Hogyan kiáltott ki a férjem a család bűnbakjának

házasság,őszinteség,bűnbak
Forrás: Getty Images

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel!

A

A megismerkedésünk pillanatától egy nagyon komplikált családi dinamika kellős közepén találtam magam, és nem volt könnyű kimászni belőle. Klaudia története.

19 évesen ismertem meg Dávidot, aki akkortájt egy alternatív rockbanda frontembere volt, és az anyjával és a kisebb testvéreivel élt együtt (az apja évekkel korábban elhagyta a családot). Szerelem volt első látásra, én naiv, tapasztalatlan teremtés voltam, Dávid pedig rajongó, szenvedélyes típus. Természetesen még nem voltam elég érett ahhoz, hogy bonyolult kapcsolatokat elemezzek, azt azonban rögtön megéreztem, hogy Dávid és az anyja között érdekes feszültség vibrál. Mari a többi gyerekkel, a tízéves Laurával és a tizenkét éves Danival gyengéden bánt, az akkor húszéves Dáviddal azonban távolságtartóan viselkedett: ha egymáshoz szóltak, mindketten sajátos, ironikus hangnemet ütöttek meg a másikkal szemben. Én fiatal voltam és nagyon félénk, félúton a gyereklét és a felnőttség között. Ha látogatóba mentem a családhoz, kötelességtudóan érdeklődtem a hogylétük felől, de a vacsorákon általában hallgattam, mint a csuka, és paprikavörös lettem, amikor Laura megkérdezte, mik azok a fura valamik az arcomon (pattanások). Utólag el kell hát ismernem, nem lehettem túl szórakoztató társaság, talán még utálatosnak is gondolhattak.

Olvasd el ezt is!

Dávidot és engem nemsokára felvettek az egyetemre, összeházasodtunk, és több barátunkkal közösen albérletbe költöztünk. Egy idő után feltűnt, hogy a férjemet egyre kevésbé érdekli a családja. Nem látogattunk haza a kertvárosba, nem találkoztunk velük egy kávézóban, kihagytuk a családi eseményeket. Mari néha üzenetet hagyott a fiának, de Dávid sose hívta vissza, és amikor én vettem fel a telefont, a férjem integetett, ne áruljam el, hogy ott van. Rákérdeztem, miért nem akar beszélni az anyjával. Láttam, mennyire kényelmetlen neked ez a sok családi dzsembori, mondta. Nem akarlak kitenni hasonló helyzeteknek.

Nem értettem a dolgot. Valóban feszengtem, de soha egy árva szóval nem céloztam rá, hogy ne találkozzunk a családdal, sőt, eszembe se jutott. Amikor beszélgetni kezdtünk – én erőltettem a témát-, lassan rájöttem, Dávid valójában arra féltékeny, hogy a kisebb testvérei mellett ő mindig kevesebb figyelemben részesült. Eszembe jutott egy sor emlékkép, amik fölött korábban elsiklottam: Mari lazán fizette Laura angol tanfolyamát vagy Dani cserkésztáborát, arra azonban állandóan megjegyzéseket tett, hogy Dávid miért foglalkozik zenével, miért pazarolja az idejét koncertekre. Alig támogatta anyagilag, viszont folyamatosan kritizálta és gyakran a sértővel határos megjegyzéseket tett rá.

Nemegyszer hallottam a saját fülemmel - véletlenül, Dávid azt hitte, nem vagyok otthon -, hogy a férjem rám hivatkozva utasít el közös szülinapozást, karácsonyt, húsvétot.

Majdnem egy évig szótlanul tűrtem ezt, sajnáltam a férjemet, amiért kevés szeretet jutott neki, de egy idő után már nagyon zavart, hogy rám hárítja a felelősséget. Kérlek szépen, ne használj bűnbaknak, mondtam neki. Nem használlak, válaszolta zavartan, de látszott rajta, hogy a gondolat nem új számára sem. Mi lenne, ha írnék anyukádnak egy e-mailt, kérdeztem óvatosan. Valahogy rendbe kéne tenni ezt a dolgot köztetek. Legnagyobb meglepetésemre beleegyezett.

Igyekeztem tapintatos lenni és elkerülni a vádaskodást. Egy szót sem írtam a levélben az utólag felismert családi hierarchiáról. Csak azt részleteztem Marinak, hogy engem mennyire bánt, amiért nem találkozunk gyakrabban, és szeretném, ha a jövőben ez megváltozna.

