alkohol,nők,poharak,koccintás Forrás: Unsplash

Miért bírja az alkoholt, aki bírja és ki a kocaivó?

Vajon miért csiccsent be valaki fél pohár bortól, míg másnak meg sem kottyan, ha ledönt egy üveggel? És melyikük a szerencsésebb valójában?

Az alkoholt különbözőképpen bírjuk, ezt nem nehéz különösebben szemléltetni, elég körbenézni egy céges buliban vagy baráti kocsmázáson. Sok társaságban könnyű kétes dicsőséget szerezni azzal, ha valaki az asztal alá issza a többieket – holott ez a képesség nem erősség vagy gyenge pont, hanem egyszerűen az alkoholtolerancia kérdése. A kifejezés azt jelenti, hogy vannak emberek, akik nagyobb mennyiségű alkohol elfogyasztása után érzik csak meg a hatásait. Annak, hogy miért tud valaki szemrebbenés nélkül töméntelen mennyiségű szeszes italt ledönteni, más pedig miért csiccsent be fél pohár bortól, több oka is van.

Ott van mindjárt a nem és a testsúly. A férfiak általában többet tudnak inni a nőknél, mielőtt jelentkeznének náluk az ittasság jelei, és ugyanígy később jelentkeznek az alkohol hatásának látható jelei a testesebb embereknél is. Más biológiai tényezők ennél kissé bonyolultabbak. Vannak kutatók, akik azt gondolják, hogy az alkoholtolerancia az etil-alkohol lebontásában közreműködő enzimekkel van összefüggésben, mások azt gondolják, hogy az agyban zajlik másképpen az ingerületátvitel. Az utóbbival kapcsolatban az az egyik teória, hogy a magas alkoholtoleranciájú emberek agya egyszerűen nem kapja meg azt az üzenetet, hogy “Hahó, most már igazán nem kellene többet innod.”

Ami pedig az enzimek szerepét illeti: az alkohol lebontása többlépcsős folyamat. A szervezetbe jutott alkohol nagy részét először az alkohol-dehidrogenáz nevű enzim bontja le acetaldehiddé, amit aztán az acetaldehid-dehidrogenáz vesz kezelésbe. Vannak olyan emberek, akiknél ebből az enzimből kevesebb van, ezért nekik felgyülemlik a vérükben az acetaldehid, vagyis magasabb a véralkoholszintjük – ettől aztán kipirosodik a bőrük és felerősítve tapasztalhatják meg a másnaposság tüneteit.

Nem valami jó hír, hogy az agyunk és a testünk elég hamar hozzászokik ahhoz, ha sokat iszunk. Az emberi testnek ugyanis megvan az a képessége, hogy alkalmazkodjon a megnövekedett alkoholbevitelhez. Ez azzal is járhat, hogy gyorsabban dolgozza fel az alkoholt. Vagyis aki gyakrabban iszik, az ugyanannyi alkohol elfogyasztása után kevésbé tűnik részegnek, mint az, aki csak ritkábban nyúl a pohár után.

A magas alkoholtolerancia nem feltétlenül jó dolog. Az első probléma például az, hogy hamis benyomást kelt arról, mennyire ittas az illető valójában. Lehet, hogy látszólag minden rendben van vele – meg tud állni a lábán és még a nyelve is jól forog –, de attól még nem szabad azt feltételeznünk, hogy ugyanúgy tud összpontosítani és ugyanannyi a reakcióideje, mintha nem fogyasztott volna alkoholt. Szóval a slusszkulcsot mindenképp vegyük el tőle.

Azt sem szabad feltételezni, hogy akinek magas az alkoholtoleranciája és sokat tud inni anélkül, hogy részegnek érezné magát, az világosan látná a sok felhajtott pohárnyi ital következményét: a májzsugort, az idegbántalmat, a hasnyálmirigy-gyulladást, a gyomorhurutot és a gyomorrákot. Szakértők szerint tényleg nagyobb eséllyel lesznek alkoholisták azok, akiknek magasabb az alkoholtoleranciájuk.

A tolerálható alkoholfogyasztásra vonatkozó ajánlások egyébként változóak, nincs is nemzetközileg elfogadott meghatározás arra, mit tekintünk egy egység alkoholnak. Ha naprakészek és egészségesek szeretnénk maradni, akkor egy nemrégiben készült amerikai kutatás eredményei alapján maradjunk a heti 100 g alatti alkohol fogyasztásánál.

Ha pedig inkább semmit nem kockáztatnál, akkor ajánlunk három alkoholmentes koktélt: