek és jelzáloghitel és gondoskodásra szoruló szülők is képben lesznek. Megbízom a partneremben? Gyakran előfordul, hogy erre nem egyértelmű a válasz, ami önmagában is kiborító tud lenni. Hogyan lehetne újraépíteni a bizalmat? Enélkül nemigen van esélyetek. Például eléggé lojálisak vagytok egymáshoz, akkor is, ha a másik nincs a közelben? Jól érezzük magunkat együtt? Jól érezzük magunkat külön? Képesek vagytok éjszakába nyúlóan beszélgetni – vagy éppen szavak nélkül élvezni egymás társaságát? És az érem másik oldala: mindketten tudtok egymás nélkül, csak barátokkal vagy akár egyedül minőségi időt tölteni? 100%-ig önmagam vagyok a kapcsolatban? Ismeri a partnerem a gyenge, sebezhető pontjaimat? Képesek vagyunk nyitottan és őszintén kommunikálni egymással bármilyen helyzetben? Pontosan tudom még mindig, hogy ki vagyok én? Nyugodt lélekkel el tudom mondani, hogy a társam egy jó ember? Választanék egy ilyen személyiséget a barátomnak? Hogyan kezeljük a stresszt – külön külön, illetve együtt? Például hogyan reagál a partnered forgalmi dugóban? És ha épp kialvatlan? És ha a szülei kórházba kerültek, ha kerékbilincset tettek az autójára, ha reptéri sztrájk miatt nem tud időben hazajönni? Az ember a kapcsolatok korai szakaszában igyekszik mindig a legjobb formáját mutatni, de előbb-utóbb kiderül, hogyan viselkedünk nyomás alatt. És mi történik, ha közösen kell megbirkóznotok a nehéz helyzetekkel? Ki-ki visszavonul és egyedül próbálja feldolgozni vagy együtt, csapatként? Milyen elvárásokat „örököltem” a szüleimtől? A gyerekeket minél nagyobb önállóságra kell nevelni vagy inkább a biztonság az első? Csak az ötös az elég jó jegy? Ezek mind olyan tényezők, amik szinte észrevétlenül beszívták magukat a gondolkodásunkba, ahogy felnőttünk. Fontos feltérképezni ezeket a mintákat és megkérdezni magadtól, illetve a partneredtől, hogy mi a véleményetek valójában. Mennyi énidőre van szükségem? És a partneremnek? Szinglikorodból megtartottad azt a szokást, hogy időnként szeretsz elvonulni egyedül egy hétvégére, és ezt folytatnád a házasság alatt is? A partnerednek reggelenként csöndre van szüksége? Esetleg képtelen lemondani a heti négy edzésről ? Számtalan módja van annak, ahogy az ember saját magával szereti tölteni az időt; érdemes ezeket tudatosítani és nyíltan kommunikálni. Ha nem beszéltek róla, csak egyikőtök időnként elhúz, mert így szokta meg, a dolog elmérgesedhet. Milyen lakótársak vagyunk? Fázósabb vagy, mint a partnered és folyton feltekernéd a fűtést, amit ő ezután gondosan lecsavar? Te koránkelő vagy, ő viszont hétalvó? Egyikőtök rendmániás, a másikótok jobban szereti a festői összevisszaságot? Tartanátok állatot lakásban? Ki milyen hangerőn szeretni nézni a tévét? Ha csőtörés van, ki hívja ki a szerelőt? Ezek a kérdések előbb-utóbb aktuálisak lesznek. Képes vagyok-e tolerálni, ha a partneremnek nagyobb intimitásra van szüksége másokkal, mint amit én érzelmileg indokoltnak tartanék? Ártatlan flörtök , közeli munkakapcsolatok, érintések, üzleti utak – mindenkinek vannak olyan szokásai a nem-szexuális kapcsolataiban, amelyekhez a partnerüknek esetleg hozzá kell szokniuk. Elképzelhető, hogy az egyik fél baráti viszonyt ápol az exeivel, míg a másik számára ez elképzelhetetlen. Vagy hogy vicces sms-eket küldözgetnek a munkatársakkal hétvégén. Ilyenkor különösen fontos tisztázni, hogy mi az, amivel te vagy a partnered nem tudtok kibékülni. A házasságok alappillérei a kompromisszumok – előbb vagy utóbb képesek lesztek közös nevezőre jutni még reménytelennek tűnő kérdésekben is, ha nem hagyjátok a kibeszéletlenül az érzéseiteket.