Utazzunk vissza 2000-be, mikor még jóval kevesebb szó esett a homoszexualitásról, amikor a szivárványról az égi jelenség, nem pedig a szivárványcsaládok jutottak eszünkbe. Amikor még több tévhit élt az emberek fejében itthon a melegekkel kapcsolatban, de uszító gyűlöletkampány nem folyt ellenük. Ebben az évben döntött úgy Balázs is, hogy elmondja édesanyjának: a fiúkhoz vonzódik. „Körülbelül két évvel a coming outja előtt egyszer már felmerült bennem, hogy meleg. Nem a viselkedése vagy nőies vonásai miatt, mivel mindig is elég férfias volt, hanem azért, mert nem voltak barátnői – kezdi mesélni Vágvölgyi Erika. – De aztán egyszer csak beállított egy lánnyal, és elvetettem ezt a gondolatot. Mint később kiderült, ő volt Balázs első és egyetlen barátnője. Két évvel ezután, mikor éppen jött volna haza az egyetemről, felhívott, hogy szeretne velem külön találkozni. A mai napig tisztán emlékszem rá, ahogy ülünk az autóban a parkolóban, és ő hosszú percekig sírt, nagyon nehezen tudta elmondani, pedig mindig is közel álltunk egymáshoz. Egyre jobban kétségbe estem, már minden átszaladt a fejemen… hogy kidobták az egyetemről… hogy valami bajba keveredett, de érdekes mód a homoszexualitásra akkor nem gondoltam. Aztán végre kiszakadt belőle, hogy meleg. Elmondta, hogy megismerte az első igazi szerelmét, és ezt a boldogságot szerette volna megosztani.”

Gyors megkönnyebbülés után hosszú aggodalom

Abban a pár percben, amíg Balázs nem találta a szavakat, annyi szörnyű teória futott át Erika fejében, hogy a vallomás után hirtelen meg is könnyebbült. Balázs első kérdése az volt, hogy hazamehet-e. Hazamehet-e a gyerek a saját otthonába, a saját szüleihez. Ez a végtelenül szomorú kérdés még mai is sok sorstárs szájából elhangzik, merthogy sajnos vannak szülők, akiknek egy coming out után erre az a válaszuk, hogy „nem”. Szerencsére Erika nem ebbe a csoportba tartozik, neki teljesen természetes volt, hogy fiát úgy szereti, ahogy van, elfogadja másságát. Ugyanakkor a pár percnyi megkönnyebbülés után rázuhant a felismerés, hogy ez egy mekkora horderejű, az egész életet befolyásoló változás, ami akaratlanul is rengeteg aggodalmat, kételyt szül.

„Balázs rám bízta, hogy elmondjam az apjának. Kicsit tartottam ettől, mert ő katonacsaládból származik, erős vonalú nevelést kapott. Szerencsére szóba sem jött, hogy ezután másképp álljunk hozzá, mindketten elfogadtuk, de azért az első év kemény volt számunkra is” – idézi fel Erika, aki úgy próbálta feldolgozni az egészet, hogy minél több információt szeretett volna megismerni a homoszexualitásról. „Akkor még nem volt Facebook, nem voltak internetes segítőcsoportok, mint most. Magyar nyelvű könyveket is alig találtam a témáról. Azért is akartam a lehető legtöbb dolgot megtudni a melegekről, mert az járt a fejemben, hogy valamit mi rontottunk el szülőként. Bár van egy másik, heteroszexuális fiunk, aki napra pontosan 1 évvel idősebb Balázsnál. Ugyanúgy nőttek fel, mégis ott motoszkált bennem, hogy a nevelés miatt vált meleggé, mi tehetünk róla. Aztán rábukkantam Czeizel Endre egyik írására, amiben már akkor elkezdte pedzegetni, hogy a férfiak homoszexualitása genetikai eredetű lehet, és anyai ágon öröklődik. Innentől már nem kerestem a hibát a szülőségemben.”

De ezután sem tudott megnyugodni, mert a kutakodás után jött a borzasztó félelem. „Rettegtem tőle, hogy mássága miatt milyen attrocitások érhetik a fiamat, mennyiben lesz nehezebb az élete. Fogalmam sem volt, hogy befolyásolja-e a karrierjét, egyáltalán boldog lehet-e valaha. Abban biztos voltam, hogy nem lehet majd családja, gyereke. Éjszakánként rémálmaim voltak, véresen láttam az árokban összeverve. Kellett egy év ahhoz, hogy ezen túllegyünk.”

