Sokan érezzük úgy, hogy a régi korok karácsonyai mások voltak, mint most. A 20-30 évvel ezelőtti ünnepekről nehéz nem nosztalgiától csöpögő mondatokban írni. Egyrészt azért, mert a gyerekkorunk emlékeit rendszerint átszövi egyfajta pátosz, másrészt, mert egy teljesen más érában éltünk. Ezzel nem azt mondjuk, hogy az ünnep most nem lehet meghitt és szép, csupán azt, hogy néhány évtizede könnyebb volt megvalósítani.

A karácsonyt nem az ajándékok értéke határozta meg

Amikor visszaemlékszünk a régi karácsonyokra, óhatatlanul eszünkbe jut, hogy nem volt akkora hangsúly azon, hogy mennyibe került az ajándék. A moncsicsi, a Lemezárugyár bádog kisautói, a búgócsiga, az alvós babák és a xilofon elképesztő örömöt okoztak gyerekként, de kár lenne tagadni, hogy a 90-es évek elején márkáért kapható Mattel Barbie-k is, amikért a megszokottnál szélesebbre kellett nyitni a pénztárcát. Persze, a felnőttek sem maradtak ki az ajándékozásból egy doboz konyakmeggy vagy likőr formájában.

Ettől függetlenül mégis az volt a legjobb része a karácsonynak, amikor megszólalt a csengő, mi berohantunk a fenyő illatú szobába, és megláttuk a feldíszített fát, amin a szivárvány összes színe képviseltette magát. Aztán persze, a Mennyből az Angyal után nekiestünk az ajándékoknak, amikkel utána évekig játszottunk.

A karácsonyfa szinte mindenkinél ugyanúgy nézett ki

A régi karácsonyokhoz hozzátartoztak az össze-vissza, koncepció nélkül díszített fenyők is, amiket nem lehetett nem szeretni. Ma már nincs olyan dísz, amit ne kapnánk meg, akár forma, akár szín tekintetében, és ha akarjuk, minden évben más stílusban öltöztethetjük fel a karácsonyfánkat. Régen is volt választék, de meg sem közelítette a mostanit, mégsem éreztünk arra késztetést, hogy nagyon megdizájnoljuk a fát.

A leheletvékony üvegdíszekkel csak egyszer hibázhattunk: elég volt egy óvatlan mozdulat, és a lélegzet-visszafojtva néztük végig, ahogy a földön ripityára törik a sokadig üveggömb. A soros égősoron minden évben végig kellett mennünk, hogy megtaláljuk, melyik égett ki, és a szaloncukor sem tálban volt, hanem a fán – amíg ki nem ettük a csomagolásából.

A karácsonyi hagyományok összehozták az embereket

Ha még egy kicsit messzebbre tekintünk, akkor a karácsonyi hagyományok sem maradtak velünk, pedig annak idején az ünnepi időszak szerves részei voltak. Nagyszüleink, dédszüleink idejében rengeteg szokás szőtte át az ünnepi időszakot a gombócfőzéstől kezdve a Luca széken át a betlehemezésig.

Közben az emberek összegyűltek, együtt voltak, szórakoztak, történeteket meséltek egymásnak. Habár a népszokások főleg a vidéki településekre voltak jellemzőek, de a városokban is többen jártak össze, mint most. A karácsonynak azt a minőségét élték akkoriban, amit ma – amikor több a magányos ember, mint valaha – is érdemes lenne újraéleszteni.

Advent Black Friday nélkül

Az Advent eredetileg az elcsendesedés időszaka. Az, hogy kicsit magunkra figyelünk, vallástól függetlenül is jól tud esni, és elképesztően hasznos egy olyan korban, amikor megszámlálhatatlanul sok inger ér minket – válogatás nélkül.

Az elődeink ebben az időszakban nem az otthonaikat díszítették, hanem saját magukat, a lelküket öltöztették ünneplőbe. Ez akkor is sok helyen így volt, ha ma már ez túlromantizálásnak tűnik.

Nem vásároltak halomra újabb és újabb karácsonyi dekorokat – épp ellenkezőleg: befelé figyeltek, így készültek az ünnepre.