Nem mindegy, hogy a kamasz dühös vagy bosszús, nyugtalan. Ha az utóbbi, akkor a jövővel kapcsolatban szorong vagy aggódik. Ha az előbbi, akkor valami olyanon hergeli magát, ami már megtörtént vagy nem úgy történt, ahogy szerette volna. A düh és a nyugtalanság együtt is előfordulhat, vagy a düh lehet a nyugtalanság eredménye is.

Miért olyan dühös a kamasz?

A tinédzserévek tele vannak szorongással, frusztrációval, félelemmel és csupa olyan érzésekkel, amik a kamaszkori nyugtalanság alá sorolhatók. Sok kamasz nem tudja, hogyan dolgozza fel ezeket az érzéseket, így ezek dühként törhetnek felszínre. A kamaszkori hormonális változások robbanékonnyá teszik a tiniket: inkább kinyilatkoztatnak, mintsem megfontolnának dolgokat. Ez azonban azért is van, mert a prefrontális kéreg, ami az agynak az érvelésért, tervezésért és döntéshozásért felelős része, még nem fejlődött ki teljesen náluk, így az érzelmeik általában felülírják a racionális gondolataikat.

A helyzetük sem könnyű, hiszen egy csomó mindent kell menedzselniük: az iskolát, a házi feladatot, a tanításon kívüli elfoglaltságaikat, a folyton átalakuló barátságaikat és kapcsolataikat, a közösségi médiát, talán még diákmunkát is, és fontos döntéseket kell hozniuk az életükről, például hogy hová felvételizzenek középiskola után. Mindez nagyon nyomasztó lehet.

Könnyen kikelhetnek magukból amiatt is, mert úgy érzik, nem értik meg őket, vagy mert nem alszanak eleget, vagy mert önállóbbak szeretnének lenni. Ahogy egyre idősebbek lesznek, egyre nagyobb függetlenségre vágynak, így a kéretlen tanácsokkal, utasításokkal, ellenőrizgetésekkel csak még jobban feldühítjük őket.

Amúgy a düh önmagában nem rossz dolog

Még akkor sem, ha ezt nem így éljük meg, amikor a kamasz gyerekünk éppen ránk zúdítja. A düh természetes emberi reakció, egy üzenet arról, hogy a kamasz úgy érzi: valamilyen szükséglete veszélyben van. Lehet, hogy nem érzi magát biztonságban, vagy magányos, megbántott, tehetetlen. Nem a düh a probléma, hanem ahogy kifejezi: a düh érzelem, az agresszió viselkedésmód. Nagy különbség van aközött, hogy valaki csak kiabál vagy tör-zúz dühében, és aközött, hogy beszél arról, ami dühíti és így szép lassan átrágja magát rajta. Az a cél, hogy az utóbbi gyakrabban forduljon elő, mint az előbbi.

Ha a kamasz nem tudja a dühét kontrollálni, az már természetesen nem sorolható a normális kategóriába: a kábítószerhasználat, az öncsonkítás, a folytonos, mindenkivel szembeni düh azt jelzi: itt az ideje, hogy szakembert keressetek fel.

A düh mentális zavarokkal is együtt járhat: bipoláris zavarral, depresszióval és kábítószerhasználattal is együtt járhat. Ilyenkor pszichiátert kell felkeresni, hogy segítsen a kamasznak.

A düh tipikus megnyilvánulásai esetén azonban szülőként is tehetsz néhány dolgot, hogy csökkentsd a kirobbanások gyakoriságát.