A külföldi munkától az esküvőig

Mint Erikától megtudom, nemcsak ők a férjével, hanem Balázs is gyötrődött ezalatt az egy év alatt. Környezetében csak kevesen tudtak arról, hogy a fiúkhoz vonzódik, interneten talált meleg barátokat, de anyja egyre inkább azt érezte, hogy nem lehet boldog, ha titkolózniuk kell. „Elég nagy családunk van, én pedig úgy döntöttem, körbejárok mindenkit, és elmondom, mi a helyzet Balázzsal. Fel voltam rá készülve, hogy akinek nem tetszik, azzal megszakítjuk a kapcsolatot, de mindenki elfogadta – meséli. – Szerencsére Magyarországon akkor mondhatni egy jó sorozat elején voltunk, kezdtek nyitottabbak lenni az emberek. A kormányzat is megengedőbb volt, akkoriban indult például a Pride, elkezdődött a társadalom érzékenyítése az LMBTQ közösség irányába. Akkor jobb volt a közeg a melegek számára szerintem, mint most.”

Ennek ellenére Balázs hamarosan az USA-ba költözött. Informatikai mérnökként tanult, és a kórházi felszerelésekre szakosodott, az egyetem után először egy japán cégnél dolgozott, majd egy amerikai vállalattól kapott remek ajánlatot. Bár nem magánéleti ok, hanem munka vezette a tengeren túlra, a szerelmet is ott találta meg Mike személyében. Maryland államban, ahol Balázs él, már akkor jóval elfogadóbbak voltak a melegekkel szemben, mint itthon. 2013-ban engedélyezték az azonos neműek házasságkötését, ők pedig az első között voltak, akik kimondták a boldogító igent.

Amerikában két apának is gond nélkül lehet gyereke, itthon miért nem?

Néhány évvel később pedig megfogalmazódott bennük, hogy szeretnének szülők lenni. Amerikában erre meleg házaspárként is minden lehetőségük adott volt – nem úgy, mint itthon. Mivel a magyar jogszabályok szerint azonos neműek soha nem lehettek örökbefogadó szülők, sokáig az egyetlen kiskapu az volt, hogy a pár egyik tagja egyedülállóként csinálta végig az örökbefogadói procedúrát. Ez persze azt jelentette, hogy hivatalosan egyedül csak ő gyakorolhatta a szülői jogokat, ami az érzelmi teher mellett sok hétköznapi nehézséggel is együtt járt. De még ezt a kiskaput is bezárta (vagy inkább becsapta) a kormány, amikor 2021. márciusában törvényben rögzítették, hogy egyedülállók csak miniszteri engedéllyel kaphatnak örökbefogadási engedélyt.

Ezzel szemben az USA nagy részén (mert azért ott is vannak konzervatívabb államok) abszolút fel sem merül, hogy egy meleg pár ne alapíthatna családot. Balázs és Mike ugyanazon a folyamaton mentek keresztül, mint a hetero házaspárok. „Ott az örökbefogadások nagy részét erre szakosodott ügynökségek intézik, hozzájuk jelentkeznek az örökbe fogadni kívánó párok és az örökbe adó anyák is. Első lépésként egy részletes kérdőívet kell kitölteni, ami legalább 20 oldalas. Ebben nemcsak az örökbe fogadó pár életkörülményeire kérdeznek rá, hanem arra is, hogy milyen gyermeket szeretnének a családjukba venni. Meg lehet határozni a nemét, az etnikumát, a korát, a szóba jöhető betegségeket, mennyi alkoholt fogyaszthatott az édesanya a terhessége alatt, és még rengeteg részletet. A másik oldalról persze az édesanya is kikötheti, hogy kinek, hova szeretné adni a gyermekét. Ezután a pár készít egy portfóliót magáról, majd az ügynökség szakemberei készítenek egy nagyon alapos alkalmassági szűrővizsgálatot” – magyarázza Erika.

Elgondolkodtató, hogy szigorúbb feltételekhez kötik az örökbefogadást, mint, hogy ki szülhet, de Balázsék minden kritériumnak megfeleltek. A következő lépés a kötelező örökbefogadó tanfolyam elvégzése (hazánkban ez 2021 óta nem kötelező, csak ajánlott – a szerk.), ami nagyon hasznos volt, sok várható szituációra felkészítette őket. Miután pedig mindent kipipálhattak, bekerültek az ügynökség adatbázisába, és már csak arra kellett várni, hogy egy édesanya kiválassza őket. Ez pedig rekordgyorsan, mindössze 2 hét múlva meg is történt. „Nagy volt az öröm, minden babakelengyét beszereztek, nekem elintézték a repülőjegyemet. Aztán a szülés előtt 1 héttel eltűnt az anyuka, majd kiderült, hogy meggondolta magát, mégis ő szerette volna felnevelni a gyerekét.” Ez persze nekik happy end, de Balázsékat érhető módon nagyon megviselte. Az első csalódás után két évet vártak, és végül 2022. március végén lettek szülők. Hawk 10 napos volt, mikor értesítették őket, hogy Washingtonban van egy kisfiú, akiről lemondott az anyuka, és rájuk vár. Vele pedig teljes lett a családjuk.

