Amikor a neten bóklászunk, közvetlenül nem szennyezzük ugyan a környezetet, de mivel tevékenységünk energiát igényel, indirekt módon mégiscsak hozzájárulunk az üvegházhatású gázok kibocsátásához és a bolygó fölmelegedéséhez. Az a tömérdek számítógép, amely az internetes oldalakat, képeket, videókat és a gondtalan böngészéshez szükséges egyéb fájlokat tárolja (ezeket szaknyelven szervereknek nevezik), működés közben rengeteg villanyáramot eszik. Ez a fogyasztás persze szétterül a földgolyón, és eloszlik a sok százmillió felhasználó közt, de összesítve mégis komoly környezeti terhelést okoz. Pontos nagyságát nem könnyű megállapítani, mivel az internetes cégek általában nem kötik az orrunkra villanyszámlájukat, és még azt is titkosan kezelik, hány szerverük, adatközpontjuk van, nehogy a versenytársak stratégiai információkhoz jussanak. Mindenesetre a számítógépes iparág környezeti terhelése ma már eléri a légiközlekedését, és ebből tetemes rész jut az internetre, amelynek „ökológiai lábnyoma” évről évre mintegy tíz százalékkal nő. Becslések szerint az internettel kapcsolatos évi szén-dioxid-kibocsátás 2020-ban meghaladhatja az 1,4 milliárd tonnát!

A narancslé drágább
Mielőtt elborzadnánk ettől a számtól, nézzük az érem másik oldalát. Bármit csináljunk, az energiába kerül – a puszta létezés is. Az emberi test napi energiaszükséglete 8000 kJ (kilojoule) körül van. A Google szakemberei kiszámították, hogy ha szerverapparátusuk fogyasztását lebontják egyetlen keresésre, nagyjából 1 kJ jön ki – ez annyi energia, amennyit szervezetünk röpke tíz másodperc alatt eléget. Ennél is beszédesebb, ha a szén-dioxid-egyenérték alapján végzünk egy kis összehasonlítást. A Google kalkulációja szerint egy keresés 0,2 gramm szén-dioxid-kibocsátással egyenértékű – egy pohár narancslé előállítása ezerszer, egy sima sajtburgeré pedig akár húszezerszer ennyibe is belekerülhet! Ráadásul anetezés, miközben energiát fogyaszt, saját magánál sokkal energiaigényesebb tevékenységeket vált ki. Az internet adatgyűjtő és kommunikációs lehetőségei rengeteg utazástól megkímélnek bennünket (és persze túlmelegedéstől sújtott bolygónkat is). Egy autóút alatt kilométerenként több mint 200 gramm szén-dioxidot pöfögtetünk a légkörbe – ezer Google-keresés kell ahhoz, hogy a számítógép előtt ülve összehozzunk ennyit. (És ne felejtsük el, hogy autózás közben egyéb káros anyagok is kerülnek a levegőbe.) Amikor tehát a virtuális térben intézzük ügyeinket, nemcsak fákat mentünk meg akivágástól, de a postai levelek tényleges mozgatásával járó energiát is megtakarítjuk, vagyis duplán jót teszünk a világgal.

Edison is segít
Mindebből persze nem következik, hogy ne kéne figyelnünk számítógépes tevékenységünk „ökológiai lábnyomának” csökkentésére. Ne járassuk fölöslegesen a számítógépet, és használjuk ki azokat a beállítási lehetőségeket, amelyeket az operációs rendszer kínál a PC energiagazdálkodásának javítására. Ha pedig még zöldebbé akarjuk tenni a gépet, averdiem.com/edison.aspx címről töltsük le az Edison nevű, egyszerűen használható, ingyenes programot, amellyel napszaktól függően megtervezhetjük PC-nk legtakarékosabb energiagazdálkodási sémáját.

Szöveg: Móray Gábor, FOTÓ: safa

Ez a cikk Milyen zöld az e-mail címmel, az Éva magazin 2010. szeptemberi számában jelent meg. Minden jog fenntartva.