Igazi szupergyümölcs

A dió tulajdonképpen egy olyan gyümölcs, amely víz helyett sok fehérjét és zsírt tartalmaz. Maga zsírtartalmát azonban 85 százalékban „hasznos” zsírok, telítetlen zsírsavak teszik ki, amelyek jót tesznek a szívnek, csökkentik a koleszterinszintet és az inzulinrezisztenciát. A dió emellett számottevő Omega3-forrás is, aminek köszönhetően még hatékonyabban járulhat hozzá a különböző szív- és érrendszeri betegségek megelőzéséhez. Magas antioxidáns-tartalma miatt pedig a különböző daganatos megbetegedések kialakulásának megelőzésében lehet jelentősége. Természetesen, mint minden gyümölcs, a dió is telis-tele van vitaminokkal és ásványi anyagokkal, amelyeknek jótékony hatásait köszönheti. A-, C-, E-, és B-vitaminokban gazdag, emellett többek között magnézium, cink, kalcium, folsav, vas és szelén található benne. A dió ezen beltartalmi értékei miatt segít a vérképzésben, kiváló szívizomgyengeség ellen, és hozzájárul az immunrendszer maximális működéséhez is. Remek ellenszere a magas vérnyomásnak, fogyasztása segíti a memória működését. Emellett a dió szuper rostforrás, támogatja az agyműködést, és növeli a koncentrációképességet is. Gyermekek számára vérszegénység ellen, valamint a csontnövekedés elősegítésére alkalmazható. Magas kalóriatartalma miatt azonban érdemes figyelni, hogy mennyit eszünk belőle: 100 gramm dió több mint 600 kalóriát tartalmaz. Ezzel együtt napi 3-5 dióbél elfogyasztása ajánlott, mert ez a mennyiség már hozzájárul egészségünk megőrzéséhez.

Hogyan tároljuk, hogy finom maradjon?

Az érett, meg nem tört diótermés akár egy évig is tárolható hűvös, jól szellőző helyen. A tisztított dióbél azonban hajlamos az avasodásra, ezért érdemes vászon- vagy papírzacskóban tárolni, mihamarabb felhasználni, illetve lefagyasztani. A dió sokoldalúan felhasználható, leggyakrabban sütemények kedvelt töltelékeként használjuk, de leveléből, héjából és a dióbélből tea is készülhet. A dió gyógyhatásai így megmaradnak, kifejezetten pirítani azonban nem szabad, mert úgy elveszíti a hatékonyságát, és beltartalmi értékei is csökkennek. Hidegen sajtolt olaja kitűnően passzol salátákhoz, levesekhez, mártásokhoz. A dió nagyszerűen illik a sajtokhoz is, akár nasiként, akár egy vacsora lezárásaként is érdemes így megkóstolni. Igazi különlegesség a cukorszirupban eltett zöld dió vagy éppen a belőle készített zöld dió lekvár, amely például májpástétomokhoz lehet izgalmas kiegészítő.

Tudtad?

Egyes tudósok szerint már Kr. e. 9000, mások szerint Kr. e. 7000 táján már fogyasztottak diót az emberek. Magyarországon a dió őshonosnak számít – egyes krónikák úgy tartják, már honfoglaló őseinknek is nagy kedvence volt.

Egy kis bejglitörténelem

Néprajzkutatók szerint a karácsonyi ünnep arról szól, hogy a következő esztendő bőségét elősegítsék az emberek. Ez az oka annak is, hogy a legtöbb családban hagyományos karácsonyi menüt készítenek. Nem véletlen az sem, hogy a bejgli hagyományosan mákos, illetve diós töltelékkel készül.

Ezek a jókívánságok, szerencsét hozó jelképek nagy jelentőségűek voltak a karácsonyi ünnepek idején. Maga a bejgli eredete többféle hagyományra vezethető vissza. Egyes források szerint a bejgli alapját egy 14. századi sziléziai kalácsfajta adja, míg más források szerint örmény eredetű sütemény. Hazánkban a 19. században terjedt el. Czifrai István Magyar nemzeti szakácskönyvében 1830-ban “Posonyi finom mákos kaláts” néven szerepelt. A németes hangzású név valószínűleg az osztrák-magyar monarchia hatására terjedt el a hazánkban.

Az elnevezés alapja a jiddis eredetű beigl szó, amelynek osztrák átvétele a beugel, ami a német beugen (meghajlít) szóból született. A beigl patkó alakú sütemény volt, amely leginkább a pozsonyi kiflire hasonlított. A bejgli és a pozsonyi kifli rokonsága azonban vitatott. Egyes források szerint Pozsonyban 1559-ben kezdték el készíteni a diós és mákos pozsonyi kiflit. Mások szerint egy cukrász készítette a gyerekek számára a mákos tekercs kicsinyített változataként. Ami azonban minden bejgliben közös, hogy hagyománya régre nyúlik vissza és a mákos, illetve a diós változata a legnépszerűbb. Régen a bejglisütés egész napos program volt: megtörték a diót, majd ledarálták a mákot és a diót, meggyúrták és kinyújtották a tésztát, végül megsütötték a tekercseket. Ma már kevesebb idő jut erre, de a bejgli továbbra is élő hagyománya a karácsonyi ünnepkörnek.

Ha mindezek ellenére mégsem a bejgli mellett döntünk, számos diós karácsonyi édességet választhatunk. Gondoljunk a zserbóra, vagy akár egy isteni diós gubára, mazsolával vagy aszalt gyümölcsökkel!

Forrás: Európai Friss Csapat – Az ízek ereje program

Ha idén valami gazdaságos karácsonyi menüt készítenél, hoztunk neked egy pontosan ilyen menüsort!