„Szomorú belegondolni, mi lett volna a fiammal Magyarországon”

A család, amiről ma Magyarország kormánya azt mondja, hogy nem is létezhet, hiszen nem a klasszikus férfi-nő-gyerekek felállást követi. Pedig ha valaki, hát Erika jól tudja, hogy nem a szülők nemén múlik a házasság és a család egysége, harmóniája. „Balázsék nemrég ünnepelték a 11. házassági évfordulójukat, és a sztereotípiákkal ellentétben nincs nő és férfi szerep a kapcsolatukban, mindketten férfiasak. A nemükön kívül ugyanolyan a házasságuk, mint a heteróknak. Ugyanúgy túlvannak pár hullámvölgyön, mint bárki más. Szivárványcsaládként is ugyanazok a hétköznapi problémák, kérdések merülnek fel, mint a hagyományos családoknál. Ki mosogat el, ki teszi tisztába a gyereket, ki vásárol be, és hasonlók.”

És bármennyire is szeretné a magyar kormány elhitetni, hogy a meleg párok gyereküket is biztosan homoszexuálisnak nevelik, Balázséknál szó sincs ilyesmiről. Tény, hogy Hawknak két apukája van, de ettől még nem Barbie-babákkal játszik (bár ha az tetszene neki, biztosan kapna). Ahogy az sem törvényszerű, hogy a „fiús” fiúkból nem lesznek homoszexuálisok, amire éppen Balázs az egyik példa. „Ő is tipikus kissrác volt, autókkal játszott, rengeteget verekedett a bátyjával” – emlékszik vissza anyukája, majd hozzáteszi, hogy érdekes módon a hagyományos családban élő másik fiúunokája az, aki olykor lányosan viselkedik. „Szívesen vesz fel tiarát vagy rózsaszín cipőt, és a Jégvarázs dalát énekli. De ezzel sincsen semmi baj, és lehet, hogy nem is kell semmit belelátni, mert szimplán az az oka, hogy három lánytestvére van. Csak azért hoztam fel, mert remekül mutatja, hogy a későbbi párválasztás nem azon múlik, hogy kisgyerekként milyen példát lát maga előtt.”

Erikának egyébként összesen 5 unokája van, Hawk az egyedüli, aki nem Magyarországon él, de Balázsék tudatosan tesznek érte, hogy a távolság ellenére a lehető legszorosabb legyen a kapcsolat közöttük. „Kétnyelvűen nevelik, és már az elején letisztázták, hogy minden évben nyáron több hetet nálunk tölt majd Hawk. Minden szombat délután Facetime-on beszélgetünk, és szerencsére viszonylag gyakran ki tudok utazni hozzájuk, általában több hétre is.” De inkább a 7300 kilométer távolság, mint a másik opció, a mi lett volna, ha Balázs itthon marad vagy időközben úgy dönt, hazaköltözik. „Igazából Balázs munkája miatt sosem merült fel, hogy visszaköltözne. Most már azt mondom, hogy szerencsére. Szomorú belegondolni, mi lett volna a fiammal Magyarországon. Nem lehetne ez a csodás családja az imádnivaló unokámmal.” De még szomorúbb, hogy mennyi meleg pár él jelenleg is hazánkban, megfosztva az egyenjogúságtól és az esélytől, hogy családdá váljanak. „A meleg párok nyitottabbak az örökbefogadás terén, nem csak az egészséges, újszülött babákhoz ragaszkodnak, nagyobb arányban vállalnak vagy vállalnának beteg, idősebb, kisebbséghez tartozó kicsiket, mint a heterók. Biztos vagyok benne, hogy sok olyan gyerek marad állami gondozásban, akit egy homoszexuális pár örömmel örökbe fogadna, de jelenleg itthon nem tud. Emellett az a tapasztalatom, hogy az azonos nemű párok nagyobb odaadással, odafigyeléssel nevelik a piciket, talán éppen azért, mert végtelenül hálásak, hogy egyáltalán szülőkké válhatnak. És éppen ez a legszörnyűbb a jelenlegi kirekesztő politikában: ugyan a párok is sokat veszítenek miatta, de a legtöbbet sajnos az örökbefogadásra váró gyerekek.”

Hollywoodban sem ritka az örökbefogadás. Az alábbi galériában olyan sztárokat gyűjtöttünk össze, akik adoptálták gyermeküket: