– A kezembe került a szépségápolási kuponod, melyen hátrányos helyzetű embereknek kínálsz szépségápolási lehetőséget, méghozzá ingyen. Kiknek és miért segítesz ily módon?

– Azoknak, akik nehéz anyagi körülmények között élnek és ebből kifolyólag nem tudnak szépségápolási szolgáltatásokat igénybe venni. Azért csináltattam a Szépségápolási Kupont – amit családsegítő szolgálatok és civil szervezetek kaptak már és igényelhetnek is tőlem –, mert fontosnak tartom, hogy a családsegítők, munkavállalási tanácsadók, gyermekgondozók, szociális munkások adják oda az ügyfeleiknek, akiknek ez a lehetőség sokat jelenthet. Például egy álláskereső ügyfélnek segítség, ha az állásinterjú előtt fizikailag és lelkileg is felkészülhet. A professzionális szépségápolás során segítő beszélgetést folytatok az ügyféllel, ami megerősítést és bátorítást is nyújt számára a szépülés öröme mellett.

Havonta egyszer olyan embereket is fogadok a Konnektor Ház – Szépségápolási Kuckójában, akik nem ügyfelei ugyan családsegítő szolgálatoknak vagy civil szervezeteknek, viszont átmenetileg nehéz anyagi helyzetbe kerültek betegség vagy rendkívüli kiadás miatt. Például elromlott a mosógép és a költségeket honnan veszi el az ember? Nem a családtól, hanem saját magától. Egyedülálló szülőként átérzem ezeket a helyzeteket.

– Hány kliensed volt az idők során?

– Több mint 31 éve végzek önkéntes munkát. Tizenhárom éve kezdtem el anyaotthonokba, családok átmeneti otthonaiba járni ingyenes szépségápolást nyújtani. Bevallom, nem számoltam, hány embernek segítettem ezzel, csak akkor, amikor statisztikát kellett készítenem a Zuglói Családsegítő vagy az Óbudai Családsegítő Szolgálat részére. Mindkét helyen kozmetikai, fodrász és manikűrkezeléseket nyújtottam az ügyfelek részére, valamint adományszervezéssel foglalkoztam családsegítőként, illetve koordinátor vezetőként. Egy éve a Jezsuita Menekültszolgálatnál dolgozom mint szociális munkás. Havi egy alkalommal az ügyfélszolgálati helységünket átalakítom szépségszalonná és ingyenes szépségápolási szolgáltatást nyújtok az ügyfeleink számára.

Emellett 2020-ban hoztam létre a Test- és Lélekszépítő Alapítványt, amivel bérlek egy helységet a Konnektor Inkubátorházban, és itt fogadom a Szépségápolási Kuponnal érkező embereket. Leginkább hölgyek jönnek hozzám, úgy 25 és 75 év között, de gyerekeket és férfiakat is fogadok, ha jelentkeznek. Az álláskeresők, az egyedülálló szülők és a nyugdíjasok vannak többségben.

– Kozmetikus, fodrász, szociális munkás és coach is vagy. Hogyan egyeztethetőek össze ezek az utak?

– Nőiruha-tervező, kozmetikus, fodrász, kéz-és lábápoló, okleveles szociális munkás, life coach, mediátor és mentálhigiénés szakember vagyok. Ezek a szakmák és tudások mind egymáshoz adódnak és különböző megközelítésből, de arra használom őket, hogy másoknak adhassak, és pozitív irányba tereljem az életüket. Év elején megszólított az ELTE közösségszervező és civil tanulmányok mesterszak képzése, de végül nem vágtam bele, mert nem éreztem biztosítottnak a tandíjhoz az anyagi hátteremet. Persze ami késik, nem múlik, úgyhogy nem tettem le végleg arról, hogy tovább tanuljak és képezzem magamat.

– Miközben másoknak segítesz, Téged is igencsak megpróbált az élet. Nagy küzdelmet folytattatok kisfiad, Berci gyógyulásáért. Talán éppen a leukémiával való szembenézés okán lettél segítő?

