Az advent a keresztény kultúrkörben a karácsony napját, vagyis december 25-ét megelőző negyedik vasárnaptól, mely Szent András napjához a legközelebb esik, egészen a karácsonyig számított időszak. Ennek tekintetében az advent első vasárnapja mindig november 27. és december 3. közé esik. A karácsonyi ünnepkör advent első napjával kezdődik, és vízkereszt, vagyis január 6. napjáig tart. Ezentúl az egyházi újévet is advent első vasárnapjától számítjuk.

Honnan ered az advent?

Az advent szó az „Adventus Domini” latin kifejezésből ered, ami tulajdonképpen az Úr eljövetelét jelenti, mely a karácsonyt megelőző várakozásban, majd Krisztus eljövetelében teljesedik ki. Azonban eredete nem kizárólag a keresztény hagyományokra vezethető vissza, sokkal inkább a pogány és a keresztény hagyományok egybefonódására. Így ahhoz, hogy pontosan értsük az advent eredetét, a pogány vallási szokásokig kell visszanyúlni.

A pogány vallások sajátossága volt, hogy természeti jelenségekhez szabták az életet, így a napfordulóknak jelentős szerepet tulajdonítottak. A politeista vallások tisztelték a természetet, és szentül hitték, hogy a termés, a jólét mind különböző istenek jóakaratától függ. A téli napforduló az év legsötétebb időszaka, ilyenkor az egykori pogány vallások a nap születését várták, így hagyomány volt, hogy ezt az időszakot a megtisztulásnak, böjtnek szentelték.

Köztudott, hogy a pogány vallásoknak számos hagyománya összevonódott a kereszténység liturgiáival, így egyértelműen megtalálhatjuk ennek a nyomait az adventi hagyományokban is. Annak idején a keresztelőket vízkeresztkor, január 6-án tartották, az előtte levő hetek pedig hasonlóképpen az előbb említett hagyományhoz, böjttel, megtisztulással töltötték azok, akik a keresztelésre készültek. Ez egyfajta előkészület volt az új életre, ami Krisztusban várt rájuk. Az ezt megelőző időszakot egészen a 20. század közepéig böjtölés követte, azonban jelenleg már nincs ilyen előírás, ám továbbra is ajánlott a csend, a megnyugvás és a Biblia olvasása a híveknek.

A lelki megtisztuláshoz szükséges volt, hogy hajnali misékre járjanak az emberek, így jellemző volt, hogy a sötétségben, hidegben együtt mentek a misére, várva a hajnalt, mely elhozza a világosságot. Ezt egyes feltételezések a népi énekekből ismert „hajnalban nyugvó Mária” szimbólumával azonosítják, azonban mások úgy vélik, hogy ez a jelkép szintén Krisztus megszületése körüli várakozást szimbolizálta.

Honnan ered az adventi koszorú?

Az adventi koszorú ősét 1839-ben Johann H. Wichern, német evangélikus lelkész készítette el, ennek hatására épült be a köztudatba. Ugyan Wichern még 24 gyertyát gyújtott meg a koszorún, ma már a szokások szerint advent vasárnapjain gyújtunk meg egyet-egyet, így összesen négy gyertya került meggyújtásra. A világító gyertyák számának növekedése azt a fényt szimbolizálja, amit Krisztus hozott el a világba.

Külön érdekesség, hogy a magyar pogány vallásosság szimbólumrendszerében a koszorú a fény megjelenését, és a szűztől való születést jelképezte, ez pedig egészen egyértelműen alátámasztja a római katolikus vidékeken egykoron rendkívül erősen jelenlevő Szűz Mária-kultuszt, melynek lényege, hogy tulajdonképpen Mária egyfajta közvetítővé lép fel Jézus és az emberiség között. Ebben az érdekesség szimplán az, hogy az eredeti Biblia nem tulajdonít ilyesfajta „isteni” szerepet Máriának, kizárólag Jézus földi édesanyjaként tesz róla említést.

Jézus karácsonykor született?

Szintén érdekesség, hogy Jézus születésének időpontja nem valószínű, hogy december 25-re esett. Ezt pedig onnan tudhatjuk, hogy a Biblia azt írja, hogy a „Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett” – miután Júdeában szintén hideg volt a téli időszakban, így nem valószínű, hogy valóban ekkor ültek volna kint a pásztorok a hidegben. Ezentúl, mint a Bibliából megtudjuk, Mária és József egy népszámlálás oka folytán mennek fel Betlehembe, és szintén nem valószínű, hogy ilyen kellemetlen időjárásba kényszerítette volna Augustus császár az alattvalóit arra, hogy elmenjenek a népszámlálásra. Tehát a téli születés ugyan nem valószínű, az egyház mégis december 25-ét jelölte ki erre a jeles napra. Ez pedig különösen érdekes, ugyanis december 25-e eredetileg pogány ünnep volt, ezen a napon ünnepelték a Napisten sötétség felett aratott győzelmét. A zsinati atyák azonban úgy vélték, hogy miután Jézus legyőzte a sötétséget, így ennek a pogány kultusznak egyfajta megkeresztelése volt az, hogy Jézus születésének napjának nevezték ki.

Az évek során ez a vízkereszt előtti megtisztulási szakasz lett advent időszaka, mikor is szállást készítettek a kisdednek, aki minden évben elhozza a világosságot a földre. Ezentúl pedig ez lett a lelki megtisztulás időszaka, mikor is a bennünk rejlő békét kutatjuk, annak érdekében, hogy méltó helyre érkezzen a Megváltó, hiszen a hagyomány szerint minden hivőnek szállást kell adnia a kisdednek, be kell fogadnia a szívébe őt, így válva a lelkünk a Messiás bölcsőjévé.

Az alábbi galériában pedig egy kis adventi időutazásra invitálnánk!