"Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én eljutottam arra a pontra, amin túl már képtelen vagyok tolerálni, amit a mellettem lakók művelnek. Azt hiszem, eddig is épp eleget nyeltem miattuk, ez viszont az utolsó csepp a pohárban. Nem elég, hogy mindenhol az idegesítő gyerekeikbe botlok – akik a bringás trükkjeikre is az én kocsifelhajtómat használják – biztosan tudom, hogy rendszeresen át is másznak a közös kerítésen; hozzám, az én hátsó kertembe! Hiába próbálkoztam azzal, hogy megmagasíttattam, semmit nem értem el vele, mert láthatóan továbbra is átjárkálnak,

Hallottam egyszer azt is, ahogy a kerítés másik oldalán arról pusmorognak, hogy két labdájukat még mindig nem kapták vissza. A gyerekek aztán az apjuk fülét rágták, hogy emelje már fel nekik azt a rozoga, mozgó kerítéselemet, amin a legegyszerűbben át tudnak jutni. Az apuka tett egy-két erőtlen kísérletet, hogy meggyőzze őket, ezt talán mégsem így kellene csinálni. De mintha csak a falnak beszélt volna, a kölykök kis idő múlva már újra a kerítésen csimpaszkodtak.

Lehet, hogy bennem van a hiba, de én ezt végtelenül felháborítónak tartom, hogy ilyen szinten betolakodnak az életembe. Gyerekkoromban nekem eszembe nem jutott volna, hogy mások kertjébe csak úgy belógjak, de a szüleim se engedték volna; semmilyen körülmények között"- zárja Csilla.

Ti eltűrnétek? Engednétek a gyerekeiteknek?

Galériánkban olyan szomszédtípusokról olvashatsz, akikre te is biztosan ráismersz!