Ez a cikk az ÉVA Magazin 2014-es 4. lapszámában jelent meg először „Ki játszik ilyet? Majd megmondom, milyet?" címmel.

Tudtad, hogy a korábbi lapszámainkat újra megvásárolhatod? Kattints ide!

Kezdjük a tanulsággal: meghatározó, hogy a szülő milyen beállítottságú és milyen játékot ad a gyerek kezébe. A nemi önazonosság kialakulása, tudatosulása sokkal korábbi folyamat, mint az az életkor, amelyben a kisfiúk megkapják az első kisautójukat. Az éntudat megszilárdulása után, nagyjából egyéves kor körül fokozatosan alakul ki a gyerekekben a nemi felismerés. Két és fél, háromévesen egy gyerek már meg tudja mondani, hogy ő fiú-e vagy lány. A nemi szerep többek közt a játékválasztásban nyilvánul meg, és három- és ötéves kor között stabilizálódik. Dávid 3, Lívia 1 éves. Dávid a rózsaszín babakocsiban tologatja a maciját, Livike viszont a bátyját utánozva brummog a szőnyegen a kisautókkal. De hiszen a mamájuk is autót vezet, és a papájuk gyakran sétáltatja a gyerekeket a babakocsiban! Akkor mi ebben a furcsa? Dávid gyakran mondogatja, hogy ha nagy lesz, akkor ő apuka lesz (mint a papája). Rá akar hasonlítani, s ebbe a babakocsizás is beletartozik (persze az sem mellékes, hogy ez a testvérének a játéka, amit elvesz, de ez már más téma).

A babázás nem változtatja meg a fiúk nemi identitását? A kamionozás a lányokét?

A nemi identitás alapvetően biológiai alapokon nyugszik. Kisgyerekkorban nagyon ritka a nemi identitás zavara. Előfordul, hogy egy kisfiú az óvodában lányokkal barátkozik, még az is előfordulhat, hogy femininné válik, de ilyenkor az lehet például a háttérben, hogy ennek a fiúcskának túlságosan markáns az apja, és vele szemben „túlvédi” őt az anyja.

Ha egy kisfiúnak odaadunk egy babát, az nem fogja befolyásolni a nemi identitását és a későbbi partnerválasztását sem (a nemi identitás másik komponense a szexuális orientáció, a harmadik a morfológiai identitás). A család mellett természetesen az óvoda és a tágabb környezet is hatással van a gyerekre. Az ötéves Misi hajpánttal a fején, de kifejezetten fiús szerelésben ment le a játszótérre. Otthon mindenkinek hajpántja volt, ilyet hordott hosszú hajú apja is. Egy nagyobb gyerek rögvest megkérdezte: – Te lány vagy, azért van hajpánt a fejeden? A kisfiú annyira kétségbeesett, hogy még a nadrágját is letolta, hogy megmutassa, ő bizony fiú. – Fütyije bárkinek lehet, te akkor is lány vagy! – hangzott a válasz. Hiába az egyértelmű bizonyíték, a másik gyerek meg volt győződve az igazáról. A kisfiú soha többé nem vette föl a hajpántját, mert a környezettől „megbélyegző” visszajelzést kapott.

A kicsiknél is olyan látványosan változnak napjainkban a nemi szerepek, mint a fiatal felnőttek körében?

A nemi önazonosság és a nemi szerep nem ugyanaz. A gyerekek nemi szerepe nem biztos, hogy megfelel a biológiai nemüknek. A nemi szerep kialakulásában az utánzás és a szülői modell tanulása elsődleges, valamint a szülői visszajelzés, mondjuk hogy engedi-e az apa, hogy a kislánya segítsen összeszerelni az elemes bútort, ő csavarja be a végén a csavarokat, vagy azt mondja, hogy ez a dolog nem lányoknak való. Ha egy kisfiú elesik, legtöbbször megkapja, hogy ez katonadolog, ha ugyanez egy kislánnyal történik, akkor szabad sírnia, azonnal ölbe kapják. Azt meg inkább a fiúknak nézik el, ha bepiszkolják a játszótéren a ruhájukat – egy kislány legyen mindig tiszta, rendes.

Ha a gyerekek szabadon dönthetnének, ha nem befolyásolnánk őket, akkor vajon mi történne?

Szögezzük le: a férfiagy és a női agy nem egyforma. Ebből ugyan sok minden következik, de az természetesen nem minden egyes nőre (kislányra) és minden egyes férfira (kisfiúra) érvényes. Vannak jellemzően férfiképességek és jellemzően női képességek, s ezek az évezredek során formálódtak olyanná, amilyennek mi ismerjük. De nagyon sok múlik azon, hogy kinél milyen készségeket fejlesztenek.

Meggyőződésem, hogy a férfiak azért vezetnek jobban, mert kiskoruktól autókat tologatnak. Tudják, hogy ha hátramenetben elfordítják a kocsi orrát, merre fog menni a feneke. Ez a gyakorlás fejleszti a térlátást. A beszéd- és írástanulás általában gyorsabban megy a lányoknak. Az ő erősségük az érzelmek megfogalmazása, innen pedig egyenes út vezet a babázásig. Közismert ellenpélda a Polgár lányok esete, akiket édesapjuk „férfias” sakkvilágbajnokokká nevelt kemény, kitartó és következetes munkával egészen kicsi koruktól fogva. De ez a férfiasnak mondott sport, küzdelem (és közeg!) egyáltalában nem szorította háttérbe bennük a nőt. Mindhárman sikeres sakkozók és sikeres nők, sikeres anyák lettek. Az, hogy a nagy kutatóelmék, cégvezetők, államfők túlnyomórészt ma is férfiak (de lám, milyen érdekes, az írók, költők többsége is!), elsősorban az évezredes beidegződés és a hagyományban megrögzött társadalmi szokások, elvárások következménye.

De a világ változóban van! S ezt is Weöres Sándor írta: „Túl, túl, messze túl, / Mi van az ibolyán messze túl? / Hej, az ibolyán messze túl /Jancsi mosogat, Kati az úr.”

Galériánkban függést okozó társasjátékokkal ismerkedhettek meg!