Már megvásárolható a 2023-as őszi Éva magazin!

Ha legközelebb szeretnéd, hogy rögtön postaládádba érkezzen kedvenc magazinod, akkor fizess elő rá ITT! Digitálisan is megszerezheted a legfrissebb, de akár régebbi számainkat is, ezt ITT teheted meg!

Paleo, ketogén, Atkins. Káposztaleves. 90 napos és vércsoportdiéta. Az emberiség nagyon találékony, ha fogyásról van szó, rengeteg különféle diéta közül válogathat ma már, aki úgy érzi, nem elégedett az aktuális formájával. A legtöbb ilyen étrend középpontjában a testsúly áll, és a legfőbb cél annak csökkentése – ha kell, koplalás és állandó frusztráltság árán.

Ezekkel a fogyásközpontú módszerekkel megy szembe egy közel 30 éves szemléletmód, az intuitív étkezés, melyet két dietetikus, Evelyn Tribole és Elyse Resch fogalmazott meg 1995-ben kiadott, Intuitive Eating című kötetében. A könyv ma már a negyedik kiadásnál jár, a megközelítésnek pedig – melyet napjainkra több mint száz tanulmány támaszt alá – egyre több követője akad.

De mi is az az intuitív étkezés? Kezdjük azzal, hogy mi nem: diéta. Nem ismer olyan szavakat, mint siker és kudarc, lelkiismeret-furdalás és szégyen, vagy éppen csalónap. Sokkal inkább egy önfelfedezési út, mely során újradefiniálhatjuk az étellel kapcsolatos viszonyunkat. Nem a fogyás van a középpontban: nincs kalóriaszámlálgatás, nincs éhezés, nincs végeláthatatlan lista tiltott élelmiszerekről. Nem arra összpontosít, hogy mit mutat a mérleg, a súly helyett valami egészen mást emel a fókuszba. Az intuitív szemlélet abban segít, hogy egészségesebb viszonyt alakíthassunk ki az étellel, a táplálkozással: összhangba szeretné hozni e tárgyban az ösztönöket, az érzelmeket és a racionális gondolkodást.

Abból az alapvetésből indul ki, hogy mi magunk vagyunk a testünk legnagyobb szakértői, nálunk jobban senki nem ismeri a működésünket. Tele vagyunk megszámlálhatatlan erre vonatkozó tapasztalattal, ismerjük a saját éhezésünk és jóllakottságunk ezernyi árnyalatát, pontosan tisztában vagyunk azzal, mikor, mit és mennyit szoktunk enni, és azzal is, hogy miért. Ahelyett, hogy valami kívülről érkező keretrendszertől várnánk változást, az intuitív étkezés arra biztat, figyeljünk inkább magunkra, vegyük észre a testünk jelzéseit, halljuk meg, mit üzen, és a valós igényeire reagáljunk az étkezéseinkkel.

Ezáltal egészségesebb viszonyt alakíthatunk ki saját szervezetünkkel, melynek egy sor pozitív élettani következménye lehet – többek között akár a fogyás is. Kössünk barátságot az étellel: szövetségesként tekintsünk rá, ne pedig ellenségként!

Tribole és Resch 10 alapelvben fogalmazta meg az intuitív étkezés lényegét, melyek mindegyike arra irányul, hogy új fénytörésbe helyezzük a táplálkozással való viszonyunkat:

1. NE DIÉTÁKBAN GONDOLKOZZUNK!

Felejtsük el a gyors, egyszerű és tartós fogyás hamis reményét, dobjuk ki a különféle diétás könyveket! Ne higgyük el, hogy minden a testsúlyról szól! Az intuitív étkezés szemlélete alapvetően kérdőjelezi meg a sokszor egészségtelen módszerekkel operáló diéták létjogosultságát, hiszen azok folyamatosan a kudarc érzésével szembesítenek: vagy mert nem tudjuk követni a szigorú előírásokat, vagy mert ugyan vasszigorral elértük a kívánt eredményt, nem tudtuk azt sokáig megtartani. A több-kevesebb sikerrel járó hullámvasutak helyett állandóságra, alapvető szemléletváltásra buzdít.

