Alkoholista szülő nevelt? Ezt a 7 sebet hordozhatod...
Ez a cikk eredetileg a Gyereklélek magazinban jelent meg.
Az alkoholista szülők felnőtt gyerekei (Adult Children of Alcoholics, röviden ACA) terápiás segítséget nemigen kapnak, hiszen sokszor nehezen ismerik el gyerekként megélt megterheltségüket. Tagadtak a szüleik, most tagadnak ők is, ahogy az ellátórendszer sem rájuk, hanem inkább a szenvedélybetegekre koncentrál. Pedig a probléma kimondásával és kezelésével a traumatizált gyerekkoruk következményeit erősségé fordíthatják, kompetens, sikeres, kreatív, segítőkész, mások véleményétől független emberekké válhatnak.
Tagad a család, tagad a társadalom
„Több kutatás is alátámasztja, hogy Németországban minden hatodik gyerek szenvedélybeteg szülővel él. Mivel itthon még nincsenek statisztikák, a német adatok alapján feltételezhetjük azt, hogy legalább 383 ezer magyar gyerek él szenvedélybeteg családban” – mondja Frankó András családterapeuta és mentálhigiénés szakember, a Máltai Szeretetszolgálat Fogadó Pszichoszociális Szolgálatának intézményvezetője. Tekintettel arra, hogy az érintettek számára nincsenek speciális segítő programok, és a szakemberek sincsenek felkészülve a probléma kezelésére, Frankó András szerint ez a szám a közeljövőben nem fog csökkenést mutatni. „Az alkoholista szülők felnőtt gyerekei nagyon nehezen kapnak célzottan segítséget az ACA csoportokon kívül.
Az egyharmad-szabály
„Számos kutatás megerősíti, hogy az alkoholista szülők felnőtt gyerekinek legalább egyharmada maga is szenvedélybeteg lesz, másik egyharmaduk függőség nélkül egyéb pszichés zavarokat (szorongás, depresszió, személyiségzavar) mutat, és megint csak egyharmaduk teljesen egészséges felnőtté válik. Egyelőre azonban nem tisztázott, hogy mitől függ, ki melyik csoportba fog tartozni” – mondja Frankó András.
Biztos pontok nélkül
Az alkoholisták gyerekei hasonló tulajdonságokkal és személyiségvonásokkal rendelkeznek. Tony A. szerző, az ACA mozgalom egyik alapítója 1978-ban az úgynevezett „szennyes lista” 14 pontjában foglalta össze az alkoholista szülők felnőtt gyerekeinek közös jellemvonásait. Az ACA-sok többek között félnek a tekintéllyel rendelkező emberektől, hajszolják az elismerést, miközben elveszítik önmagukat, megijednek a dühös emberektől, és bármilyen személyes kritikától, az áldozat nézőpontjából élik az életüket, túlzó felelősséget éreznek mások iránt, bűnösnek érzik magukat, amikor kiállnak önmagukért, stb. Janet G. Woititz pszichológus az Alkoholisták felnőtt gyermekei (Adult Children of Alcoholics) című könyvében 13 közös jellemzőt azonosított. Szerinte ezek a felnőttek túlságosan impulzívak, hajlamosak arra, hogy csak egyféle cselekvési irányt lássanak anélkül, hogy komolyan mérlegelnék az alternatív viselkedéseket vagy a lehetséges következményeket, ez az impulzivitás azonban zavarodottsághoz, önutálathoz, az irányítás elvesztéséhez vezet. Továbbá nehezükre esik kikapcsolódni, ahogy annak eldöntése is problémát okozhat, hogy mi a normális viselkedés. „Az egyik legnagyobb probléma, ami ezeknél a felnőtteknél megjelenik, az önértékelési zavar, illetve ezzel összefüggően az érzékelés bizonytalansága” – mondja Frankó András. „Nehezen tudják eldönteni, hogy amit érzékelnek, éreznek és gondolnak, az megfelel-e a valóságnak, hiszen állandó bizonytalanságban nőttek fel, egy olyan otthonban, ahol sosem lehetett tudni, mi lesz a következő pillanatban, vajon a szülő épp ivott-e vagy józan maradt. Nincs egy biztos viszonyítási pontjuk arról, melyik állapot a normális.”
