Természetes, hogy idővel változik a kultúránk, más szokásokat alakítunk ki, miközben egyes hagyományok feledésbe merülnek. A dédszüleink még egészen másként várták az ünnepeket, és olyan szokásaik voltak, amikről ma már nemigen hallani.

Karácsonyi köszöntés

A karácsonyi köszöntést mendikálást pászlizásnak, angyali vígasságnak, kántálásnak, valamint kóringyálásnak is hívták, és bár mindegyik egy kicsit másmilyen, a céljuk ugyanaz: Jézus születése alkalmából köszöntötték a falu lakóit, és jó kívánságokat mondtak.

A mendikálás elnevezés a koldulás szóból ered, ami a népi hagyományokban a kéregetést jelentette. A gyerekek rendszerint napközben, a fiatalok később, a férfiak pedig este jártak házról házra, miközben énekeltek, és cserébe ajándékot kaptak. Természetesen, nem nagy ajándékokra kell gondolni: jellemzően süteménnyel, némi aprópénzzel vagy dióval hálálták meg a háziak, hogy köszöntötték őket.

Ostyahordás

Vidéken sok helyen élt a szokás, miszerint a kántortanító minden családnak ostyát küldött a gyerekekkel. Cserébe kolbászt, hurkát, lisztet és babot kapott, a gyerekeket pedig almával, aszalt gyümölccsel és egy kis pénzzel jutalmazták. Az ostya fontos része volt a karácsonyi vacsorának, amit leggyakrabban mézzel együtt fogyasztottak.

Az ostya morzsája sok helyen belekerült a karácsonyi morzsába is. A karácsonyi morzsa minden jellegzetes karácsonyi ételből tartalmazott egy kis morzsát, maradékot, amit félretettek, és megőriztek, és – mivel mágikus erőt tulajdonítottak neki – évközben emberi, valamint állati betegségek esetén felhasználták gyógyításra.

Vesszőhordás

Karácsony előestéjén a pásztorok is járták a házakat, és vesszőket vittek magukkal. A vesszőkből a háziasszonynak kellett húzni, rendszerint annyit, ahány kijáró állata volt. Egyes helyeken az állatokat suhintották meg ezekkel a vesszőkkel, máshol az állatokat őrző pásztorokat, hogy a következő évben egészségesek legyenek a jószágok. Némely helyeken ezeket a vesszőket aprószenteknek hívták, amikért cserébe bort, kenyeret, pénzt adtak a pásztoroknak.

Betlehemezés

A betlehemezés az a népi hagyomány, amiről a legtöbben hallottunk már, és sok helyen még ma is él. A kis Jézus születéstörténetét megelevenítő betlehemezés főszereplői a pásztorok, közülük kitűnik a nagyothalló öreg pásztor, aki folyamatosan félreérti azt, amit az angyal mond neki Jézus születésértől, ezzel teremtve számos humoros helyzetet.

A férfiak, gyerekek jászollal vagy templom alakú betlehemmel járták a házakat, és énekelve, történeteket mesélve elevenítették fel Jézus születését. A betlehemzés egyes helyeken a szálláskereséssel kezdődött, ami József és Mária menedékkeresésére utal közvetlen Jézus születése előtt.

Regölés

A betlehemezőket a regősök váltották fel december 26-án, és egészen újévig járták a házakat. Az újévhez már régen is sok bőségteremtő, szerencsehozó szokás kapcsolódott, a regölés is ezt a funkciót töltötte be. Különböző mondókákat, köszöntéseket, énekeket adtak elő a házaknál, amiktől bő termést, sok pénzt és házasságot vártak a lakók. Regölni általában a fiatal felnőtt férfiak jártak, láncos bot és köcsögduda kíséretében, és a regölésért cserébe kisebb-nagyobb adományokat kaptak.

Galériánkban 10 bizarr karácsonyi hagyományt hoztunk a nagyvilágból!