– Berci 6 éves volt, amikor kiderült, hogy egy igen agresszív leukémiája van. Csoda, hogy életben maradt. Akkor már évek óta jártam anyaotthonokba és családok átmeneti otthonaiba hajat vágni. Emlékszem, hogy amikor egyik napról a másikra Bercivel kórházba kerültünk, a naptáramban már voltak előre egyeztetett időpontok az ingyenes hajvágásokra. Természetesen mindent ki kellett húznom és lemondanom határozatlan időre. Aztán egy idő után bevittem a kórházba a hajvágó felszerelésemet, mert a kemoterápiától Berci haja is kezdett kihullani. Nemcsak neki, de a többi beteg gyermeknek is, ha szükséges volt, levágtam a haját. Vittem be lufikat is, és amikor Bercinél látogatók voltak, akkor a váróban a többi gyermeknek és anyukának hajtogattam a lufikat. Szilveszterkor közös kórteremben voltunk a többiekkel, akkor mindenkinek – még a nővérkéknek is – csináltam csillámtetoválásokat. A szociális munka alapdiplomám témája is ezen az egy éven alapult, illetve ebben a kórházban töltöttem pár hónap gyakorlatot, hogy saját tapasztalatból is tudjak írni a kórházi szociális munka szerepéről a leukémiás, daganatos gyermekek gyógyítása során. Vittem egy hajvágó felszerelést is a kórházba, hogy ha szükségük lenne rá, használni tudják – és persze megyek azóta is, ha hívnak hajat vágni.

– Valahol azt mesélted magatokról, hogy amíg Bercivel a kórházban voltál, addig Dettivel, a lányoddal havonta csupán néhány órát tudtál eltölteni. Lehetséges ezt a hiányt jól kompenzálni?

– Akkor még élt az édesanyám, aki Érden családi napközit vezetett. Ő fogadta be Dettit, hogy én Berci mellett lehessek. A lányomat akkor tudtam meglátogatni, ha Bercinél az apja, a nagyszülei vagy a húgom voltak, mert a kezelések mellékhatásai miatt folyamatosan figyelni kellett és szinte egy pillanatra nem lehetett magára hagyni. Detti akkor csupán két és fél éves volt. Utána még évekig emlegette, mennyire hiányoztam neki és még most is belefacsarodik a szívem, ha erre az időszakra gondolok. Aggódni Berci életéért – és emellé Detti hiánya… Nagyon nehéz időszak volt.

– Nemrégiben újságíróképzést is végeztél. A vizsgamunkádat daganatos beteg gyermekek szüleivel készítetted. Hogyan látod, milyen nehézségekkel kell szembenéznie ma az érintett szülőknek?

– Amikor a Jezsuita Menekültszolgálathoz jelentkeztem, akkor találkoztam a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia képzéseivel. Először a keresztény mentorképzéseket, majd az újságírói képzést végeztem el. Ezek sok mindenre rávilágítottak a saját működésemmel és a szakmáimmal kapcsolatban. Vizsgatémaként azért szólítottam meg az érintett szülőket, mert szerettem volna egy olyan cikket, ami szülőktől szól szülőknek. Ahol elmondhatják a megküzdésüket és ezzel erőt adhatnak azoknak, akik hasonló cipőben járnak. Úgy látom, már az sokat adott nekik, hogy beszélgethettem velük, hogy elmondhatták, min mentek keresztül. Olyanokkal is beszéltem, akiknek a gyermeke már csak a szívükben él.

– A komoly háttér mellett is rendkívül mosolygós, kedves személyiség vagy. Miből merítesz erőt?

– A visszacsatolásokból és abból, hogy nagyon szeretem a szakmáimat. Szeretem megérinteni az embereket és a szemükbe nézve értő figyelemmel hallgatni őket.

Egy ideje pszichológushoz járok, akinek kiönthetem a szívemet és olyan kérdéseket tesz fel, amik segítenek új perspektívába helyezni számomra lelkileg nehéz helyzeteket.

– Mik a terveid a jövőre nézve?

– Állandó támogatókat keresek a Test- és Lélekszépítő Alapítványom számára, hogy ki tudjak venni belőle egy fizetést a dologi kiadások mellett. Nagy álmom egy lakóautóból létrehozni a Szociális Mobil Szépségszalont. Ezzel járhatnám a vidéki szegény településeket és akár külföldre is elmehetnék ingyenes professzionális szépségápolást nyújtani a rászoruló embereknek. Bár nem szeretek vezetni, de van jogsim, és nagyon bele tudom élni magam a gondolatba, ahogy a Mobil Szalonnal jövök-megyek és szépségápolási napokat tartok az embereknek.