Ők voltak a 2000-es évek elején azok a férfiak, akik nagyjából David Beckham labdarúgó-karrierjével párhuzamosan lettek ismertek, és akik heteroszexualitásuk ellenére úgy viselkedtek és úgy néztek ki, ahogy a szélesebb közvélemény szerint a homoszexuálisok szoktak.

Ez a cikk nem a homofóbia rögös és gusztustalan útjával fog foglalkozni, hanem azzal a jelenséggel, ami a metroszexuálisokkal masírozott be végérvényesen a mainstream férfiéletbe: a piperkőcséggel. A jelenség persze nem volt teljesen új, Rómától Versailles-ig mindig voltak férfiak, akiknek sem a heteroszexualitásához nem fért kétség, sem ahhoz, hogy órákat képesek tollászkodással tölteni. De ez a páváskodás sokáig arisztokrata hóbort volt, a köznép fiúgyermekeinek se ideje, se pénze, se kedve nem volt ilyen úri hobbikhoz.

A metroszexuálisok eljövetele – egyáltalán: a metroszexuális szó beszivárgása a mindennapokba – viszont egy olyan új korszak hajnala volt, amelyben már a legkeményebb dokkmunkáskocsmákban sem verték meg azonnal a kontúrosra nyírt szakállat viselő és szemránckrémet használó férfiakat. Jó, a szemránckrémért csak azért nem, mert az nem látszott a félhomályban, de nyilván világos, miről beszélünk.

Szintén a 2000-es években kezdett felfutni, hogy aztán mára érje el a csúcspontját a firenzei Pitti Uomo-kiállítás. Ez eredetileg egy férfiruha-szakvásár volt, de ma már a szakmaiság háttérbe szorul a reneszánsz toszkán díszletek közt magukat illegető férfiak mögött. Ha esetleg valakinek nem ugrik be egyből, miről is van szó: ezek azok a hihetetlenül ápolt arcszőrzetet és zakójuk zsebében az utolsó gyűrődésig megkomponált díszzsebkendőt viselő férfiak, akiknek na ugye, hogy már te is találkoztál a fényképével.

Nem vagyunk mindannyian David Beckhamek, és közülünk csak kevesen éreznek ellenállhatatlan vágyat arra, hogy minden évben néhány napot michelangelói díszletek között töltsenek streetstyle-fotósok gyűrűjében. Az viszont tagadhatatlan, hogy egyetlen generáció alatt egészen radikálisan megváltozott a férfidivat, az öltözködéstől a bőrápolásig. Férfimagazinok bőrápolási tippekkel – apád ilyenkor csak kétségbeesetten pislog.

Két oka van annak, hogy ilyen gyorsan ilyen radikálisan megváltozott a férfiak külseje és kellékei. Természetesen ugyanaz a két ok, ami úgy általában is a világ jelentősebb eseményei mögött áll: a pénz meg a nők. Nem is kellett olyan nagyon ravasz üzletembernek lennie annak a bátor újítónak, aki felismerte, hogy ha férfiaknak el lehet adni autókat, motorokat, kütyüket és még ezer dolgot, amire valójában nincs is olyan nagy szükségük, akkor biztosan hajlandóak lennének az öltözködésükre és úgy általában a kinézetükre is költeni. Csak arra kellett rájönni, hogy lehet őket erre ráébreszteni.

David Beckham, aki, bár ez itt mellékszál, focistának azért nem volt korszakalkotó, ebből a szempontból épp jókor érkezett. Az ő segítségével lehetett elhitetni több milliárd férfival Kínától Kolumbiáig, hogy egyáltalán nem „buzis” dolog az ápolt arcbőr, és a nőket nemhogy nem taszítja, hanem kifejezetten vonzza az a hím, aki hetente új frizurával jelentkezik. A reklámok persze ezúttal sem bontották ki az igazság minden szeletét, de hogy hatékonyak voltak, az nem vitás. Egymilliárd férfiaknak eladott hajbalzsam nem tévedhet.

Az üzenet tehát már legalább egy évtizede tökéletesen célba talált. Innentől kezdve a férfiaknak már cseppet sem kellett szégyenkezniük a piperkőcségért, és csak azt kellett eldönteniük, hogy meddig hajlandóak elmenni a skálán, amelynek a kiindulópontja valahol egy favágónál, a másik vége pedig Elton Johnnál van. Favágót mondtam? Akkor elnézést. Gondolom, mindenki emlékszik, hogy a metroszexuális trend után 2-3 évvel megkaptuk a nyakunkba a lumberszexuálisokat is, akik a klasszikus morcos favágó-esztétikát modernizálták, márkás kockás ingekkel és olyan bozontos, ápolt szakállakkal, amilyeneket az aradi vértanúk tablóján is ritkán találni.

A férfiak nagy-nagy szerencséjére mire őket elérte a piperkőcség, az emberiség egy másik jól behatárolható csoportja már évezredes tapasztalattal rendelkezett ezen a területen, csak el kellett lesni, ők hogy kezelik a helyzetet. Igen, már megint a nőkről van szó. A csillagok különös együttállásának köszönhetően a férfiaknak meg a nők meglesésében volt évezredes tapasztalata David Beckham eljövetelekor, így nekik sem kellett nagyon megerőltetniük magukat a hasznos leckékért.

Ezekben az évezredekben férfiak milliárdjai röhögtek teli szájjal a minden divathóbortot túl komolyan vevő nőkön, akiknek ráadásul még se az anyagi lehetőségeik, se az ízlésük nem volt meg ahhoz, hogy tényleg mindig tökéletesen naprakészek és szépek legyenek. És ha
a nők nagy részének nem sikerült, akkor a férfiaknak sem fog. Akinek nincs meg az a szerencséje, hogy egy jómódú észak-olasz férfi anyagi lehetőségeivel és ízlésével született, az minden bizonnyal jobban teszi, ha nem igyekszik minden áron divatosnak és piperkőcnek lenni. Amit szabad Jupiternek, és Jupiter itt Gianni Agnelli, a FIAT legendás elnöke és a 20. század minden bizonnyal legstílusosabb férfija volt, azt nem szabad a kisökörnek, aki meg itt te vagy.

De ne vicceljük el teljesen: a harc a túlélésért, a sikeres párválasztásért valamennyi piperkőcséget meg fog követelni a részedről. Nem vagy te olyan gazdag, hogy akkor is tapadjanak rád a nők, ha abban a lefingott tréningnadrágodban jársz nyilvános helyekre, amiben egyébként otthon a legjobban érzed magad. Visszafogott elegancia, klasszikus alapdarabok, ápolt külső és a többi – itt az ideje elkezdeni női magazinokat olvasni, tele vannak minden férfi számára hasznos jó tanácsokkal.