A válasz utólag nézve egyáltalán nem volt meglepő, elvégre a férjem mindig engem jelölt meg okként, amiért majdnem egy teljes évig kihagyta a családi rendezvényeket. Mari két és fél oldalas levélben válaszolt, ami hemzsegett a vádaktól. Megírta, hogy Dávid testvérei rendszeresen panaszkodtak neki, amiért én soha nem beszélgetek velük, nyilvánvaló tehát, hogy mindig is utáltam őket. Rossz hatással vagyok Dávidra, aki társasági lény volt, de mesteri manipulációs technikámnak köszönhetően most elfordult a szüleitől, a barátaitól, a zenekarától (sic!). Nem akarok osztozni rajta, csak magamnak akarom megtartani, ez pedig beteges dolog.

Még aznap este beszéltem Dáviddal és megkértem, tisztázza a dolgokat az anyjával. Őszintének kell lenned hozzá, mondtam, mert én egy percig sem vállalom tovább az áldozati bárány szerepét. Engem használtál, hogy megvédd magad a családodtól, én pedig egy évig elfogadtam, de most már látom, hogy hatalmas hiba volt. Ezt a kellemetlen és zavaros helyzetet csak te tudod megoldani.

Öt év telt el a beszélgetésünk óta. Dávid azóta sem beszélt nyíltan az anyjával, de arra rávette magát, hogy legalább a telefont felvegye, és évente kétszer-háromszor meglátogassuk őket. Mari soha nem hozta szóba az e-mailt, amit küldött, sőt, az első találkozáskor kifejezetten zavarban volt, és ez kezdte kiegyenlíteni a köztünk lévő különbségeket.

Laura és Dani már nagyok. Szívesen megbeszélik velem a kamaszproblémáikat, velük minden rendbe jött. Marival kicsit távolságtartó a viszonyunk, de a levélváltás után többé már nem kezelt kisgyereknek, se bűnbaknak. A fiával nem sokat változott a kapcsolata, de talán egyszer majd az is rendeződik. Ha pedig nem, elfogadom így is, csak engem ne hibáztasson senki többé olyasmiért, amit nem követtem el.

Tovább olvasok
Kép
Dobozban altatta újszülött babáját a barátnőm – megkérdeztem, miért

A barátnőm fiai életük első pár hónapjukat egy papírdobozban töltötték. Egy nagyon szép darabban, de mégis egy papírdobozban. Megkérdeztem, hogy miért.

Kép
„Amíg anya ilyen csúnya tablettát szed, neked nem lesz kistestvéred!”

Beszólnak. Kommentálják a legbelsőbb magánügyeidet. Akár a gyerek előtt is.

Kép
Vihetjük az újszülöttet levegőre? Ezt mondja a gyerekorvos:

Jó dolog összebújni egész nap az újszülöttel és a biztonságot nyújtó négy fal között lenni, ismerkedni, kiélvezni az első, közös időszakot. Ám pár nap után az újdonsült anyukáknak is elkezd hiányozni a levegő, hogy elmenjünk valahova otthonról. De vajon ki lehet egy pár napos/hetes újszülöttel már mozdulni?

Kép
7 szobanövény, aminek szinte semmi fényre nincs szüksége

Elfogyott a hely az ablakban? Vagy épp olyan helyiségbe is raknál növényt, ahol nincs ablak, ergo természetes fény sem? Nem baj, mert most mutatunk pár olyan szobanövényt, akik gyakorlatilag fény nélkül is vígan elélnek.

Kép
Meddőnek nyilvánították, pedig egészen hétköznapi módon kezelhető volt a baja

Akár a kivizsgálásnál, akár a sokadik lombiknál tartunk, a babatervezés nehézségei alaposan igénybe veszik testünket és lelkünket egyaránt. Néha reményt és eltökéltséget mozgósítanak bennünk, máskor dühösek leszünk magunkra, a párunkra és az egész világra. A testünkre pedig egyre inkább ellenségként kezdünk tekinteni, amiért nem azt teszi, amit elvárnánk tőle. Így volt ez Barbinál is.

Kép
Napi horoszkóp szeptember 26.: a Nyilasok az árral sodródnak, a Bakoknak éberségre van szükségük

Hétvégén sem érdemes kihagynod a horoszkópod, izgalmas üzeneteket tartogatnak ugyanis az egyes csillagjegyek!

Kép
Évekig nem szeretkeztünk a feleségemmel… de aztán újra egymásra találtunk

Hosszú és fájdalmas volt a küzdelem, de megérte. István elmeséli, hogyan találták vissza az intimitáshoz hosszú évekig tartó szexmentes időszak után.

Kövess minket

ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin
ÉVA Magazin

Előfizetés

Weboldalunkon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy jobban megismerjük a felhasználói viselkedést és érdeklődést, valamint ezek segítségével személyre szabjuk és javítsuk a reklámokat. Weboldalunk használatával ezen feltételeket ön automatikusan elfogdja. További információkat az adatkezelési tájékoztatóban olvashat.
Megértettem