2. TISZTELJÜK AZ ÉHSÉGET!

Tápláljuk a testünket megfelelő energiát biztosító ételekkel akkor, amikor szüksége van rá! Fontos odafigyelni a szervezetünk jelzéseire, így az éhségre is, és ahelyett, hogy egy diéta merev előírásait követnénk az étkezések időpontjának megválasztásában, inkább a szervezetünk aktuális igényeire reagáljunk. Bízzunk magunkban! A kevesebb farkaséhség ráadásul nagy eséllyel kevesebb túlevéssel jár.

3. KÖSSÜNK BÉKÉT AZ ÉTELLEL!

Ne haragudjunk rá, ne féljünk tőle, ne gyűlöljük! A módszer fontos eleme, hogy dobjuk el a fegyvereinket, hagyjuk el a lövészárkokat, és vegyük észre, hogy az étel önmagában nem ellenség. Ha szükséges rosszként gondolunk rá, s újra és újra megtagadjuk magunktól, az könnyen a sóvárgás nagyon intenzív érzetéhez vezet, ami pillanatok alatt torkollik falásrohamba, melyet aztán bűntudat követ. Ahelyett, hogy egyik szélsőségből a másikba billegnénk, próbáljuk ki inkább a középutat: ne moralizáljuk túl az étkezést, hanem egyszerűen csak együnk, amikor éhesek vagyunk.

4. KERETEZZÜK ÚJRA!

Az elmúlt évtizedek diétahullámainak köszönhetően gyakori vendég a mindennapjainkban az olyan gondolat, hogy alacsony kalóriatartalmú ételt enni jó, csokitortát enni rossz. Tribole és Resch szerint érdemes egy életre elköszönni a diétakultúra sokszor észszerűtlen, jellemzően tiltáson alapuló szabályaitól. Ahelyett, hogy különféle fogyókúrás normákhoz igazodnánk, a saját harmóniánkra figyeljünk!

5. NE FÉLJÜNK ELÉGEDETTNEK LENNI!

A rohanó mindennapok, valamint a különféle étkezési szabályrendszereknek való megfelelési kényszer közepette hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy az étkezés valójában örömforrás, amely megelégedéssel kellene, hogy szolgáljon. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy ne a tápanyagtáblázat, hanem a belső igényeink alapján válasszuk meg, mit eszünk.

6. ISMERJÜK MEG A JÓLLAKOTTSÁG HATÁRAIT!

Nem csupán az éhségérzetre nagyon fontos odafigyelni, hanem a jóllakottságra is, hiszen egyik szélsőség sem üdvös állapot. Nem csupán az éhség tekintetében kell bíznunk a testünk jelzéseiben: ha úgy érezzük, tele vagyunk, tartsuk tiszteletben a szervezetünk visszajelzését: ne billentsük ki egyensúlyi állapotából azzal, hogy a szemünk még megkíván valamit, vagy éppen udvariasságból nem merünk egy kínálásra nemet mondani.

7. NE FOJTSUK ÉTELBE AZ ÉRZELMEINKET!

Sokan esünk abba a csapdába, hogy ha stresszesek, szomorúak, rosszkedvűek vagyunk, vagy esetleg szimplán csak unatkozunk, az evésben keresünk menedéket. Ez nem csupán azért veszélyes, mert erősen megdobhatja a kilókat, hanem azért is, mert torzul az étellel való kapcsolatunk: olyan dologra várunk tőle megoldást, amit sosem volt hivatott megoldani. A szorongás, a magány, a düh és az unalom teljesen természetes érzések, a mindennapok részei, az étel azonban egyikkel szemben sem tud védelmet kínálni. Ideig-óráig ugyan elvonhatja a figyelmünket a valódi problémáról, hosszú távon azonban ez a mechanizmus csak tetézi a gondok számát. Próbáljuk megfigyelni, hogy ha eszünk, az miért történik. Ha nem azért tesszük, mert valóban éhesek vagyunk, akkor érdemes kicsit magunkba nézni, és megfejteni, hogy milyen érzések keringenek a háttérben. Keressünk olyan megoldóképletet, amely nem csupán elfedi a problémát, hanem valóban segít felszámolni azt.

A folytatás és a teljes cikk az ÉVA magazin őszi lapszámában olvasható! Már kapható!