Josh Davis egyszer-kétszer megreformálta a hiphop műfaját. Ott volt a plunderphonics stílus születésénél (a Guinness-rekordok könyvébe is bekerült, mint az első, kizárólag hangmintákból készült album alkotója), több száz producerre volt jótékony hatással, dolgozott együtt Cut Chemisttel és az UNKLE-lel, 30 éves pályafutása során azonban mindössze három stúdiólemezt jelentetett meg saját neve alatt, így érthető, miért karikáztuk be pirossal az új anyag megjelenésének napját.

Az első, teljes mértékben instrumentális, legfőképp a jazz, a triphop és az intelligens elektronika fúziójára épülő korong akár egy kócos professzor túlórája kedvenc kémcsöveivel egy dohos laborban. Egyaránt emel a mennyekbe és ránt le egészen a pokol legmélyebb bugyráig – a Juggernaut erőszakossága például öncélúbb, mint egy stroboszkópként villódzó japán harci mangafilmé. Egy varázslatos mozi, ami az utazásra hegyezi ki önmagát, és csak elvétve, pillanatokra szalad száznyolcvannal kátyúba.

Amikor azt hisszük, már túl vagyunk a varázslaton, még vár ránk egy teljes értékű album, amely nemcsak a hiphop aranykorát idézi, de a műfaj királyai majdnem teljes létszámban felsorakoznak rajta. Itt van NAS, Pharoae Monch, a De La Soul, Ghostface Killah, Lateef, Run The Jewels, Pusha T és Inspectah Deck is. A kiváló alapokra még az Interpol-frontember Paul Banks és a Future Island-énekes, Sam Herring is beugrik egy-egy vokálra, utóbbi egy kedves popdalban.

Ez a másfél óra megérdemli, hogy albumként hallgassuk végig, akármilyen ajánlatokkal igyekeznek megakadályozni ezt a streamszolgáltatók vehemens algoritmusai.