1) A megtévesztés sebe – „Hisz ez semmiség”
A szenvedélybetegséget elrejtik mások és önmaguk elől is, így felnőttként nem tudnak hinni saját észleléseinknek.
2) Az elszigeteltség sebe – „Senkinek semmi köze ahhoz, mi van belül”
A gyerekek magányosan, titokban szenvednek, a tabu miatt elszigeteltté válnak másoktól. Ez akár a saját belső világukba vezető utat is eltorlaszolhatja.
3) Túláradó érzelmek sebe
A gyerekek csak olyan érzelmeket fejezhetnek ki, amelyek nem utalnak a családi nehézségre, ezért érzelmeiket elfojtják, más szituációra viszik át, vagy leértékelik. Felnőttként mások szégyenét képesek sajátjukként érezni, alapérzelmévé válik a félelem.
4) Belekeveredés sebe
A függő családokban jellemző túl szoros szövetség miatt a gyerekek parentifikálódnak, ami miatt később problémájuk lesz a kötődéssel és az intimitással.
5) Üresség sebe
A gyerek, aki úgy érzi, különös erőfeszítéseket kell tennie a szeretetért, felnőttkorában nem tudja, hogyan kell egyenrangú és őszinte kapcsolatban élni, vagy kapcsolat-drogossá, vagy kapcsolat-absztinensekké válhat.
6) Otthontalanság sebe
Elsöprő vágyat éreznek a valahová tartozás iránt, de ennek veszélye, hogy például szekták befolyása alá kerülhetnek.
7) Elértéktelenedés sebe
Felnőttként nehezen igazodnak el a világ dolgaiban, és küzdeniük kell a helyes értékelés kialakításáért.
„Filmszerepekbe” ragadva
Az alkoholbeteg családban élő gyerekeket az irodalom „elfeledett gyerekeknek” nevezi, hiszen a szüleik figyelme elsősorban a szenvedélybetegség körül forog. A gyerekek a túlélés érdekében szerepmintákat vesznek fel, mely felnőttkorban gyakran levehetetlen páncéllá válnak. Waltraut Barnowski-Geiser, az Apa, anya, pia című könyv szerzője segítői gyakorlata során 8 felnőtt szerepet különített el, mely a függő szülővel való együttélés alatt „önsegítő énné” válik. Felnőttként azonban gondot okozhat, ha nem tudjuk megélni azokat a személyes tulajdonságokat, amelyek a szerepen kívül esnek. A mindig vidám és független Harisnyás Pippi, a lehetetlen nem ismerő Superman, a mindentudó és gyanakvó Miss Marple, a gyengéket képviselő, gyerekkorát így megbosszuló Robin Hood, a harmonikus családi életért mindent elkövető Mary Poppins, a másokért önmagát feladó Teréz anya, a korai felnőtté válást viccelődéssel kompenzáló Jancsi bohóc, valamint a mindenhol idegen Maugli tehát mind a családi tabu jelmezeinek tekinthetők, melyek ugyan egykor segítették kezelni a krízist, ám alattuk nehezen fejlődik ki a valódi személyiség.
