Kik voltak azok az afroamerikai, indiai vagy arab asszonyok, akik után a világ már nem lehetett ugyanolyan, mint előttük? Négy fontos személyiséget vettünk sorra, akik históriai határkövet jelentenek – az ötvenes évektől napjainkig.

Rosa Parks, aki nem állt fel a buszon

A 2005-ben elhunyt afroamerikai Rosa volt az, aki egy szimbolikus tettel elindította a polgárjogi mozgalmat az Egyesült Államokban. Az Alabama állambeli Montgomery törvényei szerint a buszok eleje a fehér polgárok számára volt fenntartva, és csak a mögöttük lévő üléseket foglalhatták el a színes bőrűek. A buszsofőröknek azonban arra is joga volt megkérni egy afroamerikait, hogy adja át a helyét fehér utasoknak.

1955. december 1-én a 42 éves Park épp egy fárasztó munkanap után utazott a buszon hazafelé, amikor a sofőr felszólította a „színes” szakasz első sorának négy ülésén tartózkodó utast, hogy álljanak fel egy hellyel nem rendelkező fehér utas kedvéért: ezzel gyakorlatilag egy sorral bővítette volna a „fehér” részt. Hárman engedelmeskedtek, Parks azonban nem. A nőt őrizetbe vették, és felfüggesztett börtönbüntetést kapott, tette azonban futótűzként terjedt Amerika-szerte, és kataklizmaszerű változásokhoz vezetett. A következő fél évszázad során Parks a méltóság és az erő szimbólumává vált a faji szegregáció megszüntetéséért folytatott küzdelemben.

Indira Gandhi, aki a világ legnépesebb országát vezette

1966-ban választották meg India miniszterelnökének, és 1977-ben ugyan elvesztette a mandátumát, de 1980-ban kitartásának és politikusi kvalitásainak köszönhetően ismét győzni tudott. A határozott és kemény asszonyt végül saját szikh testőrei gyilkolták meg 1984. október 31-én, mivel korábban az amritszári Aranytemplomban – szikh autonómiát követelve – fegyveresek barikádozták el magukat, Gandhi pedig 1984. június elején utasítást adott rá, hogy megtámadják az épületet. Állítólag csak egy nappal korábban mondta: „Ma még életben vagyok, de holnap már nem biztos, hogy élni fogok. Az utolsó leheletemig szolgálni fogom az országot, és ha meghalok, minden csepp vérem Indiát fogja erősíteni." Emlékére békedíjat alapítottak.

Tawakkol Karman, az arab tavasz egyik arca

Az első arab nő és a második muszlim volt, aki elnyerte a Nobel-díjat 2011-ben. A jemeni Tawakkol közgazdaságtanból diplomázott, és kezdettől fogva érdeklődött a politika iránt. 2005-ben többekkel együtt megalapította a Women Journalists Without Chains nevű szervezetet, és emberi jogi aktivistaként elsősorban a nők jogaiért, a szólásszabadságért küzdött. Sok tiltakozást szervezett, cikkeket írt és filmeket készített, amikért folyamatosan kapta a fenyegetéseket, és számtalanszor tartóztatták le. Ő lett a 2011-es jemeni felkelés nemzetközi arca is, és ezzel komoly része volt az arab tavaszban.

Malala Yousafzai, akit nem sikerült elpusztítani

Míngora városa 2008-ban került a tálibok fennhatósága alá, akik azonnal eltörölték a lányok oktatáshoz való jogát. A fiatal pakisztáni lány, Malala 15 évesen blogolással tiltakozott az intézkedések ellen. Gul Makar, azaz Búzavirág álnéven megjelent írásaival világszerte ismertté vált, és ezekkel vívta ki a tálibok haragját is, akik 2012. október 9-én az iskolabuszon hazafelé utazó lányt egyszerűen fejbe lőtték. Malala szerencsére túlélte a merényletet, családjával Angliába költözött, és tovább folytatja a harcát, amit elsősorban a lányok és a gyermekek tanuláshoz való jogáért vív. 2011-ben Pakisztánban Nemzeti Ifjúsági Békedíjjal tüntették ki, szintén ekkor a Nemzetközi Gyermek Békedíjra is jelölték. 2014-ben pedig neki ítélték a Nobel-békedíjat, amivel az első pakisztáni díjazott, és egyúttal minden idők legfiatalabb Nobel-díjasa lett.

Galériánkban híres tudós nők élettörténetét ismerheted meg!