A családi modell ismétlődik
Egy felnőtt kapcsolat sikeres működése jelentős mérvű kiszolgáltatottságot, bizalmat és nyíltságot követel meg – éppen azokat a dolgokat, amelyekben ezek a gyerekek sérültek. Emiatt az alkoholista család gyermekei közül sokan olyan emberekhez vonzódnak, akik saját belső konfliktusaik miatt érzelmileg elérhetetlenek, így nekik se kell szembesülniük az intimitástól való félelmükkel. A probléma tudatos feldolgozása nélkül a szenvedélybeteg családi modell ismétlődhet, a felnőtt ugyanúgy nem akar a partnere „terhére lenni”, ahogy gyerekkorában, ezért például alkalmazkodik, nem támaszt igényeket. „Van egy olyan feltételezés, hogy a nő, akinek apja alkoholbeteg volt, később bizonyítani akarja az anyjának, hogy neki sikerülni fog megmentenie a férjét. A lány ilyenkor azért is rivalizál az anyjával, mert hihetetlen veszteséget jelent a számára, hogy „elveszítette” édesapját az alkohol miatt, és az anyát hibáztatja, amiért az nem szerette eléggé a férjét” –magyarázza Frankó András. „De ez a küldetés sosem fog sikerülni, mivel mintái, eszközei ugyannyira működésképtelenek, ahogy édesanyjáé voltak.”
Számít, milyen nemű volt az alkoholista szülő
Egy kutatás az alkoholbeteg szülő nemének szempontjából vizsgálta a felnőtt gyerekek házasságát, és azt találta, hogy a férjek és feleségek kevesebb valószínűséggel vállaltak gyereket a házasságkötés előtt, ha anyjuk vagy mindkét szülőjük alkoholista volt. Kiderült az is, hogy az anyák alkoholizmusa jelentősen befolyásolta fiaik elégedettségét saját házasságukkal kapcsolatban, míg az alkoholista apával rendelkező feleségek az intimitás alacsonyabb szintjét jelentették a házasságukban, viszont nagyobb kapcsolati agresszióról számoltak be, ha az apjuk nem, de az édesanyjuk alkoholista volt.
1) Terhelhetőség
„Meg tudom tenni”
2) A kitartás képessége
„Nem adom fel”
3) Hűség
„Veled vagyok”
4) Szociális képességek
„Mindenkivel jól kijövök”
5) Érzékenység
„Jól bele tudom magam élni mások helyzetébe”
6) Menedzser-képességek
„Gyors és rugalmas vagyok”
7) Hangulat-szakértők
„A társaságomban mindenki jól érzi magát”
A fészekrakás nehézségei
A szenvedélybeteg szülők felnőtt gyerekei számára nagy előrelépés, ha a szülőktől elszenvedett sérülések ellenére maguk is vállalják, hogy szülővé válnak. „Mivel gyerekkorukban gyakran szülői szerepbe voltak kényszerítve, nagyon nehezen szabadulnak ki később a családi kötelékből, nehezen válnak le, rengeteg lelkiismeret-furdalás, bűntudat, felelősségtudat terheli őket” – mondja Frankó András. Ha nem beszélhetnek senkivel gyerekkori szenvedéseikről, annak a veszélye is fennállhat, hogy köztük és gyerekük között „jóvátételi szerződés” jön létre, vagyis a szülő most saját gyerekétől fogja elvárni mindazt, amit gyerekként nem kapott meg saját szüleitől. „Egyik oldalon túlkompenzálhatnak, másik oldalon gyorsan elveszíthetik a türelmüket, így a gyerekük ugyanolyan kettős – egy túlóvó és egy nagyon rideg, számonkérő és kritizáló - nevelésben fog részesülni, mint amiben ők részesültek alkoholista szüleik mellett. De az ACA-s szülő attól is félhet, nehogy elrontsa a nevelést, ezért korlátozhatja gyereke szabadságát” – teszi hozzá a szakember.
• ACA-gyűlések: www.aca.hu
• Fogadó Pszichoszociális szolgálat, Magyar Máltai Szeretetszolgálat
Könyv: Waltraut Barnowski-Geiser: Apa, anya, pia – Hogyan találhatják meg a szenvedélybeteg szülők felnőtt gyermekei MÉGIS a boldogságot (Magyar Máltai Szeretetszolgálat, 2018)